Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának tenné, lia nem kerülne pénzbe!) hogy az ezeknek a mezőgazdasági munkásoknak: ezt a hawi 5 pengős járadékát — ismétlem — legalábib száz százalékkal, vagyis 10 pengőre emelje fel. Majd azoknak a járadékát, akiknek a befizetésük most folyik, és akik ma^d később jutnak járadékhoz, az akkori viszonyokhoz képest fogjuk szabályozni, és kell is szabályozni, mert ez a 'rendelkezés, amely ilyen*

: szűkkeblűén szabja meg a mezőgazdasági munkásság öregségi ellátását, úgysem maradhat fenn, hiszen benne van a törvény indokolásában és benne volt a miniszter úr akkori beszédében is, hogy ez esak kezdő lépés, és néhány esztendő múlva a statisztikai adatok pontos áttekintése alapján ezt az egész konstrukciót javítani fogják. De itt vannak ezek a 65 évnél idősebb, tehát 68—70 éves öreg emberek, akik ezidőszerint az ő ugyancsak szegény cseléd vagy munkás gyermekeik eltartására vannak utalva. Most még a kenyérellátásnál és más téren is háttérbe szorulnak, mint öreg emberek. Ennek következtében ebből az 5 pengőből nemhogy megélhetésük volna biztosítva, hanem egyáltalában számot sem tevő segítséget jelent részükre ez az 5 pengő. Az öregeket, apáinkat és anyáinkat nem szabad semmibe venni, ha mi fiatalabbak is vagyunk, meyJt mi szántén öregek leszünk, és talán ügy fognák rólunk gondoskodni a mi fiataljaink, ahogyan mi gondoskodunk az öregeinkről. Ezeket az öreg embereket, ezeket a 68—70—75 eves mezőgazdasági munkásokat meg kell segíteni azzal, hogy ezt az egészen minimális összeget a lehetőséghez mérten emeljük fel. (Pándi Antal : Tejre sem elég!) Kérem az igen t. foldmívelésügyi miniszter urat, hogy ilyen értelemben a legsürgősebben vegye fel az Ombi.-val a tárgyalásokat, és meg vagyok győződve róla. hogy magánál az Ombi.-nál is hajlandóság mutatkozik erre, mert ők maguk is látják azt, hogy ezek az ötpengős segélyek egészen minimálisan alacsonyak, ők azonban a maguk hatáskörében nem tehetnek semmit, mert a legfőbb felügyeletet a földimívelésügyi miniszter úr gyakorolja, tehát feltétlenül a miniszter úrtól kell kiindulnia a kezdeményezésnek arra vonatkozólag, hogy ezeket az 5 pengős havi járadékokat a mai viszonyokhoz kénest — ismétlem — legalább száz százalékkal emeljék fel. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadlja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Mester Miklós képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskednék az interpelláció szövegét felolvasni. Nyilas Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi kormányhoz a mezőgazdasági munkaadók és munkások évi búzafejadagjának megállapítása és beszerzése tárgyában. 1. Hajlandó-e a magyar királyi kormány a - mezőgazdasági munkaadók és munkások legkisebb életkorú — .16 éven aluli — és legmagasabb életkorú •— 60 éven felüli — kategóriáinak évi búzafejadagját felemelni? 2. Hajlandtó-e a magyar királyi kormány engedélyezni, hogy az öt holdon felüli birtokosok is egész évi búzafejadagjukat egyszerre beszerezhessékj ha szükségletükre akaratukon kívül elegendő mennyiség nem termett?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! 279. ülése 19U2 július 8-án

f szerdán. 413 a szélsőbaloldalon.) A háborús viszonyoJk napfnap után meggyőznek minket elvi álláspontunk helyességéről. Ezért bármit beszélnek, a háborús körülményekre való tekintettel a mi politikai elvi álláspontunkból semmit sem vagyunk hajlandók feladni. Ellenben ami a taktikát és a módszert illeti, határozottan érezzük azt, hogy ezen a téren bizonyos komoly mérsékletre van szükség, de ez a szabály nemcsak minket kötelez* hanem a Ház minden egyes frakcióját. (Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon.) T. Ház! Amikor a miniszterelnök úr beköszöntő beszédét elmondotta, azt az óhaját juttatta kifejezésre, hogy különösen három kérdésben: a honvédelem kérdésében, a nemtiségi kérdésben és a közellátás kérdésében mérsékelje az ellenzék a magatartását Ha visszatekintünk a múltra, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy úgy a miniszterelnök úr felszólalása és megnyilatkozása előtt, mint után, mi ezt a szabályt betartottuk. Minket nem a tagadás szelleme vezet ellenzéki magatartásunkban, hanem számunkra az építő kritika szempontjai az irányadiók. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a szempontok indítottak arra, hogy egy közellátási rendelettel kapcsolatban most szóvátegyek két intézkedést és ezeknek sürgős revízióját kérjem. Megjelent a m. kir. minisztérium 3600/1942. M. E. számú rendelete a gabonaellátás kérdésének rendezéséről. A rendelet végrehajtási utasítását a közellátási miniszter úr adta ki 544.000/1942. szám alatt. A rendelet a múlt hóuapban^ június 11-én, a végrehajtási utasítás pedig június 12-én jelent meg. A rendelet és a végrehajtási utasítás megjelenése óta eltelt időben alkalmam volt beszélni a végrehajtó zervekkel, főként nagyon .sok jegyzővel, ezenkívül az érdekelt őstermelőkkel és az ő óhajuknak teszek eleget, amikor az említett két intézkedés revízióját kérem. Az egyik intézkedés a következő: A rendelet az őstermelők részére az évi kenyérgabonafejadagot három kategóriában állapítja meg: először a nehéz testi munkát végző 16—60 éves férfiaknak — 1882—1926. évi születésűek — évi 240 kilogrammban, másodszor mindenki másnak, aki hatodik életévét betöltötte, vagy ennél idősebb, 180 kilogrammban, harmadszor az 1937. évben vagy azután született gyermekek évi fejadagját 120 kilogrammban. Ennél az intézkedésnél a kormányzat önmagával jut ellentétbe. Éppen az előbb hallottuk Csoór Lajos képviselőtársunk interpellációját a mezőgazdasági munkásbiztosítással kapcsolatban. Tudjuk azt, hogy a mezőgazdasági munkásbiztosításnál a korhatár 65 esztendő, a mezőgazdasági munkás csak 65. évének betöltése esetén kapja meg az öregségi segélyt, tehát ebből a szempontból a 60 és 65 év közötti mezőgazdasági munkás nehéz testi munkásnak számít, ellenben a közellátás szempontjából már nem számít annak. Itt logikai törés van és ezen a helyzeten feltétlenül segíteni kell. A másik kérdés pedig az, hogy a rendelet az ellátásnál az alsó korhatárt 16 évben állapítja meg, a rendelet szerint tehát csak, 16 éven felüliek lehetnek nehéz testi munkások, viszont nagyon jól tudjuk azt, hogy a mezőgazdaságban 16 éven aluliak is éppen elég szép számban végeznek nehéz testi munkát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bodor Márton: Iskolás gyermekek!) Felhívom a figyelmet arra, hogy különösen most, a háborús időkben ezekre