Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

330 Az országgyűlés képviselőházának akinek nines forgótőkéje, bemegy a bankba és kap hitelt, három hónap múlva tőkét vagy kamatot kell fizetni de ehhez is két kezes kell és a legtöbb esetben bekebelezik földjére. Erre hozok fel egy példát. A múlt évben, amikor a földmívelésügyi miniszter úr birka­akciót csinált és előlegéket folyósítottak, akkor egy kisgazdatársam, aki hetven holdon gaz­dálkodik, a következő esetet panaszolta. Ö is igényelt birkát, mert akkor olcsó áron vehetett volna, volt legelő is, de hitelt csak nyolc hó­nap múlva kaphatott volna és akkor is csak úgy kapta volna meg, hogy bekebelezik hetven holdjára azt az 1500 pengőt. (Derültség a szél­sőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: A zsidó soha­sem vitte volna semmire sem, ha így kapott volna hitelt!) Ha a zsidók személyi hiteleket kaptak és nem a vagyonra kapták a kölesönt és csak így tudtak ebben az országban boldogulni, akkor tegyük lehetővé, hogy a magyar paraszt az ő hazájában, az ő országában, ha másképp nem megy, vagyonára kapjon kölcsönt, — az is biztosíték — de ne ilyen nagy torturán men­jen keresztül, hogy csak úgy kapja meg a köl­csönt, ha azt az 1500 pengőt bekebelezik arra a hetven holdra. (Piukovich József: Vége volt az akciónak!) Amikor megkapta volna, akkor háromszorosára ment fel a birka ára. (Piu­kovich József: Ezért lett vége az akciónak!) Azért tud a külföldi gazda versenyt futni a fejlődéssel, mert pénz áll rendelkezésére, mert külföldön könnyen lehet a pénzhez hozzá­férni. Az előbb is említettem, hogy iparunk úgy fejlődött, hogy évente tízszer megduplázta vagyonát, sőt vannak iparok, amelyekben tíz év alatt sokan megezerszerezték a kezdetben befektetett tőkét. A mezőgazdaság ezzel szem­ben csak teng, a mezőgazdaságban egy gazda legfeljebb egy életen keresztül tudja megdup Iázni vagyonát, - (Bodor Márton: Dehogy tudja!) — de csak minden ezredik — a legtöbb azonban csak apai örökségét tartja meg. En­nek kizárólag az az oka, hogy a mezőgazdaság számára nincs olyan hitel, amelyhez gyorsan hozzá lehetne jutni, úgy, amint az iparosok, személyi hiteléről a pénzügyminiszter gon­doskodott és az iparügyi miniszter úr lehetővé tette, hogy a kisiparos boldoguljon, ugyanígy kell lehetővé tenni a kisgazdatársadalom sza­' mára is, hogy hitel álljon rendelkezésére, ami­kor arra szükség van. (Mozgás a Szélsőbal­oldalon.) T. Képviselőház! A törvényjavaslat szerint a miniszter úr vezetőket küld a mezőgazda­ságba. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy elsősorban a gazdasági iskolát végzett helybeli tanítókat alkalmazzák. A kisebbségi életben szerzett tapasztalatomból mondom, hogy min­den magyar községnek a tanítója és papja volt szellemi, gazdasági és lelki irányítója. Ha ilyen értékes embereik voltak ezek a ki­sebbségi életben, most se mellőzzük őket, első­sorban a tanítókat, akik a helyi viszonyokat ismerik, ismerik a falu népét, az iskolától kezdve egészen a temetőig. Elsősorban őket kapcsoljuk be és rajtuk keresztül építsük a szebb magyar jövőt. Több képviselőtársam itt, aggodalmát fe­jezte ki abban a tekintetben, hogy a magyar gazda nem fejlődőképes, nem igen hallgatja meg az ő javára elmondott beszédeket. Én száz példát is tudnék mondani a kisebbségi életből, hogy igenis mennyire talpraesett és mennyire a fejlődés útjára vágyódik a kis­278. ülése 194-2 július 7-én } kedden. gazda. Erre legyen szabad egy-két példával élnem. Kérek még 10 perc meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr 10 perc meghosz­szabítást kért. Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Pintér Béla: A csehek bennünket annyira nyomtak, hogy minden gazdasági fejlődést csak azoknak a magyaroknak engedtek, akik beléptek a cseh pártba, azt pedig, aki erre nem volt hajlandó, minden ilyen állami kedvez­ménytől elzárták, különösen 1933Hban, amikor a ítotherniere-akció volt. Akkor az egész ma­gyarság a Rothermere-akció mellett volt és egy községből, Udvardból százszámra menteik az emberek Érsekújvárra, éltették Magyaror­szágot, kormányzó urunkat és a csehek ellen tüntettek. Ezért azután az a retorzió érte őket a csehek részéről, hogy 270 kisgazdától elvettek a dohánytermelési engedélyt. Akkor ezek a kisgazdák akik sohasem kertészkedtek, a kö­vetkező évben 500 holdon konyhakerti vete­ményt, fűszerpaprikát termeltek. Mikor a cse­hek azt látták, hogy ez jól megy, ezt is lehe­tetlenné tették, megfelelő törvényt hoztak, a cseheknek adták át, akkor mentünk át a para­dicsom, az uborka termelésére. Ez is bizonyí­ték arra, hogy a magyar gazda igenis fejlődő­képes és hogy fog is rajta az, amit a minisz­ter úr hirdet. (Zaj.) Itt csak az a baj, hogy minden fejlődést az árpolitika szab meg. Felhívom az államtit­kár úr figyelmét arra, hogy a kenyérellátás­nál a jövőben bajok lesznek, mert a 30 pengős búza termelésénél a mezőgazda nem tudja adóját kifizetni és nem is tudja családját fel­ruházni, az fog tehát történni, hogy a gazdák a búzatermelést otthagyják és átmennek mag­termelésre. Már most is sokkal több borsó van a mi vidékünkön, , mint búza, kenyérga­bona tehát sokkal kevesebb. A gazdák látják azt az óriási aránytalanságot, amely az ipar­cikkek és a mezőgazdasági cikkek ára között van, úgyhogy elmegy a kedvük a földtől. Az ember megborzadva látja, hogy egy 40 holdas gazda otthagyja a földjét, amelyen 20—30 évig gazdálkodott, mert valamikor legénykorában a vasútnál volt és megszerezte a jogcímet arra, hogy itt szolgáljon, otthagyja tehát a 40 holdat és elmegy a vasúthoz. Az is előfor­dul, hogy 100 holdas gazda leánya elmegy vil­lamoskalauzhoz. Most pedig egy olyan esküvő lesz, hogy egy 100 holdas gazda leánya el­megy egy csendőrhöz. Bár én a csendőrt na­gyon tisztelem és becsülöm, de engedjék meg, uraim, nagyon szomorú képet vet a mai álla­potokra, amikor egy 100 holdas paraszt leánya nem tartja érdemesnek a falu legényét, a ma­gyar parasztlegényeket arra, hogy olyanhoz menjen férjhez, hanem csendőrhöz megy. Egy egész sorozatot lehetne elmondani, amelyből látszik, hogy menekülnek a faluról. Jönnek hozzám 70 holdas gazdák, hogy szerez­zek nekik portási állást, hiszen amikor egy ilyen 70 holdas gazda évi mérlegét megvonja, látnia kell, hogy lejtőn van, hogy ráfizet a gazdálkodásra és nehogy elveszítse apai örök­ségét, inkább elmegy portásnak, hiszen a föld haszonbéréből adóját kifizeti, de legalább megmenti a földet. Én ebben a vonatkozás­ban nevekkel is tudok szolgálni. Szomorú lát­vány ez, amikor a falu gazdái, akik 15—20 éve önálló gazdák, ilyen könnyen elhagyják a gaz­daságot és boldog az az 50 holdas gazda, aki­nek a fia négy polgári iskola elvégzése után bemehet a rendőrséghez vagy a csendőrség-

Next

/
Thumbnails
Contents