Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

384 Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 19 h2 július 8-án, szerdán. zálogát és a mindenkori magyar jó- vagy balsorsot jelenti. Ezért, ha a szebb és jobb magyar sorsot akarják biztosítani és annak anyagi alapjait lerakni, akkor elsősorban a mezőgazdaságot kell előbbrevinni, fejleszteni és megerősíteni. (Ügy van! a jobboldalon,) Bár a múltban általában elismerték és hangoztatták, hogy a mezőgazdaság boldogulása egyúttal az egész ország boldogulását is jelenti, ez inkább csak biztatás, jóakaratú vállveregetés volt, de vajmi ritkán nyilvánult meg ez a mezőgazdaságot hathatósan támogató céltudatos intézkedésekben, a termelést fejlesztő intézményes alkotásokban. A múlt század liberalisztikus felfogása ellenzett minden beavatkozást a magángazdasági életbe és az államnak a gazdasági rend kialakításában való közreműködését sem fogadta szívesen. Csak a századfordulótól kezdve látunk ebben az irányban eleinte óvatos kísérletezéseket, amelyeket az első világháború után váltanak fel határozottabb törvényhozási és kormányzati intézkedések. Ezek azután fokozatosan és mind erőteljesebb formában a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatig vezettek. T Ház! Az összeomlás után az ország érté; kes nagy részének elvesztése a régi gazdasági szerkezetek megbontása és ezzel kapcsolatosan a szükségszerű önellátási törekvések, majd a legutóbbi időkben a honvédelem érdeke, a külföldi szerződéseinkből folyó kötelezettségek es a közellátás gondjai parancsolólag írták elő, hogy az állam avatkozzék be mind jobban a gazdasági életbe és annak irányítását necsak a javak célszerű és igazságos elosztása, hanem azok termelése terén is vonja működési korebe. Amíg jelenleg, háború idején a hadsereg, a mögöttes országrész valamint a baráti hatalmak szükségleteinek legtökéletesebb kielégítése érdekében az e célra szükséges javak minél nagyobb mennyiségben való eloaüitasa szab egyrészt bizonyos irányt a termelesnek és így a mezőgazdaság fejlesztésének is, addig másrészt már most jóelőre gondoskodni kell arról is, hogy a fejlesztés abban az iranyoan is kiépíttessék, hogy a háború bevégződese után a belföldi piac legtökéletesebb és teljes kielégítésén felül a nemzetközi versenyben is biztosítsa a külföldi piacok minőségi kívánalmainak megfelelő sikeres helytállásunkat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Szükséges mezőgazdaságunk fejlesztése azért is, hogy a mezőgazdálkodás végre jövedelmező termelési ággá legyen, s ne csak egyes rövidéletű konjunkturális időszakokban és egy-egy termelési ágazatban, hanem általában hosszabb időn át is biztosítsa a tisztességes polgári jövedelmet a múltban annyiszor átélt hosszú és keserves megpróbáltatásokkal és veszteségekkel szemben. (Helyeslés jobbfelől.) Megengedhetetlen az, hogy a mezőgazdaság a múlthoz hasonlóan a jövőben is más termelési ágakkal szemben állandó inferioritásban termeljen és veszteséges üzem legyen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Szükséges a fejlesztés a mezőgazdaság teherbíró

f képességének növelése érdekében is, csak így tehet eleget a fokozódó közterhek viselésének, a szociális kívánalmaknak, s annak, hogy a falusi munkásság és általában a mezőgazdasággal foglalkozók anyagi és szellemi életszínvonalának korszerű és jogszerű emelkedésével együtt járó magasabb termelési költségeket fedezhesse és ezzel is biztosíthassa a falu elnéptelenedésének, a földtől való menekülés kóros folyamatának megakadályozását, amit meggyőződésem szerint csakis az ipari és a mezőgazdasági munkafeltételek lehető kiegyenlítésével ég a falu életének jobbá és szebbétételével, anyagi, erkölcsi s szellemi megújhodásával, lelki felemelésével lehet elérni. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! A miniszter úr indokolása szerint jelen javaslatán kívül esik az árpolitika és a mezőgazdasági hitelviszonyok tárgyalása, mégis, mivel nézetem szerint helyes árpolitika es a hitelviszonyok rendezése nélkül eredményes termelés és egészséges fejlődés nem biztosítható, igen röviden ezzel a két kérdéssel is foglalkozni kívánok. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) r Szinte elcsépelt közhely már az a megállapítás, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének legbiztosabb, leghathatósabb eszköze a helyes árszabályozás. (Ügy van! jobbfelől.) Sokat beszélnek erről, mégis kevés vagy sokszor elhibázott az, ami ezen a téren történik. Pedig állami irányítás ma könnyen lehetséges, hiszen az árakat most nem a tőzsde, nem a lelkiismeretlen spekuláció, nem is a liberális szabadyerseny és nem az úgynevezett kereslet és kínálat törvénye szabja meg, hanem az állam a maga tekintélyével és hatalmi eszközeivel. (Ügy van! jobbfelől.) Amikor helyes és a termelés fejlesztését szolgáló árszabályozást kívánunk, akkor a legkevésbbé gondolunk az árak mindenesetre való emelésére (Ügy van! jobbfelől.), még kevésbbé árkiugrásokra (Ügy van! jobbfelől-), hanem a termelési költségeket fedő és mégis szolid polgári hasznot magában foglaló és biztosító, hosszabb időszakon át stabil árra. (Helyeslés jobbfelől.) Ki kell küszöbölni az áringadozásokat és nem szabad előfordulnia annak, hogy valamely termék ára átmenetileg megváltoztattassék és utána egy-két hónapra leszállíttassék, vagy az előbbinél esetleg magasabban is állapíttassék meg, mint ahogyan például a mull évben a burgonyával történt. (Ügy van! Ügy van!) Az ilyen intézkedés kárára van a termelésnek, nem fejleszti, hanem inkább visszaveti azt és legfeljebb arra jó, hogy bizonyos kereskedelmi érdekeltségek őket semmiképpen sem illető különleges haszonra tegyenek szert. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Elismerem, hogy az árpolitika fejlesztésének nem egyetlen és nem kizárólagos eszköze, de kétségkívül egyike a legerősebbeknek és a leghatékonyabbaknak. A mezőgazdasági hitel kérdését is rendezni kell a mezőgazdaságfejlesztési programmal kapcsolatban. A javaslat szerint az állam jelentékeny pénzügyi áldozatokat hoz, hogy a mezőgazdaság fejlesztését az egyeseknek juttatandó előnyökkel és kedvezményekkel is előmozdítsa. Bármekkorák is lesznek ezek az áldozatok, akkorák sohasem lehetnek, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók egyetemét érintsék és így bekövetkezhetik az, hogy a kedvezményezettek és ennek következtében előnyös körülmények közt sikerrel termelők kisebb rétege mellett ott lesz a nagy tömeg, amely kedvezőtlen körülmények közt, — különösen válságok idején — közismert tőkeszegénységünk mellett, anyagi eszközök híjján, a gazdasági összeroppanás fenyegető helyzetébe kerülhet. Ezekről is gondoskodni kell már jóelőre és mivel a fejlesztés nagyobb beruházások nélkül lehetetlen, de ' az előbb elmondottakra való tekintettel is, a mezőgazda-