Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

420 Az országgyűlés képviselőházának lévő magas hóállás miatt indíthatók nem lehettek volna, mert aznap sem a német, sem az olasz légiforgalmi vállalat gépei, sem katonai repülőgépek nem közlekedtek ezen a repülőtéren. A repülőgép indításának feltételei tehát hiányoztak, szabotázsról már ez okból sem lehetett szó, a pilótákkal felvett jegyzőkönyv pedig rosszhiszemű bizonyíték. Továbbá, hogy: »Dr. Szegő István miniszteri tanácsos úr a V./B. légiforgalmi szakosztály vezetője a főtárgyaláson vallomást tett a gépekről, de dr. JLadomerszky Dezső miniszteri tanácsos« — tehát az az úr, aki a biztosító intézet igazgatóját hamis tanúvallomásra akarta rávenni — »dr. Szegő Istvánt tartósan szabadságolta emiatt. Vitéz Szakvári Emilt, a m. kir. iparügyi minisztérium miniszteri osztályfőnökét, a feljelentő miniszter úr személyesen vonta felelősségre azért, mert a főtárgyaláson idézésre megjelenve, eskü alatt tanúvallomást tett.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) A hadbírósági ítélet és az ügyészség megszüntető határozata a vádlottak vallomását elejétől végig valónak fogadta el, — mindezeket okmányokkal tudják igazolni — viszont a feljelentő miniszter úr tanúvallomást tett közegeiről sorozatosan megállapítják ezek a határozatok, hogy ezek az ügy lényegére vonatkozóan valótlanságokat vallottak és többeket közülök a hadbíróság esküre sem bocsátott. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ennek ellenére és ezen súlyos megállapítások ellenére, amelyek a katonai szakvéleményben foglaltatnak, a feljelentő miniszter úr egyetlen közege ellen sem járt el és azok szolgálatukat változatlanul ellátják. Eljárt viszont azok ellen, akik becsületesen, de kedvezőtlenül vallottak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Igazuk volt!) Továbbá: »Bár a feljelentő miniszter úr minden alapot nélkülöző feljelentése alapján a vádlottak a legsúlyosabb vádakkal terhelve 8 napig vizsgálati fogságban voltak a Conti-utcai katonai büntető intézetben, hazaárulók és kémek között és a legsúlyosabban meghurcoltattak, a^ feljelentő miniszter úr ártatlanságuk és_ igazságuk megállapítása után sem nyújtott mind a mai napig elégtételt részükre, bár ennek szükségességére pártatlan közéleti férfiak a figyelmét felhívták.« És ezek a repülő hősök — maradjunk csak ennél a kifejezésnél — (Nagy László: így is van!) így fejezik be drá" mai feljelentésüket: »Tiszti állásunk becsülete és a polgári becsület megvédése tárgyában reánk kötelező szabályok kötelességünkké teszik, hogy a szükséges elégtételt minden törvényes eszközzel megszerezzük.« (Nagy László: Úgy van!) r T. Ház! A múltkor egyik túloldali közbeszóló t. képvislőtársam azt mondotta, hogy a Ház döntött, döntött azzal, hogy Varga miniszter úr válaszát elfogadta. Egy másik képviselőtársam pedig közbeszólt — amikor a miniszter úr felemlítette Grosschmid magatartását —, hogy fegyelmetlenek ezek az arany vitézségi érmesek! Azt hiszem, szükségtelen a figyelmét felhívni arra, de mégis megteszem, hogy azok a férfiak, akik a világháborúban arany vitézségi érmet és vaskorona-rendet szereztek, (Bodor Márton: Azt nem a pártfegyelemért kapták!) nem érdemlik meg a t, túloldali kö~hr>szóló képviselők részéről az ilyenforma rendreutasítást. T. Ház, ez nem politikai kérdés. Ezerszer mondjuk, hogy nem politikai kérdés. Én nem várok már a miniszter úrtól semmiféle elég279. ülése 19U2 július 8-án, szerdán. tételt, de egyet még elvárok, és ez az, íhogy ennek a feljelentésnek alapján ő állítsa a független magyar bíróság elé ezeket az urakat rágalmazás címén és akkor^ majd meglátjuk, hogy a független magyar bíróság milyen ítélettel fog válaszolni a miniszter úrnak erre az általunk tökéletesen és teljesen érthetetlen magatartására- (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a kereskedelem és közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Rajniss Ferenc képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Nyilas Ferene jegyző (olvassa): »Interpe

1 láció a m. kir. összkormányhoz a Malert, kiváló, becsületes magyar műszaki tisztviselőinek elbocsátása' és Varga József m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr felelőssége tárgyában. 1. Hajlandó-e a m. kir. összkormány tudomásul venni, hogy a Malert műszaki tisztviselőinek meghurcoltatása országos ügy és országos botrány, amely nyilt és egyenes elintézést követel? 2. Hajlandó-e a m. kir. kormány ennek az áldatlan ügynek végleges és erkölcsös elintézését biztosítani

1

?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A legnagyobb megdöbbenéssel hallottam az Incze képviselőtársam által felolvasott beadványt, amelyet eddig még nem ismertem. A felelősség kérdésében pedig teljesen és tökéletesein vak útra kerültünk. Varga miniszter úr a múlt héten mondott beszédében kijelentette', hogy felelősségét bizonyos mértékig korlátozza az, hogy mit mondottak és mit jelentettek neki főtisztviselői. Ha igaz, mondotta, amit a főtisztviselők jelentettek, akkor igaz az is, amit ő mond. i Egy interpellációmmal kapcsolatban, amelyet Tomcsányi miniszteri osztályfőnök ár ellen a mozgófényképszínházak elzsidósodása tárgyában annak idején intéztem, felállt ebben a Házban Keresztes-Fischer belügyminiszter úr és nagyon határozott módon kijelentette: vegyék tudomásul, hogy tisztviselői felelősség bent a minisztériumokban nincs, mert nirndenért, ami történik, egyedül és kizárólag ő a felelős. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már most kérdezem: egyazon kormány keretén belül, függetlenül attól, hogy mit állapít meg idevonatkozóan a törvény, lehet-e két ilyen tökéletesen egymástól eltérő felfogás, uraikod

L hatik-e két ilyen különböző álláspont egyazon elvi kérdés elbírálásánál ? T. Ház! A magyar repülés ügyének megbecsülésével, annakidején, amikor ez a dolog történt, minden tény birtokában — amire tanúm Varga miniszter úr lehet —megkérdeztem a miniszter urat, nem interpellációban, hanem négy szem közt itt a Házban, hogy mi lesz ebből. Nemzeti szerencsétlenségnek minősítettem azt, ami eddig történt. Abban az időben, ha jól emlékszem, ezek a magyar repülőhősök éppen börtönben ültek. Hozzáfordultam és azt mondtam: nem tárgyalhatjuk ezt az ügye/t nyilvánosan; mit fog cselekedni, i mit lehet csinálni

1

? — mert ez nem maradhat így! Akkor engem a miniszter úr négy-