Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

Az országgyűlés képviselőházának vizsgálat világosan mutatja, hogy a termelés színvonala, az átlagtermés miért ilyen hallatlan mértékben alacsonyabb a némethez képest. A hibáknak egy másik forrása pedig, amelyről már beszéltem, a műtrágya elégtelen, bámulatosan csekély használata. Ezért nem a gazdatársadalmat terheli a felelősség, (Úgy van! Ügy van!) hanem azt az árpolitikát, amely ahelyett, hogy lefelé nyomta volna a műtrágya árát, megengedte, hogy tavaly is 40 százalékkal emeljék, tehát egyenesen lehetetlenné tette a műtrágyának a gazdatársadalom számára való juttatását. (Egy hang a szélsőbaloldalon: patikaszer a műtrágya!) Csak egypár számot kívánok felemlíteni, amely frappánsan, de tragikusan világítja meg a helyzetet. Az adatanyagot errenézve szintén a föl&mívelésügyi minisztérium hivatalos összeállításából kaptam. Magyarországon 1*9 millió métermázsa műtrágyát használtunk el a múlt krízis előtti maximális hossz idején. 1929-ben, tehát nem egészen 2 millió mázsát. A válság idején ez a mennyiség lement negyedmillióra, pontosabban 244.000 métermázsára. Mi ez gyakorlatilag? Semmi, mert azt jelenti, hogy egy hold mezőgazdaságilag művelt földre 2 kilogramm műtrágya jut átlag. Ezt ne úgy vegyük, hogy mindenki kiszórja ezt a 2 kilogrammot. A valóságban úgy vau, hogy a gazdaságok egy része adott esetekben megadja a földnek holdankint a 150—200 kilogrammot, a többi pedig nem is látott műtrágyát. Az 1935-ös statisztikai felvétel érdeklődött a műtrágyázott területek felől is. Az eredmény f egy kétségbeejtő számadat lett: abban az évben 238.000 holdat trágyáztak meg, vagyis az akkori 10 millió hold szántóföldnek 2%-át, 98%-a a földeknek nem is látott műtrágyát. A földeknek 2%-át egy-egy tehetősebb gazda, egy tőkeerős bank, vagy iparvállalat szakszerűen megtrágyázta, a többit azonban senki. Ha a talajerő fenntartásának két fontos része ilyen színvonalon áll Magyarországon, nem is lehet remélni azokat a terméseredményeket, amelyeket Németország elér. Németországban a műtrágyafogyasztás ma — azt lehet mondani — végzetesen nagyra nőtt. ők is látják, hogy kicsit túlmentek a határom Míg 1933-ban körülbelül 70 kilogramm műtrágyát szórtak ki, addig ma 140 kilogramm műtrágyafogyasztás esik átlagosan az egész birodalomra, ami azt jelenti, hogy a 20 millió métermázsás műtrágyafogyasztás 1939-ben 40 millió métermázsára emelkedett fel, annak a raűtrágyapolitikának és a Darré-féle termelési csatának hatásaképpen, amelyet meghirdettek. Igaz, hogy ezeket az eredményeket, amelyeket elértek, éppen ennek köszönhetik. Hangsúlyozom azonban, nehogy félreértés legyen, műtrágyát úgy kiszórni, hogy az istállótrágyatermelést nem emeljük, nem lehet. Itt számunkra megvan a szörnyű veszély, hogy csak lassan, fokozatosan mehetünk előre, mert ilyen istállótrágyamennyiség mellett a műtrágyát kiszórni teljesen haszontalan és céltalan dolog, vagy pedig rablógazdálkodás lenne. Ez tehát másik nagy kérdés, amelyet felvetettem, mint a termelés legfontosabb befolyásoló tényezőjét. Van még egy harmadik, amelyik szintén nagyon fontos és ez már nem is annyira a termelés színvonalának, mint inkább visszahatóan a gazdálkodás rentabilitásának kérdé278. ülése 1H2 július 7-én, kedden. 369 sét érinti s ez a mezőgazdasági gépek és eszközök viszonylag nagyon gyér használata. Nehogy félreértés legyen, újra hangsúlyozom, nem a rosszemlékű traktor-akcióra gondolok. Abból elég volt (Ügy van! Ügy van! a szélső' baloldalon.), ez a legsötétebb része a magyar agrárpolitikának, ezt most már megmondhatjuk. Az egyenesen felelőtlenség volt, arait akkor az ügynökökkel csináltak. Nem is arra gondolok, mert ez a múlté, de az én összehasonlításom alapja egészen más. Én elsősorban a takarmány feldolgozó gépek fejlesztését és terjesztését tartom itt a legfontosabbnak és a vele kapcsolatos takarmánytároló silóknak a kérdését. Az 1935-ös agrár, statisztikai felvétel nem ír össze silót, mert ilyen t nem volt Magyarországon az egy-két iparvállalat kezében lévő mammutbirtok kivételével, mint "például a Györgyei-Taflerbirtokon, a Weiss Manfréd-féle tiszántúli birtokon, tehát csak néhány helyen volt mintasiló-telep és több sehol sem volt található. Né. nietországban viszont 650.000 köbméter silótérfogat volt, de amikor a nemzetiszocialista Darré átvette a gazdaság irányítását, erről a 650.000 köbméterről 1939-ig, a háború kitörésének évéig 6-2 millió köbméterre fokozták fel, ezalatt a csekély hat esztendő alatt

1 a silógazdaságok számát 14.000-ről 144.00(Xre emelték fel. Ez természetesen a színvonalat igen nagy mértékben felemelte, mert hiszen ez teszi lehptőyé — ebben az országban tisztán látja már minden szakember — a gazdálkodás intenzivitását, a jószágtartás fokozását pedig elsősorban a íakarmánygazdálkoaás teszi és ennek alapját éppen a silógazdálkodás adja meg. Itt nincs időm felsorolni, hogy a burgonyasilók milyen mértékig fejlődtek, hogy burgonyafőző központok létesültek, tehát az a gondolat érvényesült itt, amely a javaslatban megvan, hogy ilyen gépközpontokat kell esi. nálni. Ezeket megcsinálták Németországban, de végig az egész vonalon, ami azután ilyen szédületes méretekkel és eredményekkel biztosította azt az óriási termésdifferenciát, ama lyet Magyarország és Németország között látunk. Csak egy számot említek fel. Németországban a gazdaságokban használt kis elektromos motorok száma — ez nagyon fontos, mert a gyors és olcsó üzem lehetőségét jelenti, 1-8 millió, Magyarországon pedig mindössze 1836-ot irt össze az 1935-ös felvétel, tehát ezredrészannyit, holott a magyar mezőgazdaság csak negyedrészannyi területen és termelési kapacitásban, mint a német. Igaz ugyan, hogy azt is meg kell mondanom, — hogy preciz legyek — hogy Magyarországon a falvaknak csak 26 százaléka van elektrifikálva. (Csorba János: És milyen drága!) és többnyire villanylehetőség sincsen. Igaz ugyan, hogy a Dunántúl vannak olyan területek, ahol a községek 40—50 százaléka van elektrifikálva, de a motor használata egyáltalában nem mutatja azt, amit. Németországban tapasztalunk. Ezekkel az adatokkal a gépek gyakorlati felhasználására akartam rámutatni, nem a traktorokra elsőhelyen, hanem arra, hogy az üzemet modernné, gyorssá tevő takarmánygépek és a motorok milyen óriási differenciát mutatnak a két ország mezőgazdaságában. Ha az üzemstatisztikai számokat nézzük. — ez sem érdektelen — a német üzemstatisztika és az Omge. által készített statisztika eredménye — ebben az esetben el kell ezt fogadnom, bár