Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-279
Az országgyűlés képviselőházának szemközti beszélgetésben, amely itt a pad előtt történt, megnyugtatott arra vonatkozóan, hogy ezeknek az uraknak semmi komoly baijuk nem történhetik. Azt is megmondta, hogy miért, amit egyelőre nem óhajtok a t. Ház színe előtt tárgyalni. Én csak azt a kérdést vetem fel, hogy a magyar műszaki tudás és a műszaki tudás megbecsülésének szempontjából, valamin a magyar katona, a régi és nagy -hősi eredményék megbecsülése szempontjából helyes-e az a merev álláspont, amelyet ebben a kérdésben a miniszter úr — legnagyobb megdöbbenésünkre — előző válaszában képviselt. Amit a miniszter úr válaszában mondott, az .nem egy hirtelen elhangzó interpellációra való válasz volt, mert állítom, hogy minden oldalról miagyon sokszor megpróbáltuk az ügyet interpelláció nélkül békésen, négy szem közt, mindenki megelégedésére elrendezni. (Ügy van!) Nem arról van szó, hogy felálltunk és zavart okoztunk itt a Házban, azért jött esetleg dühbe a miniszter úr és adta azt a nyers választ, amellyel szerencséltette pártunk tagjait ennél az interpellációnál. Miután a miniszter úr megtette kijelentéseit, állítom, hogy a memorandum egész anyagától — amely memorandum a kisujjamban vam minden egyes mondatával és részletével együtt, tehát semmiféle feljegyzés nem szükséges ahhoz, hogy az egészet ismertessem^ ha úgy tartom jónak — egy-két kis mellékes részletet kiragadott, ezekről a kis mellékes részletekről — nagyrészben tévesen — megállapította, hogy helyteleniek, annak legsúlyosabb s a magyar repülés szempontjából, a műszaki tudás és a katona megbecsülése szempontjából fontos részleteire azonban egyáltalán nem tért ki, (Mozgás a szélsőbaloldaton.) Az a nagy kérdés vájjon kölcsönös jóindulattal el akarjuk-e érni azt, hogy Magyarországon valóban a műszaki tudás érvényesüljön ott, ahol a műszaki tudásnak kell érvényesülnie, hogy ne haljanak meg emberek hiába, ahogy meghaltak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. •— Incze Antal: Ez az igazság!), hogy a műszaki tudás Magyarországot felemelje úgy, hogy ez után a háború után magasabb 'helyre kerüljünk, mint ahol eddig álltunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a kérdés, hogy a műszaki tudást a laikusok, a bürokrácia elgáncsolhatja-e, vagy nem gáncsolhatja el. Ez a legfontosabb ebben a kérdésben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Mert hogy a Malert, (hiat utasszállító gépét 60 tisztviselő kezelje és ellenőrizze, akik közül három vagy négy repült talán életében, ez tökéletesen abszurd, lehetetlen helyzet. Az, hogy a repülőtéren 60 alkalmazott járjon jobbra-balra és minden fontos feladatot mások lássanak el. és nem az a 60 oda kinevezett férfiú, ez a magyar műszaki tudásnak és a felfelé való törekvésnek megakadályozása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért nem beszélt a miniszter úr, aki a kormányban a műszaki tudományokat képviseli, ezekről a kérdésekről 1 ? Miért próbálta úgy beállítani ezt a memorandumot, mintha abban csak arról lett volna szó, hogy az egyik özvegynek mekkora kegydíjat adtak és hogy néhány kisebb fegyelmi vétség történt, amelyért azon. ban nem lehet magyar hősöket a Conti-utcába ültetni? (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ezekről a[ kérdésekről nem beszélt a miniszter úr és én? azt kérdezem, lehet-e a presztizspolitikát a miniszter urak részéről 179. ülése 1942 július 8-án, szerdán, 421 idáig fokozni, hogy ilyesmi történjék ebben az országban, bármennyire igazuk van ezeknek a férfiaknak, akik a következő aláírással: »hűséges alattvalói hódolattal«, a magyar repülés kérdését memorandumban feltárják. Hiszen véleményem szerint becsületbeli kötelessége mindenkinek, aki helytelent lát ebben f az országban, hogy férfiasan és egyenesen megmondja, hogy; uram én ezt így látom és ezen javítani kell. (Bodor Márton: Kérni csak szabad! — Incze Antal: Teljes névaláírással! Nem névtelen levélben!) Kérdezem, hogy amikor feltárják a legsúlyosabb kérdéseket, amelyeket ,nem is óhajtok itt elmondani, hogyan lehet erre ilyen választ adni, hogyan lehet ebből tiszta presztízskérdést csinálni és hogyan juthatunk el odáig, hogy ne legyen senkinek gerince, ne merjen senki a hibákról beszélni és ne merje senki az igazságot megmondani azért, mert úgyis elnyomják, lehengerelik, becsületét megraboljak és csak annak lehet igaza, aki hatalmon van. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Tragikus dolog! Mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! A magyarság szempontjából ebben a kérdésben tisztán és egyedül az a legfontosabb, hogy ne csináljunk állandóan presztízspolitikát és a tisztességes, becsületes, a magyar repülés ügyén állandóan dolgozó embereknek legalább azt a megtiszteltetést adjuk meg, hogy ha esetleg valamit csináltak is, ha esetleg elragadtatták magukat annak a szent ügynek érdekében, amely Magyarországot a jövőben egyesegyedül emelheti magasra, a magyar repülés ügyének érdekében, akkor ezekre a hősökre — mondom, még ha cselekedtek volna is valamit — megbocsátó férfiúi szemekkel nézzünk és ne keressük a lehetőséget arra, hogy miután bírói felmentést és ügyészségi felmentést kaptak, hogyan tudunk két-három olyan kis dolgot előcibálni, amelynek alapján kijelenthetjük, hogy: mégis nekem, a miniszternek, illetőleg a miniszter alá rendelt néhány bürokratának van ebben a dologban igaza és nem azoknak akik egész életükben ebben a szakmában dolgoztak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol van itt a férfiassági) T. Ház! Szörnyű dolog az, hogy Ladomerszky Dezső elment és rá akarta venni a biztosító társaságot arra, hogy azt vallja, ami nem igaz. Szörnyű dolog ez. Benne van az ügyészi véghatározaíban, hogy dr. Ladomerszky Dezső stb., stb.... — még egy csomó néy..'.. — vallomásában előadottakkal szemben kétséget kizáró módon bizonyítva van stb., hogy az átvételi könyv stb. ügyében — és itt jön az ügyészségnek a határozata, amely szerint a legfőbb tisztviselők vallomásával szemben az ügyész írásban adta ki, hogy kétséget kizáró módon bizonyítva van a vallomásában előadottaknak ellenkezője. Hát lehet akkor mindenféleképpen ezekből az emberekből, ezekből a férfiakból, ezekből a tisztekből mártírokat csinálni ennek a pár embernek súlyos tévedése miatt? Nem férfiasabb, szebb dolog azt mondani, hogy tévedtünk, emberek vagyunk, hagyjuk abba a harcot és nézzük, hogyan tudjuk a magyar repülés ügyét továbbfejleszteni? (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, az embereknek különböző vérmérsékletük van. Ha én valakit megbántok, megtámadok és azután úgy érzem, # hogy igazságtalanul tettem akár itt, akár kinn az ország színe előtt a sajtóban,
