Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának nistater úr felsorolt, nem egyéb, mint megis­métlése a bíróság által már megcáfolt állítá­soknak. Mi minden részletét ismerjük ennek a kérdésnek és elmondottuk a multkoir is, hogy az ország helyzetével szemben érzett felelőssé­günk tart vissza attól, hogy minden részletével idejöjjünk. De egy kérdést mégis idehozok, mert a folyósókon és másutt találkozunk túl­oldalon ülő képviselőtársainkkal, akik nekünk sejtelmes kijelentéseket tesznek ezzel az ügy­gyei 'kapcsolatban, mint jól informáltak, akik jobban tudják és akik sajnálnak bennünket, minket szegény félrevezetett különben elég jóravaló ellenzéki képviselőket, akik ebbe az ügybe beugrottunk. Ez a konkrét részlet, amit kiragadok, az a bizonyos híres repülőgépátadási és átvételi könyv kérdése. Tulajdonképpen ez volt az a pont, amelyre a miniszter úr a szabotázs vád­ját építette. Arról volt szó, hogy ezek a piló­ták nem violtak hajlandók a repülőgép-átadási és átvételi könyvet aláírni és ebből eredt az­után a miniszter úrnak az a megállapítása, hogy ezzel a szabotázs bűncselekményét kö­vették el. . Nem én kommentálom ezt a kérdést, ha­nem méltóztassanak türelemmel meghallgatni, mit mond erről az ügyészség megszüntető ha­tározata, (olvassa): »A repülőgépvezetőknek az a magatartása, hogy az átadási-átvételi könyv aláírását megtagadták, sem biztosítási, sem forgalmi vagy műszaki szempontból nem tette szükségessé a repülőgépek útbainditásá­nak letiltását. Ebből viszont az következik, hogy az 1942. február 2-án útbaindítani szán­dékozott repülőgépek el nem indításáért, tehát a Malert forgalmában ez alkalommal beálló zavarokért az átadási és átvételi könyv alá­írását megtagadó Pinty Mátyás, Piufsich Gá­blor és Stifter János pilótákat büntetőjogi fe­lelősség nem terheli, mert a repülőgépek indu­lásának elmaradása tulajdonképpen nem az ő ténykedésüknek volt szükségszerű következ­ménye, hanem. annak, hogy a m. kir. kereske­delem- és közlekedésügyi minisztérium légi­forgalmi szakosztálya a könyv rendeltetésével és jelentőségével nem volt tisztában«, (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) és annak nem létező jelentőséget tulajdonítva, ,az aláírás megtagadása miatt a gépeket útbaindítani nem engedte, jóllehet a könyv aláírásának megtagadása a gépek útbaindításának letiltá­sát egyáltalában nem tette szükségessé. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tehát nem szabotál­tak!) Ez a megállapítás bárkinek betekinthető a túloldalon is, a miniszter úrnak is. Ez a bu­dapesti királyi ügyészség megszüntető hatá­rozata. (Nagy László: Jogerős!) Ezt az egyetlen egy témát azért kaptam ki, mert úgy látom, hogy a miniszter úr informá­torai ebben a kérdésben már valósággal sut­togó propaganda-hadjáratot indítottak el, hogy a túloldal t. képviselőit arról győzzék meg, hogy itt valóban félrevezetésről van szó az interpelláló képviselők irányában. T. Ház! Nem időzöm tovább a ténybeli dolgoknál, hi­szen már sok mindent elmondottunk és még fogunk is egyet s mást idehozni a t. Ház elé. A kérdésnek nem ez a része érdekel engem, mert én biztosan tudom, hogy ezek az urak tökéletesen ártatlanok. (Nagy László: A bíró­ság mondta ki!) Engem,, t. Ház! csak egy érde­kel és ez: az ezeknek az uraknak adandó elég­tétel. (Nagy László: Ügy van!) 79. ülése 194-2 július 8-án, szerdán. 419 T. Ház! Múltkori interpellációmban felol­vastam, hogy kik ezek az urak. Névszerint rá­mutattam és adatokkal szolgáltam arra, hogy milyen világháborús kitüntetések hordozóiról van itt szó. Ezeknek az uraknak — akár tet­szik a miniszter úrnak, akár nem és bármit referáljon is neki, aa ő ebben az ügyben súlyo­san Ikrompromittált szakosztálya — a minisz­ter úr köteles elégtételt adni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De t. Ház, ők keresik is ezt az elégtételt és a napokban levelet kaptam ezektől az uraktól, amelyben tudatják velem, hogy folyó hó 1-én feljelentést nyújtottak be az Országgyűlés képviselőházához dr. Varga József, a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter úr ellen, a házelnök úr őnagyméltó­ságához címezve és meg is küldöttek nekem ennek a feljelentésnek a szövegét. Kénytelen vagyok ezt a feljelentést a Ház előtt részletei­ben is ismertetni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Miért? Azért t. Ház, mert ezek az urak felelős­ségük teljes tudatában a miniszter úr ellen többrendbeli rágalmazás vétsége miatt tettek; feljelentést. Felterjesztésüket a következőkre alapítják: (olvassa): »A Malert, vezetői által aláírt emlékiratot nem vizsgáltatta ki a mi­niszter úr pártatlanul, hanem az elsősorban érdekelj légiforgalmi szakosztályok valótlan tartalmú jelentését fogadta el valónak.« Másodszor: »Az emlékirattal kapcsolatban tett intézkedéseiről a miniszter úr több ízben azt a kijelentést tette, hogy úgy érezte, adtak neki egy vágást és neki kötelessége azonnal visszavágni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bo­csánatot kérek, t. Ház, ha egy miniszter úgy érzi, hogy hivatali alantasai neki vágást adtak, akkor ne a Conti-utcával feleljen az ilyen vágásért.« Harmadszor: »A feljelentő miniszter úr fel­jelentése elhallgatta azt a lényeges körülményt, hogy a Malert, összes felmondott alkalmazottai felmondó levelükben^, kijelentették, hogy a re pülőszolgálatot továbbra is csorbítatlanul el­látják« — el is látták, t. Ház, mert két légi­forgalmi repülőgép útvonalon még elvezették a gépeket, Berlinbe .és Rómába — »és minden fennálló, vagy hozandó törvényes intézkedés­nek változatlanul eleget tesznek«. Ezt kijelen­tették a vállalatnak is. Negyedszer: »Már a hadbírósági tárgyalás tartama alatt dr. Ladomerszky Dezső minisz­teri tanácsos, az V. légiforgalmi szakosztály vezetője — vallomása szerint — a feljelentő miniszter úr utasítására felkereste a Trieszti Általános Biztosító Társulat vezérigazgatóját és tőle több órán át azt forszírozta, hogy állít­son ki részére egy olyan igazolást, hogy az úgynevezett repülőgép-átadási és átvételi könyvnek a pilóta által való aláírása a bizto­sítás szempontjából elengedhetetlen kellék. A biztosító intézet az igazolást ilyen értelemben nem volt hajlandó kiállítani. (Mozgás a szélső­baloldalon. — Felkiáltások: Hallatlan!) Hatodszor: »A feljelentő miniszter úr a hadbíróság előtt tanuként kihallgattatott és tanúvallomásában nem merte határozottan ki­jelenteni, hogy a vádlottak szántszándékkal szabotálni akartak. Ha pedig a miniszter úr ezt nem merte állítani, ellenkező értelmű fel­jelentést _ sem tehetett volna jogosan.« (Nagy László: Ügy van!) Továbbá állítják ezek az elbocsátott Malert­I repülők, hogy: »1942 február 2-án a repülő­gépek a budapesti közforgalmi repülőtéren

Next

/
Thumbnails
Contents