Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

Az országgyűlés képviselőházának kordába kell szorítani ezt a szövetkezeti megmozdulást. Ötvenezer zsidó kereskedő van Magyarországon és 4000 Hangya fiók. Miért nem az 50.000 zsidó kereskedő ellen vonulnak fel azok az urak, akik mindenáron csökkenteni akarják a kereskedelem szaporodását. (Úgy van! a jobboldalon.) Ezt meg kellett mondanom, mert rengeteg téves jelszó van a magyar közvéleményben ebben a kérdésben. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) A falusi kisemberek egész légiója, 800.000 család tömörül ma a Hangyában, akiknek joguk és erejük van arra, hogy a maguk érdekeit itt meg tudják védeni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Itt kívánom megemlíteni, hogy minél előbb nagyobb összeg lenne fordítandó kultúrházak építésére, amint ez a javaslatban benne is van. Onnan indul ki egy község, egy tanya központi fejlődése, amikor a gazdaköre van, vagy kultúrháza van, ahol a szövetkezel is elhelyezést talál, ahol minden gazdasági szakember megkapja a megfelelő helyiséget. Erre minden áldozatot meg kellene hoznunk, mert ezen a. téren igen sok a teendő. A tanácsadás kérdéséről nem kívánok hosszasabban beszélni. Még megemlítem azt, hogy az utóbbi esztendőkben elterjedt Magyarországon a népfőiskolai mozgalom. A DunaTiszaközi mezőgazdasági kamara védnöksége alatt áll a pilisi népfőiskola, amely 11 esztendeje működik. Három hónapos szakaszokkal három esztendőn át tart. Olyan kiváló eredményeket ért el ezen a téren az a község, hogy igazán érdemes lenne ilyenekst létesíteni az országban és azoknak támogatást adni. Elismeréssel kell szólnom az arany- és ezüstkalászos gazdákról is. Kérve kérem a miniszter urat, ne méltóztassék velük szemben arra a kézbentartásra olyan erős súlyt helyezni, amilyet most kíván, mert ezek önálló felnőtt emberek, ezek el tudják végezni a maguk dolgát. Azon a címen, hogy a minisztérium nevelte őket, a gazdasági akadémiát végzetteket is kézben kellene tartani, azokat sem lenne szabad kiengedni a földművelésügyi kormány kezéből. Engedjük tehát szabadjára a szervezetüket. Álljanak meg ezek az emberek a maguk lábán és hiszem, hogy ezek a felnőtt és képzett fiatal gazdák értékes elemei lesznek a feltörekvő magyar paraszti intelligenciának. T. Ház! A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznem a vándor gazdasági iskolákról. A kultuszminiszter úr teremtette meg ezt az intézményt a tanyavilágban az elemi iskolai oktatás terén és nagy öröm számomra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr szintén csinálja ezt, miután mindenüvé az iskola eljutni nem tud, a tanár megy el az emberekhez. Itt kell megemlékeznem egy kérdésről, amely nem közömbös a földmívelésügyi kormányzatra, bár nem hozzá tartozik. Ez pedig az, hogy a tanító- és tanítónőképző intézetekben nincs gazdasági szakember a gazdasági tárgyak tanítására. Magyarországon 86 tanítóés tanítónőképző van. Ezek közül ,csak 20 helyen tanítja gazdasági szaktanár a gazdasági tárgyakat. Rajztanár, tornatanár és egyéb tanár tanítja a gazdasági tárgyakat — ezt pozitíve tudom. Igaz, hogy ez a kultuszminiszter úrhoz tartozik, de nem közömbös a földmívelésügyi tárcára sem. Kívánatos volna tehát, hogy legalább hathetes tanfolyamokon kiképzett emberek üljenek oda, ezek. mégis többet 277. ütése 19U2 július S-án, pénteken. 351 tudnak, mint azok, akik egyáltalában nem foglalkoznak ilyen dolgokkal. Csak érintem a mezőgazdaság közgazdasági vonatkozásait, mint az útkérdés, az adókérdés, a hitelkérdés, a vasúti tarifapolitika, a mezőgazdasági munkáskérdés és munkabér kérdés, — mert ezek is tényezői ám a termelés fejlesztésének. Itt említem meg, hogy minden erővel vissza kell állítani a munkamorált ebben az országban. (Helyeslés.) Ha a gyárakban meg tudják tenni azt, hogy késés esetén levonják az első órát az illető fizetéséből, vagy ha nem mennek be a munkások, akkor más retorzióval élnek, meg kell gondolni, hogy a mezőgazdasági termelés sem tudja elviselni azt, hogy a munkamorál olyan legyen, mint amilyen ina. Mindent el kell követnünk, hogy ez megjavuljon. Az árkérdésről csak egy-két szót kívánok megemlíteni, hiszen itt már sok szó esett erről a, kérdésről. Nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy az árrögzítés óta az ipari árak lényegesen emelkedtek, a mezőgazdasági árak közül pedig csak kettő emelkedett, a kenderár és a gyapjúár. Ezzel szemben a többiek nem emelkedtek. Itt van például a zsíros tehénbőr ára, amely ma kilogrammonként IL pengő é ; volt azelőtt 6.90 pengő, az igásszerszám ára ma 350 pengő és volt 198 pengő. A kocsikenőcs ára, a férfi típuscipő ára, a gyapotszövet ára 30—170°/o-kal emelkedett, ezzel szemben a mezőgazdasági árak megmaradnak. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy ezen a téren a kiegyenlítődés érvényesüljön. Nem kívánja a mezőgazdaság a, magasabb árakat, csak azt kívánja, hogy az ipari árakhoz igazodhassék a mezőgazdasági ár, vagy pedig a mezőgazdasági árakhoz igazodjanak az ipari árak. Ha nem lehet az egyiket emelni, ne lehessen a, másikat sem. (Ügy van! Ügy van!) A vízügyi kérdésről már több szó esett, ezért nem kivánok róla bővebben beszélni, csak egyet hozok fel, ami a vízgazdálkodás kérdésének nemzetgazdasági fontosságát kiemeli. Ez ugyanis nemcsak a lecsapolásban, nem csupán az ármentesítésben és az öntözésben nyilvánul, hanem hatalmas, nagyarányú, átfogó vízgazdálkodási programm megvalósításában is. Legyen szabad itt idéznem néhai Teleki Pál gróf 1940 február 23-án Szegeden mondott beszédéből néhány sort. (Olvassa): »A vízgazdálkodás terén helyi érdekeket többé nem ismerünk. A kérdést országosan oldjuk meg. Az ország természetes víziterület, amelynek részei ma szét vannak vagdosva. A belvízkérdés, az ármentesítés, folyószabályozás, hajózás, az öntözés, a völgyzárógátak felállítása, egységes programm szerint oldandó meg. Ügy fogjuk a kérdést megoldani, hogy minél több területet tegyünk termővé. A vizek kérdését gyökeresen megoldani csak egy kézben, az állam kezében lehet.« T. Ház! Hogy a mezőgazdaságfejlesztés] törvény meg tudjon felelni a hozzáfűzött várakozásnak, kívánatos, hogy a mezőgazdaság emberei a köz részéről nagyobb megbecsülésben részesüljenek, értem alatta az erkölcsi megbecsülést. Hitler vezér és kancellár mondotta nemrégen egy parasztgyűlésen (olvassa): »Tiszteld a parasztot, aki két keze munkájával dolgozza a földet, hogy legyen mit ennünk.« Mussolini mondotta egy alkalommal, amikor a versenytermelés díjait osztotta ki (olvassa): »E jutalmak arra kötelezik a gazdákat, hogy a