Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

30 Az országgyűlés képviselőházának az élők sorából a napokban eltávozott közellátási miniszter lelke, aki valóban az élet harcában, a belső fronton a nemzet szolgálatában áldozta

/ fel életét. Szíve megszűnt dobogni, visszatér az ősi magyar földbe, amely föld életet, táplálékot adott már ezer esztendőn át a magyarnak és amely földért messze idegenben mofsl is hull a magyar vér. Ügy érezzük, hogy valóban magyar vérrel megszentelt földön állunk. Eszembe jut a régi, ősi felírás, amely egy temető tábláján azt hirdeti: Sta viator, heroem calcas, állj meg itt, vándor, mert hősöket tiporsz, hősök felett jársz. A magyar népért, a magyar földért, a magyar életért áldozzák fel életüket azok, akik itt bent elsorvadnak a nagy tűzben, a nagy szeretetben, a nagy odaadásban, hivatalos ténykedésük teljesítésében, de a magyar földért, a magyar népért áldozzák életüket azok is, akik a messze idegenben most, e nehéz napokban is vérüket ontják, hogy mentsék a cfealádot, a

; gyerekeket, a falu népét, a városok lakosságát, hogy megmentsék a magyar nemzet életét. öröm fogta el lelkünket, valahogyan éreztük^ hogy ennek hatása már megüli a törvényhozás lelkét is, amikor tegnap megkezdődött a minisztérium részere szóló felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalása. Magam igen örültem annak, hogy azt a beszédet, amely igen t. Cselényi képviselőtársam részéről elhangzott, nem egy papi léleknek kellett elmondania, mert valahogyan mélyen t. képviselőtársaim, az igen t. Ház úgy fogta volna fel, hogy talán egy lágyabb papi lélekből jönnek az ilyen kérések, amelyek szinte túlmentek volna a politikának néha rideg határain, túlságosan nagy odaadással, szeretettel kérték volna az igen t. túloldalt, az ellenzék t. képviselőit arra, hogy a mai nehéz időkben, amikor a belső fronton is életek áldozódnak fel és kint százával, ezrével, tízezrével véreznek magyar testvéreink, az emberi, személyi ellentéteken túl nagy összefogásban, megértésben, szeretetben kell dolgoznunk. Cselényi Pál igen t. képviselőtársamnak mély magyar szívből fakadó beszéde egységre hívta fel az ellenzék soraiban ülő t. képviselőtársaimat. Erre indokot adott neki az, hogy a Magyar Megújhodás Pártjának vezérszónoka, Kunder Antal igen t. képviselőtársam, bár ellenzéki tónusban, itt-ott talán kissé erősebb ellenzéki megjegyzést, hangot vagy szúrást használva, mondotta el beszédét, mégis valahogy úgy erősebb hangfogóval és tárgyilagosan tette meg megjegyzéseit, és szakszerű előadásában kerülte az élesebb ellentéteket. Lelkünk megelégedéssel fogta és fogadta ezt az igazi egységre, a magyar nemzet megvédésére, a magyar szebb jövő megépítésére irányuló hangulatot. Sajnálattal kell azonban megemlékeznem arról, hogy az egység és a magyar összefogás eme hangjával talán nem egészen összhangban álló megjegyzéseket hallhattunk a következő szónok, Szöllősi, Jenő igen t. képviselőtársam beszédében. Éppen mivel felvidéki sorsunkat és képviselői működésünket is érintette Szöllősi Jenő igen t. képviselőtársam, legyen szabad néhány szóval felszólalására, beszédére reflektálnom. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elsősorban is azt mondta, hogy a treuga Dei-t ő te szívesen látná, azonban egységről, összefogásról csak akkor lehetne szó, ha a kormány részéről jönne a kezdeményezés. Ne méltóztassék zokonvennj tőlem, ha valóban tárgyi268. ülése 194-2 június 17-én, szerdán. lagosan azt állapítom meg, hogy ez kissé viszszás és furcsa színben tűnik fel. A kormány, a minisztérium, amely felelősséggel köteles az ország ügyeit intézni, amikor a bizalmatlanságnak ilyen erős kifejezésével áll szemben s amikor ilyen erős kritikával illetik, nincs abban a helyzetben, hogy ő nyújtsa a békejobbot. Ha szükséges a magyar egység, a * magyar nemzet életében ez az összefogás, akkor ne azt keressük, hogy innen vagy onnan nyújtják a munkára, a közös összefogásra hívó kezet, hanem mindenkinek, az ellenzék igen t. képviselőinek is éppenúgy, mint nekünk is — mert hiszen ez már kifejezésre jutott részünkről is — szintén a magyar élet diktálja, a magyar élet parancsolja, hogy lelkiismeretünk mélyére tekintve, annak szavát követve, egy-egy lépést tegyünk előre és ne azt keressük, hogy majd talán más hív bennünket közös munkára. Szöllősi Jenő igen t. képviselőtársam mindjárt beszédének elején kifogásokkal és erős kritikákkal állt elő. Abban a helyzetben vagyok, hogy beszédének éppen talán a legkritikusabb pontjait — «nem ellenkező vagy más pártállásomnál fogva, hanem szociális érző szívvel és magyar lélekkel felfogva — könnyen, egészen más színezetben tudom bemutatni. Kifogásolta a házhelykérdés elintézéséi Ezzel szemben legyen szabad szinte csodálattal szólnom arról, hogy kis falvainkban, fent a Csallóközben, de úgy tudom, az egész országban, nemcsak házhelyek kerülnek a nyolc-tízgyermekes családok használatára, hanem sorban nőnek fel a tíz-húsz-harminc-negyven házból álló házsorok. Való barn kicsordul a magyar ember könnye, amikor látja, hogy a nyolc-tíz gyerek milyen mosolyt, milyen kacajt és milyen reménységet visz bele ezekbe az új háztelepekbe. Mélyen t. Ház! Szociálisnak emlegették a csehszlovák kormányzatot, azonban az igazság érdekében meg kell állapítanom, hogy bár külföldről támogatták és tömték pénzzel, szociális szempontból talán a töredékét sem tudta produkálni annak, amit az agyonsanyargatott, megkínzott, bilincsekbe vert és azokból a. ma,ga erejéből feltámadó magyar haza produkált. Felszabadulásunk után azonnal segítségünkre jött a kormányzat házhelyek osztásával, házak építésével és egyéb szociális szívvel irányított akciókkal, amiért éppen a belügyi kormányzatnak kell különösein köszönetet mondanom, így a háziipar fejlesztésével. Hogy csak egy példát említsek, van egy 6000 lakosú községünk, Komárom megyében, Naszvad község, ahol amikor kint jártam, boldogan mondották, hogy ezen a inehéz télen egyetlen fillér segélyt nem kellett kiosztaniok, mert a nép odahaza a kukoricacsuhé fonásával 150.000 pengőt tudott keresni (Helyeslés.) és ezzel minden gondnak, minden téli bajnak elejét vette. Mélyen t. Ház! Amikor a szociális gondoskodásnak és intézkedéseknek ilyen példáját látjuk, akkor valóban azt kell mondanunk, hogy ha talán sötét szemüvegen is nézzük az ügyek Intézését és ha talán itt-ott találunk is az emberi lélekből, mondjuk, az alsóbb intéző körök eljárásából eredő- hibát, nem lehet fezért azonnal az egész magyar közélet irányítóit hibáztatni. (Úgy van! Úgy van! jobbfejől.) Szöllősi Jenő igen t. képviselőtársam említette még, hogy ezeken kívül szükség volna a magyar közszellem nagy egységére. Felhozta, hogy éppen a felvidéki szellemtől nagy eredményeket várt és hozzátette, hogy, sajnos, a fel-