Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 19 A2 július 8-án, szerdán. 393 T. Képviselőház! A termőföldterület szaporításának másik módja a szikes területek megjavítása és termővé tétele. Erről az ügyről már sokszor volt szó itt a képviselőházban. Különösen Tildy Zoltán t. képviselőtársam tartja folyton felszínen az ügyet, ö folyton küzdött ennek megvalósításáért, sajnos azonban eddig nagyon kevés eredménnyel, pedig ennek a kérdésnek elhanyagolásával évről-évre nagyon sok nemzeti vagyon vész el. Az előadó úr ismertetéséből örömmel láttuk, hogy a javaslatban a szikes földek termővé tételére sokmillió pengő van felvéve és így most már minden remény megvan arra, hogy ez a fontos kérdés is rendezést nyer. . A termőterületek szaporítását szolgálja még a tagosítás is. Sajnos, ez az utóbbi időben nagyon nehezen haladt Magyarországon. Ennek az volt az oka, hogy a tagosítás nagyon hosszadalmas és költséges dolose volt, úgyhogy ott sem szívesen mentek bele a gazdák, ahol nagy szükség lett volna rá. Nagyon nehéz volt a törvényben előírt többséget a szavaz* <3o~ megszerezni, úgyhogy inkább úgy hagyták a földeket, amint eddig volt. Nagyon helyes tehát a javaslatnak az az intézkedése, amely szerint a törvény majd módot fog adni a földmívolésügyi miniszter úrnak arra. hogy a tagosítást a gazdák megkérdezése nélkül is elrendelheti, mindenütt, ahol közérdekből szükségesnek látja. (Helyeslés.) Ugyancsak nagyon helyes a javaslatnak az az intézkedése, hogy ilyen helyeken a földmívelésügyi minisztérium 50 százalék erejéig hozzájárulhat a költségekhez. Ezzel a tagosítás mindenütt keresztülvihető lesz, ahol erre szükség van és habár nem értek egyet Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársamnak azzal az állításával, hogy a tagosítással a föld 20 százalékkal növekszik, azonban mégis elvitathatatlan, hogy a tagosítás következtében sokezer hold termőterülethez jutunk. T. Képviselőház! A többtermelést szolgálja továbbá a föld termő erejének fokozása is. Etekintetben igen sok eszközt lehet igénybe venni, ezek között azonban első helyen áll az állattenyésztés fejlesztése és a gazdáknak műtrágyával leendő ellátása. Most ugyanis az a helyzet, hogy az állatállomány lecsökkenése és a műtrágyahiány miatt a gazdák, különösen pedig a kisgazdák nem tudják kellőképpen javítani földjeiket. Nagyon szükséges tehát az állattenyésztésnek legmagasabb fokra való fejlesztése^ és a gazdáknak olcsó műtrágyával való ellátása. Ugyancsak a többtermelést szolgálja a nemesített vetőmagvaknak minél szélesebb körökben való szétosztása. E téren azonban ügyelni kell arra, hogy ne forduljon elő az az eddig nagyon gyakori eset, hogy a gazda időben nagyon elkésve^ kapta meg az igényelt vetőmagot» és csak kfásőn tudott vetni, ami bizony, ki kell jelentenem, nem szolgálta a többtermelést, hanem ezzel inkább kevesebb lett a termelés, mintha eddigi vetőmagját vetette volna el. Ugyancsak a r több termelést szolgálja a gazdáknak talajmívelő eszközökkel és gépekkel való ellátása is. örömmel hallottuk a földmívelésügyi miniszter unnak a vita előtt megkezdett "beszédét, amelyben mindezeket kilátásba helyezte s az állattenyésztésinek a legmagasabb fokra való fejlesztését, a gazdáknak nemesített vetőmaggal való ellátását, a gazdáknak mezőgazdasági eszközökkel, gépekkel való széleskörű ellátását és a műtrágya- * termelés fokozását, a legelső, a legsürgősebben megoldandó feladatok közé sorozta. T. Képviselőház! A mezőgazdaság egyik legfontosabb mellékága a méhtenyésztés. A mezőgazdaságnak ez az ága valamikor nagyon virágzott nálunk, hiszem Magyarország valamikor tejjel-mézzel folyó Kánaán volt. Sajnos, most odafutottunk, hogy sem tej, sem méz nincs. A méhtenyésztés Magyarországon uagyon lelhamyatlott, nagyon elhanyagolták. Ennek egyik oka az, hogy az okszerű gazdálkodás következtében csökkent a ménlegelő, a másik legfőbb oka pedig az, hogy az egymásután következő nagyon rossz esztendők és a kemény telek következtében nagyon sok méhcsalád elpusztult és így tekintettel arna, hogy a méhészettel Magyarországon leginkább kisemberek, kisjövedelmű szegény emberek foglalkoznak, ezek nem tudták újra fejleszteni méhészetüket, mert a szakszerű méhészethez szükséges eszközök most nagyon drágák. Én tehát a sokezer szegémysorsú méhész nevében arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, adja meg ezeknek a szegény méhészeknek a legmesszebbmenő támogatást, hogy méhészetüket újra tudják fejleszteni. Erre nemcsak azért van szükség, hogy ezek a szegény emberek kis mellékjövedelemhez jussanak, hanem azért is, mert hiszen megállapított dolog, hogy a méz elsőrendű tápszer és erre a fontos tápszerre most bármilyen nagy mennyiségben szükség lenne. Itt meg kell említenem, hogy a múlt évben a méz árát nagyon sérelmesen állapították meg a méhészekre. A termelőnek ugyanis 2 pengő 50 fillérért kellett eladnia a mézet és a fogyasztó mégis 3 pengő' 40 fillérért juthatott hozzá. A termelő tehát egész évi munkája után alig kapta meg a termelési költséget, a kereskedő pedig ugyanakkor rövid idő alatt 90 filléres haszonhoz jutott. Ez az intézkedés semmi esetre sem szolgálta a több termelés érdekeit és a méhészek körében általános elkeseredést szült, annál is inkább, mert a kormány engedélyt adott a műmézgyártásra, erre a célra cukrot szolgáltatott ki és ugyanakkor a műméz árát 4. pengőben állapította meg. Megtörtént tehát az az igazán különös eset, hogy a műméz sokkal drágább volt, mint a valódi, tiszta méz. A kisméhészek mézfeleslegüket különben is leginkább közvetlenül a fogyasztóknak szokták átadni, tehát ha már okvetleinül meg kell állapátani a méz árát, akkor szerintem teljesem elegendő volna, ha csak a fogyasztási árat állapítanák meg, mert ha a fogyasztási ár megvan állapítva, akkor a kereskedő már tudni fogja, mit adjon a mézért, mert hiszen a rendes kereskedő 40 százaléknál kisebb haszonnal is megelégszik. A mezőgazdaság fejlesztésével és a termeléssel szorosan összefügg a termények mikénti értékesítése is. Véleményem szerint a jövőben a termények értékesítését csakis a szövetkezetek útján, mégpedig a minden községben lévő Hangya-szövetkezetek útján lehet a legkevesebb költséggel és a legeredményesebben lebonyolítani. A költségvetés tárgyalása alkalmávail a szövetkezetek egyesek részéről támadásban részesültek. Legfőképpen azt hozták fel ellenük, hogy a Hangya a keresztény kiskereskedőktől elveszi a megélhetés lehetőségét. Aki a szövetkezeteket támadja, az nincs tisztában a szövetkezet lényegével, az nem tudja, hogy mi a Hangya. (Ügy van! Ügy van!) A falusi kisember, a falu népe 57*