Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-280

Az országgyűlés képviselőházának 28Ô, ülése Î9U2 július 9-én, csütörtökön. 42Ô az előbb említettem — munkáskézben, gépben, igaerőben és anyagban igen nagy hiányok vannak. De igyekezni fogunk és remislem, hogy mégis el fogjuk a nehézségek ellenére a többtermelést érni.« De hogy ezt a reménységet mivel támasztja alá, arra sok adatot nem találunk. Először beszjél az állattenyésztésről, aminek HZ 3. konklúziója, hogy akciót szándékoznak indítani, kiosztanak majd ivarállatokat, tenyészállatokat, üszőket stb. Hiszen elismerjük, hogy ennek a jó hatásai jelentkezni fognak, de valószínűleg csak évek múlva, még abban a nem várt esetben is, ha megfelelő tenyészállatányag állana rendelkezésre. De én kétlem, hogy jelentős mennyiségű tenyisszanyag áll majd rendelkezésre. Azt mondja továbbá (olvassa): »A takarmáöyhiány leküzdésére és enyhítésére a már régen megkezdett silóépítési akciót is folytatni fogjuk olyan mértékben, amennyiben ezt az anyaghiány meg fogja engedni.« Hát nyilvánvaló, hogy az anyaghiány nem fogja megengedni éé egy silóépítési akció olyan méreteket sohasem fog ölteni egy-két év alatt, hogy annak jelentős kihatása legyen a magyar mezőgazdaságra. Mielőtt a bírálatban továbbmennék, meg kívánom jegyezni, hogy a takarmányhiány tekintetében talán volna egv mód a segítségre, amely a kisgazdaságoknak jelentős mennyiségű takarmányt tudna juttatni. Ez a mód pedig a tengeriszártépő gépek alkalmazása. A tengeriszár megtépve állítólag kiváló takarmány, azonban ilyen szártépő gépek még ma sincsenek megfelelő mennyiségben az országban, sőt alig vannak. Tudjuk, hogy ma a tengeriszárnak csak a felét, a levelét használják fel, ha tehát mód és lehetőség volna arra, hogy tépés útján az egészet felhasználjuk, ez azt jelentené, hogy a kisgazdaságok takarmány-mennyisége mintegy 25—30 százalékkal emelkedne. Hogy azután ez technikailag keresztülvihető-e, hogy van-e rá mód megfelelő mennyiségű szártépő gép felállítására, azt nem tudom megmondani, de ebben a percben azt sem tudom, hogy volna-e mód a cséplőgépek megfelelő átalakítására, hogy például a dob és a dobkosár helyett ennek megfelelő technikai berendezést felszereljenek. Ha azonban továbbmegyünk ezen a sofortProgrammon, a következő pont, amit a földmivelésügyí miniszter úr felemlít, az, hogy a vetőmagokat a lehető leggyorsabban ki kell cserélni. Hát ez így nagyon helyes és még ha lesz is elegendő vetőmag az ország jelentős részében arra, hogy a rossz vetőmagvakat kicseréljék, akkor sem valószínű, hogy ennek azonnali termésfokozó hatása, legalábbis a háború alatt, az elkövetkezendő két-három év alatt erősebb módon jelentkezzék. Beszél továbbá a műtrágyagyártásról és megállapítja, hogy megfelelő mennyiségű műtrágya nincs, nincs is rá lehetőség a meglévő lényeges fokozására, tehát erre sem számíthatunk. Továbbá istálló-trágyatelepek kiépítésére tesz ígéretet, amennyiben erre mód van. Ennek ugyanaz a sorsa, mint a silóépítésnek, hogy anyaghiány miatt valami sok hatása ennek nem lesz. Később a szakoktatásról bé; szél. aminek a mai háborús időkben azonnali termésfokozó hatása alig várható. A ' továbbiakban arról beszél, hogy a földmívelésügyi minisztérium nem tud megbirkózni ezekkel a nagy feladatokkal, a minisztériumot át kel-lene szervezni, azonban a földmívelésügyi minisztérium és a mezőgazdasági igazgatás átszervezésétől azonnali nagyobb eredmények véleményem szerint, nem várhatók. Lenne ugyan egy mód, amely a sofort-programmban nincs benn, amellyel tudnánk emelni a termelést, amely azonnal serkentőleg hatna, ez a megfelelő árpolitika lenne. (Ügy van! Ügy von! a baloldalon.) Ezt a Ház minden egyes oldalán, mind a kormánypárt, mind az ellenzék részéről egyformán szóvátették, azonban ebben a tekintetben nemcsak hogy megnyugtató kijelentéseket nem kaptunk, ellenkezőleg, ma már ,úgy tudjuk, hogy semmiféle áremelésre kilátás nincs. Itt az történt, hogy az egyik álláspont a financiális álláspont volt, amely azt mondja: nem szabad az árakat emelni, mert az gyengítőleg hat a pénzünkre, a másik oldalon áll a mezőgazdaság érdeke, a termelés fokozásának az érdeke, amely azt kívánja, hogy olyan árakat kell megállapítani, amelyek serkentőleg hatnak a termelésre. Meg kell állapítani, hogy a két álláspont küzdelmében a termelés érdeke maradt alul. Nem vették figyelembe, hogy a háborúban az egyetlen érték a magasabb termelés, a termelés növekedése, mert ha a termelés növekszik, az egy gyengébb valutát, egy gyengébb financiális helyzetet is alá tud támasztani, ha pedig a termelés csökken, az a papíron a legjobban kikalkulált financiális helvzetet is meg tudja támadni. Én tehát nagy hibának tartom azt, hogy nem a termelés álláspontja maradt felül és a mezőgazdasági árakat nem emelik arra színvonalra, amely biztosítaná a term élés növekedését. Úgy hallom, hogy ezt érzi a földmívelésügyi minisztérium is és kényszerrendszabá; Iyokkal próbálja fenntartani a mezőgazdasági termelés színvonalát. Tárgyalások folynak arról, hogy a vetésterületeket kontingentálni fogják, vagyis meghatározzák, hogy melyik az a terület, amelynél kevesebben nem szabad termelni mezőgazdasági terményeket. (Börcs János: A legrosszabb!) Nem hiszem, hogy ez célravezető lenne és sikereket érne el. mert az a gazda, aki a helyzet kényszerűsége folytán azt látja, hogy nem tud kijönni a mezőgazdasági szemtermeléssel, kénytelen legjobb földjét, a legtöbb munkát, a legnagyobb tőkét olyan termelési ágakba belefektetni, amelyek kifizetődők. Ha kénytelen a régi területen termelni szemes _ terményt, nyilvánvalóan a leggyengéb területein fogja termelni, nézetem szerint tehát ez a rendszer, ez a kényszer nem alkalmas arra, hogy serkentőleg hasson a termelés színvonalára és a termelés mennyiségére. (Börcs János: Sőt még a jelenlegi termés biztosítására sem.) T. Ház! Eddig, tehát egyetlenegy olyan konkrét intézkedést, konkrét rendelkezést sem láttunk, amely alkalmas lenne már most, a háborús idők alatt, a termelés lényeges fokozására. Bár újból elismerem, hogy ennek a törvénynek jó hatásai lesznek, azonban ezek a hatások nem fognak beteljesedni a háború végével sem és nem lesznek megfelelő hatá-' sai, miután nincsenek megfelelő intézkedések, amelyek alkalmasak lennének a háború utáni néhány esztendő alatt a termelés átállítására, ennélfogva az a veszedelem fenyegeti a mezőgazdaságot, hogy kellő felvértezettség nélkül megy egy olyan gazdasági válság felé, mint amilyen gazdasági válságot az 1930-as években már átéltünk. T. Ház! Amikor ezeket elmondom, joggal merülhet fel az a kívánság is, hogy arról is tegyek említést, milyen intézkedések volnának alkalmasak termelésünk azonnali fokozására, 62*