Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 194-2 július 7-én, kedden. 357 és érdekszervezetnek országos és szervezett hangja van. Hogy csak egy példát említsek, megemlítem, hogy az ipari munkásságnak, amely körülbelül az agrártársadalom egyötöde, van napilapja. Ezeken az anomáliákon sürgősen segíteni kell. Meggyőződésem, hogy az ország fejlődésének, jövőjének és boldogulásának alapja mezőgazdaságunk, minden más kérdés csak függvénye ennek a nagy kérdésnek. Amikor az ország egymilliárdot bocsát rendelkezésére a kormánynak ennek a fontos kérdésnek a megoldására, akkor a földmívelésügyi kormányzatnak gondoskodnia kell arról, hogy ennek a milliárdnak az útja, rendeltetése, haszna vagy kudarca beszámoló formájában feltétlenül odakerüljön minden a mezőgazdaságban dolgozó ember elé a napisajtó hasábjain. Valóságos sztachanovcsinát kell kitermelnünk az agrártársadalomban ennek a milliárdnak segítségével, mert nem a javaslatnak a megszavazása a legtöbb ebben a munkában, hanem az a munka, amely ebből a milliárdból, a milliók tehetetlen papírbankóiból életet fog fakasztani az országban. Bizonyára sikertelenségek és kudarcok is fogják kísérni ezt az utat, de ez nem is lehet másképpen. Ezeket a hibákat, kudarcokat js fel kell tárni az ország előtt, nehogy az egyik vidék vagy szervezet hibájába beleessék a másik vidék vagy szervezet. T. Ház! Aggódó szeretettel indítjuk útnak ezt a javaslatot, azzal az óhajjal, hogy minél több sikert hozzon a benne és érte dolgozóknak és az egész országnak. És ennek a gondolatnak jegyében össze kell fognia az egész agrártársadalomnak, a földmunkásoknak, parasztjainknak, agrárhivatalainknak, érdekképviseleteinknek, kamaráinknak és agrárteoretikusainknak. Itt a parlamentben is megpróbálunk kikristályosítani egy pozitív pontot, amely össze fogja hozni ennek a gondolatnak a jegyében azokat a képviselőket, akik pártállásukra való tekintet nélkül ezt a célt szolgálni óhajtják. Ez az első segítő, eszköz ennek a nagy programmnak keresztülvitelében. Csorba Sándor képviselőtársunk panaszkodott beszédében arra, hogy az országban agrárellenes hangulat kezd lábrakapni. Nagyon jól tudjuk, hogy mely oldalról, honnan fúi a szél és kik azok, akik még most is irigylik azt a szerencsétlen parasztot, akit trianoni országunk még ma sem tudott megszabadítani adósságaitól, aki

/ még ma is mindent a haza oltárára visz, vért, kenyeret, termést és energiát. Azok, akik egyéb foglalkozási ágakban, főkép a gyáripar keretében profitálnak, indították meg ezeket a támadásokat, amelyek jogosulatlanok, úgyhogy ezeket ki kell védenünk és ki is fogjuk védeni. Meg kell szervezni az országban mind a társadalmat, mind az agrársajtót, hogy szembeszálljon ezekkel az igaztalan támadásokkal. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) A további segítő eszközök, amelyek úgy az országnak, mint a miniszter úrnak ebben a nagy munkájában segítségére lehetnek, az érdekalakulatok, érdekképviseletek, kamarák, gazdasági egyesületek és az agrárszövetkezetek. De az agrárszövetkezeteket még meg kell 'teremtenünk. Hihetetlen, ha összehasonlítjuk mezőgazdasági tekintetben a szomszédos és nyugati kultúrállamokat, mi vagyunk a gazdasági szövetkezetek, illetve az agrárszövetkezetek tekintetében a leghátul. Nem lehet elképzelni áruelhelyezést, árufelvásárlást egy ilyen agrárországban agrárszövetkezetek nélkül. Annak kell a legfontosabbnak lennie ennek a solfort-programm megvalósításában, hogy Magyarország legalább minden egyes járás székhelyén a legrövidebb idő alatt működjék egy agrárszövetkezét. Ez az agrárszövetkezet segítségére lesz a minisztériumnak is, segítségére lesz a gazdasági felügyelőnek is, Ez lesz a közvetítő szerv, mert ahogy a miniszter úr beszédében is mondta, néha 350—400,000 holdat kell leadminisztrálnia egy gazdasági felügyelőnek. Ez lehetetlen, tehát csinálni fog papíraktákat, végigüli az egész hónapot, de a többtermelésből, a produktív invesztíciókból nem lesz semmi. Ha ellenben ott van egy fürge gazdasági egyesület vagy ilyen járási gazdasági szövetkezet, akkor a gyakorlati, fizikai munkát az végzi el, és az a járási gazdasági felügyelő csak igazgatja, irányítja ezt a munkát. Ezt tapasztalatból mondom. Igen helyesen hagyta meg a miniszter úr Kárpátalján a mezőgazdasági kamara mellett a j-áI rási gazdasági egyesületeket. Tudniillik a I csehek Kárpátalján és elsősorban ott egy kísérleti kamarát állítottak fel, amelyet a nyugati kamarák modern elgondolása alapján alkottak meg és ez a kamara ngyszerűen bevált. Amellett voltak gazdasági járási egyesületek, az élükön gazdasági egyesületiHitkarral és a járásban lévő minden agrármunkát, vetőmagakciót, gépbeszerzésekét, magkiadást, stb., szóval az összes agrárszükségleteket ezek elégítették ki. Ezek a szövetkezetek ma is beválnak, ma is igen eredményesen működnek. A miniszter úr azt mondja továbbá, hogy nemcsak adni akar ebben a javaslatban a kormány, hanem követelésekkel is* lép fel a gazdatársadalommal szemben és mint ilyen azt a követelést állítja fel, hogy tartsuk be a mezőgazdasági törvényt. Én tovább megyek. Az a legkevesebb, amit mi ígérhetünk és adhatunk. Mi áldozni fogunk fizikai munkát, áldozni fogunk pénzt erre a célra: hajlandók vagyunk ezekre az agrárszövetkezetekre minden száz pengő eladott termény, marha vagy takarmány után öt pengőt lejegyezni részjegyként az agrárszövetkezet céljára. És ezt addig fogjuk folytatni minden járásban, amíg ez az alap nem emelkedik olyan összegre, hogy azzal meg lehessen indítani az agrárszövetkezet munkáját. így az olyan szegény járásoknak, ahol lehetetlen volna belátható időn belül olyan összeget összehozni, hogy azzal az agrárszövetkezet megalakuljon, ^ a miniszter úr adhatna az invesztíciók céljára szolgáló egymilliárdos alapból és segíthetné az agrártársadalmat az (önellátás, az önsegély útján. így nem történnék mes: többé, hogy a földmívesember munkájából minden közvetítő, minden idegen profitálhat, csak éppen a gazda nem, aki dolgozott és elvégezte ezeket a munkákat. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Nagyon melegen ajánlom a miniszter -úr figyelmébe ezt a gondolatot. Azt hiszem, a parlament minden egyes tagja is támogatna ezt a gondolatot otthon, kerületében és külön propagandamunkát is áldozna ennek a gondolatnak sikere érdekjében. Azt is látjuk, hogy az agrárizmussal szorosan összefüggő kérdések — téglagyárak, malmok, erdőkitermeljések, alagosőgyárak és mezőgazdasági gépgyárak — mind távol vannak az agrártársadalomtól. Nem láttam még Magyarországon egyetlenegy ilyen nagyobb alakulatot, nagyobb tőkét reprezentáló vállalatot, amely parasztkézben, agrárkézben volna: mind az iparhoz tartozik és az agrártársada52*