Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

356 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1942 július 7-én, kedden. ket részre osztotta. Az első rész az, amelyet azonnal keresztül akar vinni, illetőleg, ami azonnal megvalósítható. Ezt sofortprogrammnak nevezte. A másik a beruházásoknak az a része, amely későbben valósítható meg. A sofortprogrammba elsősorban az állattenyésztés és a többtermelés előmozdítását, a szakoktatás kifejlesztését és az igazgatás decentralizálását vette fel a miniszter úr. Véleményem szerint, ha többtermelést akarunk elérni, ha az agrártermelésben előre akarunk jutni, akkor talán a legégetőbb és legfontosabb a szakoktatás kérdése. A miniszter úr beszédében megjegyezte, hogy propaganda által az úgynevezett konzervatív gazdákat is serkenteni lehet a munkára és modernebb gazdálkodásra. Azt hiszem, a munka vitelében, az agrárgondolat fejlődésében konzervatív gazda nem lehet. Csak az lehet ilyen vonatkozásban konzervatív, akit nem neveltek ki, nem képeztek ki, nem tanítottak ki erre a mesterségre. Nem lehet gazdának, önálló földmívesnek lennie Magyarországon annak, akinek nincs bizonyos szakképesítése. Ma minden egyes foglalkozáshoz szakoktatás, vizsga kell. Nem lehet mesterember senki sem, aki nem végezte el az ipariskolát. Nem lehet hivatalnok, szakember, aki nem végezte el a szakiskolákat. Csupán a mezőgazdaságban lehetséges még, hogy minden szakképzettség nélkül bárki gazdálkodhat. Hallottuk azt a szomorú statisztikáit, amelyet Fricke Valér képviselőtársunk előadói beszédében elmondott, hogy a 200 évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva, mennyire visszamaradt mezőgazdasági termelésünk s ennek oka tisztán az, hogy a szakoktatást nem szervezték meg kellőképpen az országban. A magyar agrártársadalom, különösen pedig a parasztság egyáltalán nem zárkózik el attól, hogy időt, pénzt és fáradtságot áldozzon magának és gyermekeinek szakképzettségére. Ha mégsem képezheti ki magát és gyermekeit kellőképpen, annak csak a vezetés az oka, vagyis az, hogy felülről nem szervezték meg megfelelően ezt a kérdést. T. Ház! Véleményem szerint Magyarországon a tejgazdasági képesítés, illetőleg szakoktatás ideálul és például szolgálhat a többi földmívelésügyi ág szakoktatásának kiképzésére. Ebben a szakmában ugyanis a jelölt a nyolc elemi elvégzése után két téli gaz. dasági iskolát jár, — ez két év — onnan egy évi gyakorlatra megy — ez három év — s a gyakorlat után elvégzi a tejipari gazdasági szakiskolát, amely Magyarországon sajnos csak két helyen van: Csermajoron és Munkácson. Ennek elvégzése után ugyancsak gyakorlatra megy, az úgynevezett sajtkészítő mesteri gyakorlatra, ami két évet vesz igénybe s annak befejeztével elvégezheti a felsőipari szaktanfolyamot, amely Magyaróvárott van. A tanú. lási idő tehát nyolc év. Ezalatt a nyolc év alatt a jelölt a mezőgazdaságban, sajtkészítésben és tejipari feldolgozásban olyan ismeretekre és gyakorlatra tesz szert, hogy bátran bárhova oda lehet állítani bármilyen tejgazdasági kérdés megoldására. T. Ház! Ha azt akarjuk, hogy az erdészet. nél és a mezőgazdaság többi ágainál ugyancsak ilyen felkészültségre tehessenek szert az ©mberek, akkor nem elegendő a négy, hal vagy nyolc elemi iskola, hanem a jelöltnek legalább a kétéves gazdasági alsófokú szakiskolát kell elvégeznie és csak ilymódon lehet valaki önálló fölmíves gazda. Természetesen ezen a vonalon is ki kellene építeni a szisztémát úgy, ahogyan a tejgazdasági iskoláknál van, vagyis lehetővé tenni, hogy az a földmíves parasztgyerek, aki tehetséges, de nincs módja arra. hogy gimnáziumba, polgári iskolába, vagy más szakiskolába menjen, a nyolc elemi után, ha elvégezte a kétosztályú alsófokú gazdasági szakiskolát, négyéves gazdasági középiskolába mehessen és onnan az egyetemre, hogy utat nyithassunk a paraszttehetségeknek a gazdasági tudományban az előrehaladásra. Németországban azt látjuk, hogy a mostani háborúban tisztek, sőt törzstisztek lehetnek azok, akik négy, hat, nyolc elemit vagy négy polgárit végeztek, ha egyébként a katonai dolgokban kiválnak. Megkapják a kitüntetést, a/ előléptetést, azután hazaviszik és tovább képezik őket, elvégeztetik velük a formális nyolc középiskolát, amely a tiszti ranghoz elő van írva. Ugyanezt tapasztaljuk Amerikában. A paraszt ifjúságnak tehát lehetőséget kell adni arra. hogy ezen a vonalon tovább képezhesse magát. A téli tanfolyam is jó, ha nincs még szakképzett gazdatársadalmunk, de csak olyan embereket kell és lelhet eredményesen tanítani, akik már alapszakképzettséggel bírnak. Ügy kell csinálni, amint a katonaságnál, a katonatisz teknél van: aki elvégzi a Ludovika Akadémiát, az a külön szakképzettségeket — mint a gazdasági tiszti, a tüzérségi vagy egyéb tiszti szakképzettségeket — mindig a tanfolyamokon kapja meg. Az alapnak tehát a szakiskolának kell lennie. A szakoktatásnak véleményem szerint Magyarországon nagy politikai jelentősége is van. Középeurópában és a Dunamedencében tudniillik az az állam fog vezetni, amelynek a mezőgazdasága és mezőgazdasági társadalma az első helyen áll. Verseny fog megindulni a háború után a Dunamedencébein és a szomszédos nemzetek mind a lehető legtöbbet, a maximumot igyekeznek majd kihozni a földből és emberanyagból, hogy minél jobb minőségű, minél többet termő föld és ember anyag álljon az ország rendelkezésére, mert ebben a versenyben — mint mondottam — az lesz a győztes, aki ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezni fog. Ennek a programúinak a keresztülviteléhez természetesen belső átalakulásra is szükség van, arra az átalakulásra, amelyre a földmívelésügyi miniszter úr a javaslat vitájának megindulása előtt elmondott beszédében rámutatott. Remélem, sikerül neki ezt a gondolatot megvalósítania. Tildy Zoltán és Gesztelyi-Nagy László képviselőtársaim kifogásolták, hogy a javaslatnak nincs megfelelő sajtója. Igen helyesen mutattak rá arra a tényre, hogy enrxek a nagy agrárjavaslatnak milyen gyönge a sajtója. Én továbbmegyek: nemcsak a javaslatnak a sajtója gyenge, hanem Magyarországon az agrárgondolatnak egyáltalában nincs sajtója. A földmívelésügyi miniszter úrnak egyáltalában nincs napilapja. Magyországon egyáltalában nincs egy kőnyomatos tudósító sem, amely a napilapokat agráranyaggal látná el. (Piukovich József: Ami van, az is szakszerűtlenül dolgozik!) Néhány hetilap a maga felfogása szerint, szolgálja az ágrárgondolatot, de. ezeknél is évek óta alig vehető észre terjesztedés és haladás. Méltóztassanak minden nap megfigyelni napilapjainkat: mind tele van politikai anyaggal és a filmnek, a színháznak, a sportnak is nagyobb hely áll rendelkezésére napilapjainkban, mint a mezőgazdaságnak. (Hokky Károly: Az apagyilkosságnak is!) Ezzel szemben minden más érdekképviseletnek