Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-279
392 Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 19U2 július 8-án, sz&rdán. nem kellő időben és kellő mértékben valósítja meg, szerves munkaprogrammá t nem ad, a nép szélles rétegeinek mezőgazdasági képességeit nem abban az ütemben óhajtja fokozni, ahogyan az életbevágóan szükséges volna és ahogyan azt a magyar nép tudásvágyának tempója megkívánná, és anyagilag nines alátámasztva ez a javaslat. Mindezek után, t. Képviselőház, lelkiismeretem szerint nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot törvényerőre jutásában segítsem, ezért tehát ezt a javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pombszky Géza jegyző: Máté Imre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. . Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Szilvássy Páll! Elnök: Szilvássy Pál képviselő urat illeti a szó. # Szilvássy Pál: T. Képviselőház! Rapcsányi László előttem szólott igen t. képviselőtársam beszéde nagyrészében a szakoktatás kérdésével foglalkozott és azt állapította meg, hogy a javaslatban nem lát biztosítékot arranézve* hogy az eredményes legyen. Természetes dolog, hogy minden fejlődésihez idő kell, máról-holnapra semmit sem lehet végrehajtani, a javaslat azonban megadja annak lehetőségeit, hogy Magyarországon a szakokatás a legnagyobb fokra fejlődjék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Pártunk vezérszónoka, Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársam magasszínvonalú, nagyon értékes beszédében meg. győzőén mutatott rá arra, hogy a háború utáni Magyarországon a mezőgazdaságra nagy jövő és nagy feladat vár. Igen, óriási lehetőségek fognak megnyílni és pedig nemcsak a belföldi fogyasztás nagymérvű emelkedése folytán, hanem a kiviteli lehetőségek terén is, szükséges tehát, hogy a jövő készületlenül ne találja a magyar mezőgazdaságot, miért is mi gazdák a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadtuk a most tárgyalás alatt lévő és a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot és meg vagyok győződve arról, hogy ennek mielőbbi törvényerőre emelésére és sürgős végrehajtására igen nagy szükség van. (Börcs János: Ez mind igaz!) A javaslat elsősorban nagyon helyesen a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésével akarja a magyar föld többtermelését előmozdítani, vagyis a mennyiségi és minőségi termelést fokozni. Erre a mai időkben különösen nagy szükség van, mert hiszen ez most nemcsak gazdasági érdek, ihanem egyetemes nemzeti és honvédelmi érdek is. Sajnos, Magyarországon a mezőgazdasági szakoktatás más államokkal szemben nagyon el van maradva. Van itt nálunk ugyan iskola bőven, hiszen minden vármegyében van két-három gimnázium és csaknem minden járás székhelyén van polgári iskola is, azonban három vármegyére sem jut egy gazdasági középiskola és talán tíz . vármegyében sincsen földművesiskola. Hogy például említsem meg az én vármegyémet, Borsodban sem gazdasági középiskola, sem pedig földmívesiskola nincs. A hozzánk legközelebb fekvő gazdasági iskola Gyöngyösön van: a gyöngyösi római katolikus gazdasági középiskola. Ez nagyon kitűnő iskola, úgyhogy jtt, a nyilvánosság színe előtt is ki kell jelentenem, hogy ennek olyan kiválóan szakképzett tanárai vannak, hogy ez az iskola megérdemli a kormány részéről is a legmesszebbmenő támogatást és erre erről a helyől is felhívom a kultuszminiszter úr nagybecsű figyelmét. Természetes dolog, hogy elsősorban a meglévő szakiskolákat kell s továbbfejleszteni, azonban mégis arra „kell törekedni, hogy a közeljövőben a lehetőség szerint minden megyében legyen gazdasági középiskola és minden járásban legyen földmívesiskola. (Helyeslés jobbfelől.) Addig is azonban, amíg a meglevő iskolák továbbfejlesztése és újabb iskolák létesítése megtörténhetik, nagyon szükségesnek tartom, hogy a lehetőség szerint legalább minden nagyobb községben tartassék a tél folyamán téli gazdasági tanfolyam, ha pedig ez most a háborús viszonyok miatt kivihetetlen lenne, akkor is nagyon szükséges lenne legalább minden községben néhány gazdasági szakelőadást tartani, amelyeken a legszükségesebb dolgokkal foglalkoznának. Erre különösen most, a mostani termelési viszonyok közt van igen nagy szükség, amikor a legtöbb gazda teljesen tájékozatlan a termelést illetően és ezzel a néhány előadással is nagy eredményeket lehetne ideiglenesen elérni. T. Képviselőház! A gazdasági szaktudás fejlesztésére nagyon fontos lenne a rádió fokozottabb igénybevétele is. (Helyeslés a jobboldalon.) A rádióban gyakrabban kellene ismeretterjesztő mezőgazdasági előadásokat tartani, (Úgy van! a baloldalon.) mégpedig olyan időben, amikor a gazdának is van ideje ezeket meghallgatni. Természetes dolog, hogy a rádiót könnyen hozzáférhetővé és olcsóbbá kell tenni a nép számára, hogy mindenki beszerezhesse. Az előfizetési díjat is olcsóbbá kell tenni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert hiszen nem felel meg egptezen az igazságnak az a^ helyzet, amely most van, hogy a falusi kisgazda az ő kristálydetektoros, fejhallgatós rádiókészüléke után, amellyel csak Budapest I-et lehet hallgatni, ugyanannyi elő-, fizetési díjat fizet, mint a városi nyolclámpás világvevő rádió tulajdonosa. (Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! A javaslat másodsorban a termő földterületek szaporításával akarja a többtermelést előmozdítani. Ezen a téren igen nagy feladat vár a kormányra. Itt igen sok a tennivaló, különösen most a folyton megismétlődő árvizek következtében. Az én véleményem szerint ezt a kérdést csak úgy lehetne megoldani, ha egy, az egész ország területét átfogó egységes csatornarendszert építenénk ki, amely csatornarendszert úgy kellene megépíteni, hogy száraz esztendőkben öntözni is lehessen vele. Itt említem meg, hogy természetesen ebből kifolyólag minden ármentesítő társulatot állami kezelésbe kell venni, mert hiszen csak így, egységes kezeléssel lehetne a magyar földet a folytonos árvízveszedelemtől megszabadítani. (Helyeslés a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: Ezt máris megfúrták.) Itt említem meg, hogy Borsod vármegyében a Tiszagát építése a mai napig sincs befejezve. E miatt a lakosság nagyon zúgolódik, mondván, hogy hiába fizeti a túlmagas árvízszabályozási költséget, a víz folyton elönti. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, tegye lehetővé, hogy Borsod vármegye ben a Tiszagát építése végre befejezést nyerjen, hogy ezzel a lakosság megszabaduljon az árvízveszélytől és a panaszok megszűnjenek.
