Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19U2 július 7-én, kedden, 379 megfertőzi az egész határt gyommaggal, hanem a bírót, aki ezt jelentette, felfüggesztették. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez rendes dolog! Ez nagyszerű!) Kérem a miniszter urat és az itt ülő államtitkár urat, hogy ezt a koltai esetet sürgősen vizsgáltassa ki és szüntesse meg az országban a- hasonló eseteket. Koltán 1600 hold ilyen föld van. Nem akarok itt neveket említeni, szolgálhatok azonban adatokkal az államtitkár úrnak, hogy ehhez hasonló föld több is van. Kisgazdáknál nem fordul elő soha. Égy pillanatig sem lenne szabad a földet ilyen emberek kezében r hagyni. hanem el kell venni tőlük, ez a törvényjavaslat is utal erre. A bírót azért, mert ezt jelentette, elmozdították az állásából. Voltam a földmívelésügyi miniszternél, mert ez évek óta így ment. Erre azután, hogy a bíró tovább ne kellemetlenkedjék, állásából kitették. Az ilyen nagybirtok nem szolgálja a többtermelés célját. A törvényjavaslat utal arra, hogy a kinevezendő felügyelő az ilyen birtokokra gondnokot nevezhet ki, de később megemlíti, hogy lehetőleg a családból vagy a rokonságból. Uraim, itt ne legyen kivétel, ez a rendelkezés vonatkozzék mindenkire, minden birtokra, amely nem szolgálja a nemzet fejlődését, nem jár jó példával elő. Az állam tegye rá ezekre a kezét és adja oda olyanoknak, akik arra érdemesek, akik múltjukkal bebizonyították, hogy tudnak bánni a földdel, tudják szolgálni a magyar fejlődést, a mi magyar ügyünket. (Szöllősi Jenő: Hol marad akkor a feudalizmus?) Felhívjuk még a miniszter úr figyelmét arra is, hogy amikor mi a többte^melée célját akarjuk szolgálni, ehhez kellenek eszközök is. Engedjék meg, hogy egy súlyos problémára felhívjam a figyelmüket. Én a magyar lóállomány kiválóságát ismertem még a háború előtti időkben. Mint kisgazda, nagyon szeretem a lovakat. Most, amikor visszakerültünk, kerestem a, lovakat, vártam, hogy újra megkapjuk a Noniusokat, amelyekből nagyon kiváló szép lovaink voltak a háború előtt. Komáromban nem találtam ezeket. Ezzel szemben apró, melegvérű lovakat találtam. Elmentem azután Székesfehérvárra a csődöröket megnézni, Ott ugyanilyeneket találtam. Érdeklődtem máshol is, kiállításon például. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy nekünk hiányzik a mezőgazdasági lótípusunk. Most olyan lótípusunk van kitenyésztve, amely nagyon szép, minden külleme elsőrendű, de a mezőgazdaságba nem Való. Amikor a méntelep igazgatójával beszéltem, hogy miért ilyen alacsony, kistípusú lovat tenyésztenek, azt mondta, hogy ez a katonaságnak elsőrendű. Nagyon tisztelem a magyar honvédeket, mindent megadunk, hogy a honvédség elsősorban ki legyen elégítve, de engedelmet kérek, a honvédségnek mégsincs szüksége az egész lóállományra. Talán 10 vagy 20% -a lóállománynak kell a honvédségnek, de legalább 80%-ban olyan lovat tenyésszünk, amely a mezőgazdaságban megfelel, (Szöllősi Jenő: Baj van a lótenyésztés körül.) mert azzal az apró lóval képtelen a kisgazda mélyszántást végezni. N'agyobb ló kell például a cukorrépaterület megműveléséhez is. A tíz évvel ezelőtti állaponthoz képest nem jól állunk kisgazdaszempontból nézve. Ma a melegvérű lovat a nagybirtokon úgyis helyettesíti az autó, de az erős lovat semmiesetre sem helyettesíti a kisgazdaságokKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. ban az apró ló. És ha figyeljük a többi országot, ahol magas mezőgazdasági kultúra van, látjuk, hogy megvan hozzá az erős ló. Láttuk ezt Csehországban, ugyanaz van Németországban, és ha a német hadsereg a félvilágon keresztül tud menni az ő nehéz lovával, azt hiszem, a mi ^honvédségünk sem fog lemaradni, ha nekünk is olyan nehéz lovaink lesznek. De egy «násik szempontból is kritika tárgyává teszem a lótenyésztést, amely kelléke a mezőgazdaságnak, abból a .szempontból, hogy egy melegvérű ló négyéves korára fejlődik ki, ezzel szemben a hidegvérű ló kétéves korára. Ez a kétesztendei idő óriási abraktöbbletet kíván. Nem tudjuk a lótól hamar megkapni a teljesítményt és így kétévi abrak kárba vész. A magyar embernek nem tetszett sohasem, ma sem tetszik az erős ló, csak legalább Nonius volna, hogy mint tájfajta, befolyásánál fogva hasson oda, hogy egy erős gazdalótípust kineveljünk, mert e nélkül az apró kis lovakkal mélyszántást okszerűen végezni nem lehet. A mezőgazdaság fejlesztésénél figyelembe keli venni, — amint én nézem a termelést — hogy a tatai járásban milyen szép eredményt értek el a gazdák: 30—40—50 százalékkal máris többet tudnak termelni apró parcellákon. S amikor megkérdeztem, hogyan tudták elérni, kitűnt, hogy az ezüstkalászos gazdák tömege kísérletezik, évente könyveket vezetnek róla. Meg tudtam tőlük, hogy Magyary Zoltán egyetemi tanár vezetése mellett folyik itt ilyen komoly munka. Kérdezem, miért nincs ez a szép eredmény itt ebben a törvényjavaslatban is figyelembe véve, miért nem annak alapján dolgoznak. Nekünk nem szabad kikapcsolnunk az ilyen nagy eredményeket felmutató^ vállalkozásokat- Itt vannak a mezőgazdasági kamarák. Amikor kérdezősködtem tőlük e törvényjavaslat előkészítésé előtt, azt mondták, most már ismerik, de eddig Ihiányolták és panaszolták azt, hogy nem voltak kellőleg informálva és nem voltak kellőleg bekapcsolva. Kérem a miniszter urat és az államtitkár urat, hogy egy ilyen fontos dolgot a kamarák nélkül semmi szín alatt ne vigyenek keresztül. Ne létesítsünk új hivatalt, hiszen a kamarák köré csoportosulnak úgyis az országnak legszámottevőbb, legnagyobb múltú emberei. Ezeknek bevonásával kell a dolgot megcsinálni és ezeknek kell nagyobb hatáskört biztosítani a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban. Tudásban nincs semmi hiány, hiszen vagonszámra menő könyvtáraink vannak, az elméleti alap megvan, mi azonban maradjunk csak a gyakorlatnál és a gyakorlatban igyekezzünk a dolgokat jobban keresztülvinni. Annyi jót akarnak csinálni a magyar mezőgazdasággal, annyi egyetemi tanárunk van, aki a faluval törődik, annyi jóakarója van a magyar falunak, mindenki védi. pártolja, a gyakorlati útra azonban nem vezetik rá. Ezt hiányolom, mert nekünk nem teória kell, hanem gyakorlat. Előttem szólott Matolcsy Mátyás képviselőtársam statisztikát mutatott fel arról,, hogy a magyar mezőgazdaságban milyen alacsony fokon áll a műtrágya használata. Ez a statisztika szomorú képet mutat. A magyar mezőgazda megvan arról győződve, hogy a műtrágya hasznos, (Piukovieh József: Nem a gazda a hibás!) de a műtrágyához való hozzáférés lehetetlenné van téve, mert ha az a családos ember, akinek 10—15 iholdja nagyon megvan terhelve azzal a hat-hét gyerekkel s 55