Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának vidéki szellem sem eredményezte azt, amit 6 és sokan vártak, mert miirit említette, nagy egységben jöttek be ide a felvidék képviselői és íme, azóta már kettészakadtak és azóta már az ellenzék padsoraiban ül éppen a felvidéki képviselők akkori vezetője. Mélyen t. Ház! Magam is fájdalommal állapítom meg ezt, mert valóban nagy egységben jöttünk ide, sőt amint méltóztatnak emlékezni rá, 1940 tavaszán éppen akkori pártelnökünk adta ki a jelszót, hogy az egész felszabadult Felvidéken egy órában, a magyar szabadság napján, a szívek összedobbanásakor, március 15-én délután 5 órakor összes szervezeteink jöjjenek össze minden kis faluban és városban és mondják ki, hogy félretesszük a múltban felépített pártszervezeteinket és belekapcsolódunk a magyar élet építésébe, a Magyar Élet Pártjába. (Ügy van! Ügy van!) Egyetlenegy ellentétes hang nem volt, hanem az egész felszabadult felvidéki területen közel egymillió magyar egyhangúlag egyszerre, mint egy szív és egy lélek, mondotta ki, hogy megérti a pártelnök felhívását és valóban egy emberként kapcsolódott be a magyar élet felépítésébe, mert már akkor érezte, hogy tornyosulnak a viharfelhők hazánk felett és ilyen időben, még ha talán vannak is rendezni való problémáink, nincs helye annak, hogy külön utakon járjunk, hanem minden magyar embernek és minden vidéknek, mint egy családnak kell összefognia és kéz a kézben kell dolgoznia a magyar jövendőért. (Helyeslés a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Ez volt a Felvidék igazi magyar egysége és örömmel állapítom meg, hogy bár az előbb említett sajnálatos esemény bekövetkezett és bár személyi vagy egyéb szempontból ellentétek és el nem simítható különbségek támadtak, ezek a szervezeteink egy szálig most is ott állnak, ahová beálltak, ott dolgoznak a magyar élet építésén. Es én hiszem, hogy a túloldalon is, ha vannak is igen t. képviselőtársaim közül néhányan, akik velünk ma még túlzóan szemben állnak, a magyar egység, a magyar nemzet érdekében végzett munka szellemében egyek vagyunk és közeledik az idő, amikor meg fogják érteni azt, hogy egységben kell dolgoznunk. Most, amikor már sötétebbek a viharfelhők, amikor már nemcsak az a veszély fenyeget, hogy a magyar honvédnek ki kell állnia a vártára, hanem már vérét is ontja idegen országban, hogy ide ne engedje az ellenséget, még inkább kell érezniök és látniok azt, hogy egységben az erő, hogy egységben dolgozva kell nemzetünket szolgálni. Mi sajnálattal nézzük értékes képviselőtársainknak tőlünk, ha csak néhány lépésre is, távolabbállását, de hisszük és bízunk abban, hogy a nagy idők nagy tetteket, sőt ha kell, lemondást is^ kívánnak és ennek ellenében megtaláljuk és megtalálják mindnyájan a lelkiismeret megnyugtató szavát, mert a hazáért, a nemzetért mindent oda kell adni, ha kell, még életünket is fel kell áldozni. (Ügy van! a középen.) T. Ház! Amiket a továbbiakban hallottunk az ellenzék padsoraiból a felhatalmazási javaslattal kapcsolatban, azokra nem igen óhajtok túlságos részletesen kitérni, sajnálattal veszem azonban azt, hogy kormányzatunkat, a minisztériumot, éppen miniszterelnök urunkat olyan megjegyzés is kísérte, amely az elnök úr rendreutasítását kellett, hogy kiváltsa; sajnálattal veszem azt, hogy a kritika túlsá268. ülése 19%2 június 17-én> szerdán. 31 gos erősen bírálta a kabinet összeállítását és a miniszterelnök úr működését, sőt, hogy ebből a szempontból némi mértékben még talán a Magyar Élet Pártjának álláspontját is túlorős kritika alá vette, sőt talán még nehezményezte azt is, hogy a Magyar Elet Pártjának tagjai szeretettel és elismeréssel kisérték a volt miniszterelnök urat távozása alkalmával. Becsüli,' szereti őt mindenki, de ha valaki betegsége miatt meg kell, hogy váljon valamilyen tisztségtől, akkor az emberi érzés, az emberi hála diktálja, hogy szeretettel kísérje őt akkor is, amikor betegsége miatt nem tud a közéletben hatékonyan résztvenni. Nem az volt tehát az oka annak, hogy erősebb taps kísérte a volt miniszterelnök urat és talán hidegebb és kevesebb taps az újonnan, hivatalba lépő miniszterelnököt, hanem igen is a betegnek, az elfáradtnak szólott a szeretet és tisztelet hangja, és szólott egyúttal a bizalom a munkát átvállaló új miniszterelnöknek. Amikor ezeknek során az ellenzék oldaláról mélyen t. képviselőtársam felhozta, hogy ennek folytán bizalmat nem nyilváníthat és a bizalom hiányában hozzájárulását a felhatalmazás meghosszabbításához nem adhatja, ez engem akkor, mikor az egység után annyira vágyunk, bizonyos mértékben elszomorított és kell, hogy lelkemnek azt a vágyát fejezzem ki, hogy mindezeket a szúró, fájó és kellemetlen hangokat félre kell .tenni akkor, ha mi a magyar egységet kiépíteni és a magyar kormányzat támogatásával a szebb magyar jövendőt elérni óhajtjuk. Ezek után legyen szabad rátérnem arra, hogy miért is kíván a kormányzat és a minisztérium tőlünk felhatalmazást a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítására és egyúttal felhatalmazást a termelés folytonosságának biztosítására is. Bármit tesz egy ember az életben, mindenkor a célt kell nézsni. Hiszen a régi latin közmondás is azt mondjam Quid-quid agis, prudeuter age et respioe fin em; bármit cselekszel, Kár; mit teszel, mindig okosan, higgadtan cselekedj és a célt nézzed, mert ha a célt nem nézzük, bármit teszünk, akkor tulajdonképpen a sötétben botorkálunk. A cél az, hogy az országot, a nemzetet megmenthessük. Amikor 12 esztendővel ezelőtt kérte a minisztérium ezt a felhatalmazást, akkor — mint az előadó úr szavaiból hallottuk és mint a törvényjavaslat indokolása is mondja — igen ne- , héz helyzetben volt gazdasági és hiteléletünk, összeroppant a pénzünk és egy gyors, radikális intézkedés kellett. Erre — mint éppen talán a jelenlegi törvényjavaslat tárgyalása is mutatja — nem egészen alkalmas a parlamenti rendszer szerinti tárgyalás, mert hiszen hosszú ideig elhúzódik, sőt sokszor az ilyen pénzügyi kérdések elintézésénél taláin a túlságos nagy nyilvánosság sem volna alkalmas arra, hogy a minisztérium az ügy érdemének megfelelően gyorsan és eredményesen tudjon intézkedni, Nem a párt érdeke tehát és nem a minisztérium érdeke volt akkor és azóta is évről-évre, hogy a meghatalmazást a minisztérium megkapja, hanem ez közérdek, magyar közérdek I volt, és örömmel kell megállapítanom, hogy I az előttem szólott két ellenzéki igen t. képviselőtársam, Kunder Antal és Szöllősi Jenő j képviselő urak is felszólalásukban éppen úgy, mint az előző esztendőkben több képviselőtár-/ 5*