Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-279
412 Àz országgyűlés képviselőházának tésforgót beállítani és ilyen módon lehet előre valamilyen számítást csinálni. Különös aktualitást ad ennek a kérdésnek a gabonarendelet. A bérlő köteles most bejelenteni, hogy mennyi földet fog majd megművelni abból a bérletből, miért annyi vetőmagot tarthat meg magának, annyi gabonát hagyhat meg. A legtöbb bérlő azonban még azt sem tudja, hogy benne marad-e a bérletben és így nem tudja bejelenteni, hogy kell-e neki vetőmag, vagy mennyi kell. Ez csak egy példa arra, hogy a termelés zavartalansága ilyen módon nem lesz biztosítva ezen az 1 millió hold földön, amely — ismétlem — kisbér lők kezén van, ha ezek ilyen bizonytalan alapon fognak állani. Ez azonban nemcsak egyes esetekben van így. Éppen a napokban értesültem arról, hogy Nagykőrös határában, — nem tudom, itt van-e i J aczolay György képviselőtársam — ahol van körülbelül 200 bérlő, maga a város még mindig nem hosszabbította meg a folyó évi október 1-én lejáró bérleteket, úgy, hogy ha nem történik semmi, a bérlők nem tudnak majd ott gazdálkodni ós földön futókká lesznek. Nem tudom, hogy ebben &z esetben ki fog ott gazdálkodni. Ugyanígy van ez máshol is. Azt hiszem tehát, hogy a termelés érdekében való lenne egy ilyen egészen egyszerű rendelkezést kiadni, amely nem volna hátrányos a bérbeadóra sem, mert megkapja ugyanazt a haszonbért, amelyet kialkudott az előző évben vagy években. Jelenleg ugyanis az az irányzat, hogy nem lehet az árakat emelni; nem lehet emelni a gabonaárakat, de egyéb áraikat sem lehet emelni, tehát nyilvánvaló, hogy a haszonbér eket sem lehet emelni. Nincs szükség tehát arra, hogy kitegyük a kisbérlőket annak. hogy a bérbeadók újabb és újabb követelésekkei álljanak elő és a béreket felemeljék, mert ha ez bekövetkeznék, nem lehetne az árszínvonalat sem tartani, amelyet pedig a kormányzat a terményeknél tartani akar. Ismételten kérem a mélyen t. földmíveiésügyi miniszter uirat, hogy egy ilyen rendeletet a legsürgősebben adjon ki, hogy már most az aratáskor, az ugaroláskor tudják a bérlők, btogy ők bennmaradhatnak a bérletben, hogy kellőképpen előkészíthessék a földeket és a szeptemberi vetést nyugodtan elvégezhessék, főképpen pedig, hogy a mostani gabonarendelet által előirt elszámoltatásoknál tudják, hogy mennyi vetőmagot tarthatnak vissza, és hogy általában a termelést azon a földön, ahol eddig családjukkal együtt dolgoztak, továbbra is fenn tudják tartani. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ilyen irányban sürgősen méltóztassék intézkedni. (Helyeslés.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr második interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz* Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nyilas Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz az Ombi.-nál öregségi ellátásban részesülők járadékának emelése tárgyában. Figyelemmel az utóbbi időkben bekövetkezett árváltozásokra, kérdem a m. kir. földmívelésügyi miniszter urat: hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, hogy az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél öregségi ellátásban részesülő gazdatisztek és egyéb munkavállalók^ öregségi já279. ülése 19^2 július 8^án, sz&rdan. radéka 50—100 százalékos pótlékkal felemeltessék If « Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti Csoór Lajos: T. Képviselőház! 1938-ban megszavaztuk az 1938 : XII. tc.-et, amely egy igen nagy mulasztást igyekezett pótolni, nevezetesen annak a sok százezer mezőgazdasági munkásnak öregségi járadékot biztosított. Nagyon csekély volt ez az összeg, mert hiszen 60 pengőtörzsjáradékról és 1*50 pengő évenkénti fokozódó járadékpótlékról volt szó. Ebből az öregségi járadékalapból azután azok is részesültek évi 60 pengő, vagyis havi 5 pengő segélyben, nyugdíjban vagy támogatásban, akik nem fizettek be ugyan az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetbe öregiégi biztosítási díjat, de már 65 évesek voltak és egész életüket mezőgazdasági munkában töltötték el. 1938-ban hoztuk ezt a törvényt, és 1939-ben kiegészítettük azzal, hogy ezeknek az öreg földmíves embereknek az özvegyei is ugyanilyen támogatásban • részesülnek. Az én interpellációm a földmívelésgyi miniszter úrhoz arra irányúi, hogy ezeket az 5 pengőket a mai , változott viszonyokhoz mérten a földmívelésügyi kormány az Ombi.-nál legalább száz százalékkal emeltesse fel. Mélyen t. Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy 1938-ban 5 pengő még egy bizonyos mértékig reálisabb érték volt, mint jelenleg, éspedig azért, mert akkor a háború még csak a legkezdetlegesebb stádiumában volt, és az árak alakulása nem volt olyan, mint ma. De már 1938-ban azt mondottuk, hogy ez csak első lépés, amelyet követni fognak későbbi segítések. Azóta azonban semmi sem történt ebben a kérdésben, jóllehet több ízben kértük, hogy az öregség^ támogatást egészítsék ki a betegségi biztosítással is. A belügyminiszter úr a múlt alkalommal megígérte, hogy ezt szorgalmazni fogja, reméljük, meg is teszi. De ettől elválasztva a kérdést, ezt az 5 pengős öregségi járadékot a mai viszonyok között feltétlenül fel kell emelnünk legalább annyira, hogy ugyanolyan értéke, ugyanolyan vásárlókéképessége legyen a kapott járadéknak, mint amennyi az 5 pengőnek 1938-ban volt. Nagyon jól tudjuk, hogy a közalkalmazottaknak adtunk fizetésjavítást, a magánalkaL mazottaknak is adtunk 30%-os pótlékot, sőt szó van arról is, hogy továbbra is fogják emelni ezt a drágasági pótlékot. Amikor tehát a legszegényebb néposztályról van szó, amikor ilyen csekély 5 pengős járadékról van szó, akkor a földmívelésügyi kormány sem zárkózhatik el az elől, hogy keressen valami módot arra, hogy ezt a járadékot felemelje. Más biztosító intézeteknél, így az Oti.-nál és a Mabi.nál is bizonyos javítások, drágasági segélyek emelése következett be, tehát ez is magával hozza azt, hogy éppen a mezőgazdasági munkásságtól, a legelhanyagoltabb néprétegtől és egyúttal a legnehezebb munkát végző, legjobban Összetört emberektől ezt az emelést ne vonjuk el. A mezőgazdasági biztosítási alapnak a fedezetet erre részben az állam hozzájárulása, részben pedig a törvényhozások hozzájárulása adja. Azt hiszem, hogy ha a mélyen t. föl'drnívelésügyi miniszter úr a pénzügyminiszter úrral valami tárgyalás során ezt a kérdést elővenné, akkor kellene, hogy a kormányzat vagy az állampénztár olyan fedezetet találjon, amelyet beutalhat az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetbe, (Börcs János: Meg is
