Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Âz országgyűlés képviselőházának helyzet ferde beállításánál flog va sohasem tudjufk statisztikailag kimutatni ma, hogy mi van a Dél-Bácskában, mert más, idegen nemzetiségűeknek kezében van a statisztikánk. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Kérném, hogy kormányunk feltétlenül alakítson a kenderre Dél-Bácskában, vagy esetleg az anyaországgal együtt egykezet, de olyan egykezet, amely 50 százalékban termelőkből és 50 százalékban az iparvállalatok tulaj honosaiból állna, akik azután a kendertermeléstől kezdve az átvételig és az üzembehelyezésig feltétlenül a haza érdekeit tartanák szem előtt, tudnák, mit csinálnak, és a kóróbieosztasnál így nem fordulna elő az, ami ma — merem állítani — előfordul, hogy 3—4 évre való kórómennyiséget halmoznak fel bizonyos nagyüzemek, s ugyanakkor a kisüzemek az évnek csak egy-két hónapján át munkálkodnak. Ez válósággal szabotázs a mezőgazdaságban, amit nem engedhetünk meg. Mégegyszer kérném — és igazán szeretnem kiemelni ennek a kendertermelésnek fontosságát, amely oly sok pénzt forgat meg a magyar néptömegek között, — hogy a földmi veiésügyi miniszter úr egyetértve a többi érdekelt miniszter úrral és velük összeülve, behatóan tárgyalja meg ezt a kérdést és nemzeti szempontjainknak megfelelően úgy intézze el hogy minden tekintetben kielégítésre találjon kisembereink érdeke. Különösen fontos, hogy ezt most megtegyék, mert hallom, hogy holnap indultnak meg Németorzággal a kereskedelmi tárgyalások, már pedig nehéz tárgyalni valamiről, amikor azt sem tudjuk, hogy mennyi terem belőle az országban. (Rajniss Ferenc: Ez így van! Mindig így van! — Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi és , az iparügyi miniszter úrnak. Következik Osoór Lajos képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a folyó gazdasági évben lejáxó kishaszonbérletek meghoszabbítása tárgyában. A termelés folytonosságainak és zavartalanságának biztosítása érdekében kérdezem a m. kir. föjdmívelésügyi miniszter urat: hajlandó-e rendeletileg sürgősen intézkedni, hogy a folyó évben lejáró kisbérletek a rendelet erejénél fogva további három évre meghosszabbíttassanak

1

?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Most tárgyaljuk a mezőgazdaság fejlesztési javaslatot, amelynek igen bölcs rendelkezései vannak tervbe véve. Minden oldalról a legnagyobb jóakarattal és a legnagyobb hozzáértéssel tesznek újabb és újabb javaslatokat e törvényjavaslatnak még jobbátételére; van azonban egy igen nagy kérdés, amely egyáltalában nincs ebben a törvényjavaslatban érintve, holott a termelés folytonosságának és fokozásának érdekében rendkívül fontos volna, hogy megvalósíttassék. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországon körülbelül egymillió hold föld van kisbérletbe adva 1—2—5—20, esetleg 100 holdig menő területrészekben. Ezeket a kisbérleti 279. ülése 1942 július 8-án, szerdán. 411 szerződéseket — sajnos, — miután törvény ezt a kérdést nem szabályozza, a legtöbb esetben évről-évre újítják meg és kötik meg. Minden gazda előtt teljesen világos az, hogy évről-évre gazdálkodni nem lehet Ezek a szegény kisbérlők, akik igen magas béreket, holdankint 4—5 mázsás bért is fizetnek, képtelenek gazdálkodni akkor, ha minden év októberében lejár a haszonbérletük, és nem tudják, hogy venniök kell-e október bein a sátorfájukat és tovább kell-e menniök, vagy pedig ott maradhatnak a bérletben. Különösen most, amikor a termelés olyan fontos, és amikor rendkívüli jelentősége van amnak, hogy a gazda üzemtervet tudjon készíteni, igen üdvös és szükséges volna az, hogy ezeket az évről-évre lejáró bérleteket a termelés folytonosságának és fokozásának biztosítása végett rendeleti úton meghosszabbítsa a kormány. Ez mem új dolog, ezt a múlt háború idején megcsinálta az akkori kormányzat, és igen jól be is vált, amikor is a lejárt haszonbérleteket a háború végéig meghosszabbították. Ugyanezt a 'rendszert most is meg kellene csinálni, éspedig több okból. Az első ok az, hogy ezeknél az évről-évre lejáró bérleteknél a tulajdonos mindig újabb haszonbéreméiési igényekkel jön. Ez érthető is abból a szempontból, hogy most a terményeknek és a szolgáltatásoknak igen nagy értéke van, tehát a bérbeadó ezt lehetőleg igyekszik kihasználni arra, hogy bérlője minél több haszonbért fizessen. Ezek a haszonbérek azonban ma már olyan magasra emelkedtek, hogy azok mellett a kisbérlő gazdálkodni, boldogulni nem tud. A földmívelésügyi kormánynak méltóztassék figyelembe venni, hogy a kisbérlő először megfizeti a földbirtokosinaki az ő 4—5 métermázsás haszonbérét, azután fizeti a földbirtokos helyett az ő adóját, fizeti továbbá a saját adóját és csak azután jut valami a megélhetésére. Amikor gazdasági termelésünk nem áll azon a fokon, hogy voltaképpen ilyen nagy jövedelmet ki lehessen hozni a gazdaságból, akkor feltétlenül szükséges és méltányos volna, hogy a kisbérlőnek olyan könnyítést ^ adjunk, hogy három-négy esztendős kalkulációra tudjon építeni és az egyik rossz esztendőt a^ másik jó esztendővel valamiképpen ellensúlyozni tudja. A legtöbb esetben előfordul az, hogy a bérlő egy éjvre bérelte ki azt a földet, de rossz volt az esztendő és a kisbérlő ezért nem tudott fizetni, oda van egész felszerelése, ő maga pedig földönfutóvá le3Z. A statisztika megállapítja, hogy ezek a kisbérlők legtöbbször nagycsaládú emberek. En személyesen ismerek olyanokat, akiknek 16—18 gyermekük van, de a legtöbb bérlőnek 5—6—8 családja vam, mert csak így tud boldogulni, ha családtagjai is dolgoznak azon a kis földön és csak így — éjt-napot összetéve, közös erőfeszítés mellett — tudja kihozni azt, hogy a bérbeadó családját és a saját családját eltartsa, azonkívül a bérbeadó helyett és saját magáért az adót megfizesse. En azért a miniszter urat arra kérem — miután ez nem olyan súlyos kérdés, amely beleütköznék a termelési rendbe, sőt egyenesen a termelés érdekét szolgálja, és nem olyan súlyos dolog, amely a jogrendbe beleütköznék, tehát rendeleti úton egyszerűen megvalósítható, — hogy ezeknek a kishaszonbérlőknek a haszonbérleti idő tartamát, amely egy évre szól, rendeleti úton emelje fel 3—4 esztendőre. Azért ennyi i'dőre, mert ilyen módon lehet négyes ve-