Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-280

428 Az országgyűlés képviselőházának 280. szervezni, kísérleti birtokokat, hogy, kikísérletezzék az, új termelési módokat. És mindezek a kívánságok nem egyszerű, tiszteletreméltó kívánságok, nem csupa tervezgetés, hanem igen nagy összegeket, tíz éven keresztül évente százmilliót, kíván a javaslat erre a célra költségvetésileg biztosítani. T. Ház! Ennek a javaslatnak csak egy hibája van, az, hogy amikorára hatásai kiteljesednek, addig egy emberöltő telik el. Hogy at. Ház egyetlen tagjának mjégcsak a gyanúja se merüljön fel abban a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat nem egyedül és kizárólag a messze jövő számára készül és hogy semmi köze sincs a mai élet problémáihoz, engedjék meg, hogy felolvassam a törvényjavaslat indokolásának egy részét. Az indokolás a 4y. oldalon, ahol az egymilliárd felhasználásáról beszél, a következőket mondja (olvassa): »Az összegnek a felhasználásánál a cél nem a mezőgazdasági termelésnek mesterséges felfokozása, hanem az, hogy a törvényhozás egységes akaratnyilvánítása álljon a mezőgazdaság mellié., azt történeti és gazdasági fejlődésében vigye előbbre. Ilyen mesterséges felfokozás az idő folyamán jelentőségét veszthetné vagy célját téveszthetné, különösen most, amikor a világgazdaság alakulása az elkövetkező évtizedekre még nem szilárdult meg.« T. Ház! Amikor az indokolásnak ezt a részét elolvastam meg kell vallanom, irigységgel gondoltam azokra, akik ezt a törvényjavaslatot a parlamenttel szemben álló impozáns sárga házban készítették, mert • azt hittem, hogy azok a szobák talán a boldogságnak egy külön szigete és akik ott élnek, el tudták vonatkoztatni magukat a mai hétköznapok kínzó problémáitól és talán nem látták, hogy kevés a kenyér, sorba állnak az emberek, közellátásunk állandóan nehéz küzdelmeket vív, mert különben nem olyan törvényjavaslatot igyekeztek volna szerkeszteni, amelynek. célja nem a termelés felfokozása, hanem olyant, amely a mai időkön átnézve, a messzi jövőnek dolgozik. Ugylátszik, ezt érezte meg a miniszterelnök úr, amikor bemutatkozó beszédében azt mondotta, hogy át akarja dolgozni ezt a javaslatot és közelebb akarja hozni az élethez. Ennek a megérzésnek következménye volt a sofort-programm, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr adott. Mielőtt azonban a sofortprogramm bírálatára áttérnék, engedjék meg, hogy néhány szóval rámutassak azokra a feladatokra, amelyeket a mai idők kívánnak. Ezeket a feladatokat két csoportba lehet osztani. Az egyik csoportba tartoznak azok, amelyeket el kellene végezni most. a háború tartama alatt, a másik csoportba pedig azok, amelyeket a háborút közvetlenül követő időkben kell elvégeznünk. Amikor ez a világháború megindult, mindenki jogosan hitte és jogosan remélte, hogy rövid háború lesz. Immár a harmadik háborús esztendőt éljük. Mindannyian hisszük, hogy beteljesedik a miniszterelnök úrnak az a reménysége, hogy ennek a háborúnak rövidesen vége lesz, azonban mezőgazdaságunk felelős tényezőinek nem szabad csak ezt a legkedvezőbb lehetőséget figyelembe vennie, hanem azzal is számolnia kell, hogy a háború még évekig eltarthat, ha nem is Európában, de Európán kívül, tehát még évekig kell a mai körülményekkel, nehézségekkel számolni. Ilyen körülmények között pedig nem lehet az a cél, amit a javaslat indokolása mond. hanem éppen ezzel ellentétben minden erővel mesterségesen fel kell fokoznunk mezőgazdasági ter- l ülése 19U2 július 9-én, csütörtökön. melésünket, mert hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy minden vágón búzával, minden mázsa zsírral, amennyivel többet tudunk termelni, erősítjük ennek az országnak a helyzetét, erősítjük hadseregünk ütőképességét. Mindannyian tisztában vagyunk azzal is, hogy a háború végére is nagy erkölcsi és anyagi tartalékokat kell gyűjtenünk, mert hiszen a háború végén lesznek olyan problémáink, amelyeket senki más nem old meg helyettünk, amelyeket tehát egyedül és kizárólag ennek a nemzetnek kell megoldania. T. Ház! A feladatok második csoportja azoké a feladatoké, amelyeket a háborút közvetlenül követő esztendőkben kell megoldanunk. Valószínű, sőj; biztosra vehető, hogy a háború végén mezógazdasgunkra talán még a mainál is nagyobb konjunktúra következik néhány esztendeig, de hogy ez mennyi ideig fog tartani, azt ma nem lehet megmondani, mert hiszen a legutóbbi világháború után majdnem tíz évig tartott a konjunktúra. Valószínű azonban, hogy a háború után a konjunkturális idő sokkal rövidebb lesz, talán csak néhány esztendőre fog terjedni, hiszen az egész világon a felfokozott ipari termelésre, hadianyaggyártásra berendezett új gyárak tömege nem fogja a háború után üzemét leállítani, hanem új nagy mezőgazdasági géptermelésre rendezkedik be, elsősorban azoknak a mezőgazdaságoknak részére, amelyek nagy területen fognak termelni. Számítani kell tehát arra, hogy a világ búzagyárai nemcsak a tengerentúl, hanem itt Európában, az ukrajnai és az orosz térségeken is ontani fogják a búzát és amidőn be fog állni a telítettség állapota, amidőn a kiéhezett világ jóllakik, megtörténhetik, hogy a mezőgazdasági termények ára függőlegesen lezuhan egészen addig a „határig, ahol a gépi termelés talán még kifizetődő lesz, de ahol a mi drágább termelésünk már nagy ráfizetéssel jáir. Abból, hogy mit jelent nálunk egy mezőgazdasági válság, kóstolót adtak a harmincas évek, amikor a mezőgazdasági válság következtében társadalmunk eresztékei valósággal reesegtek-roptogtak, a köztisztviselők, gazdák tízezrei mentek tönkre, az állam nem tudta fizetni tisztviselőit és kénytelen volt B.-listára helyezni őket, és. ugyanakkor az iparosok és kereskedők tízezrei is tönkrementek. Olyan intézkedéseket kell tehát tennünk, amelyek a háború befejezése után alkalmasak lesznek arra, hogy még a háborús konjunktúra ideje alatt átállítsák termelésünket, hogy egy esetleges válság ne érje mezőgazdaságunkat készületlenül. T. Ház! Ha ezeknek a feladatoknak szempontjából vizsgálom ezt a javaslatot és a sofort-programmot, akkor azt látom, hogy ilyen konkrét intézkedések, amelyek azonnal javítani tudnák a termelés eredményét, nincsenek sem a sofoirt-programmban, sem pedig a javaslatban. A földmívelésügyi miniszter ur a sofort-programmnál azt mondja, hogy (olvassa): »Az azonnali munkaterv sarkalatos pontjai a termeléseredmények emelése, az állattenyésztés fejlesztése, az ország minden művelhető területének beállítása abba a termelésbe, arait az ország most megkíván s végül a gazdasági szakoktatás fejlesztése.« Ezek a célkitűzések nagyon szépek. Ha azonban megnézzük, hogy ezeket a célkitűzéseket mivel kívánja alátámasztani, bizony nagyon sovány eszközöket találunk. Azt mondja továbbá (olvassa): »A több termelést elérni nem könnyű dolog akkor, amikor — mint már