Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

S52 Az országgyűlés képviselőházának jövőben is hűek legyenek földjükhöz. Árulók azok a parasztok, akik elhagyják földjüket azzal a szándékkal, hogy a városban könnyebb megélhetéshez jussanak.« Bulgáriában minden év november 1-én a tüszős parasztok megjelennek a király előtt és a király személyesen tűzi fel mellükre azt az érmet, amely a mezőgazdaság fejlesztése terén elért erdményeket jutalmazza, i (Egy hang a középen: Nálunk is be kellene ve- [ zeini!) Caillaux volt francia miniszterelnök is í hasonlóan ír, amikor azt mondja (olvassa): »Aki megmenti hazánkat, — t. i, Franciaországot — az mindenekfelett és mindenekelőtt a jó gazda. Tudom, hogy a francia gazda meg is fogja ezt tenni. Nekünk is meg kell védenünk nemztünknek ezt az osztályát, bármibe is kerüljön az.« T. Ház! Minden törvény annyit ér, amenynyit abból az életbe át tudunk vinni. Ez a törvény is esak akkor fog valóban megfelelni hivatásának, ha a végrehajtás során mindazok a nemes intenciók és elgondolások valóra válnak, amelyeket a törvényjavaslat magában foglal (Úgy van! Ügy van! jobbfelőh), amelyeket itt a felszólalók elmondottak. Szent meggyőződésem és ennek tudatában jelentem ki. hogy ezt a törvényt az élet számára végrehajtani úgy. amint azt kellene, nem lehet a mezőgazdasági kamarák bekapcsolása és igénybevétele nélkül. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A miniszter nem WV gondolja!) Csakis így lehet ezt a kérdést mégoldani, mert ezek a kamarák ismerik a tanyavilágot, a falvakat és így az ő szakismeretük nélkül ezt a kérdést a gazdatársadalom érdekében jól megoldani nem lehet. Az utóbbi időiben sok szó esett itt a Házban az Országos Mezőgazdasági Kamaráról az elmúlt esztendők szomorú állapotaival kapcsolatban. Megállapítani kívánom először azt, hogy legtöbbször olyanok szóltak házzá a kérdéshez, akik nem tagjai a kamarának, akik nem ismerték annak életét belülről. De márorP szór le akarom szögezni azt is. hogy a kamara élete nem egyes emberektől függ. nem egyes emberek nemodavalóságától függ, hanem abból áll egy kamara örökkévalósága, hogy milyen szellem él és uralkodik abban a kamarában, milyen szellem az, amely vezeti azt a kamarát. A kamarák éppen most élik húszesztendős jubileumukat. Nem akarok arról beszélni, hogy mit végeztek húsz esztendő alatt, értékes jelentések számolnak be erről, csak megállapítom, hogy a földmívelésügyi kormányzat termelésfejlesztési akciójának igen tekintélyes részben a kamarák által felvetett gondolatok voltak az alapjai is. Ma is állítom, hogy ha a kamarák által tíz éven keresztül a kormányzathoz juttatott gondolatok, tervek eszmék feldolgaztatnának olyan gazdasági programmot lehetne belőlük összeállítani, araelv alkalmas volna arra, hogy a magyar mezőgazdaságot ezen a téren előre tudjuk vinni. (Meskó Zoltán: A kubikus kubikust küldjön be a kamarába!) A jövő termelés rendjének előkészítésében sem szabad a kamarákat nélkülözni, mert ez egy olyan alap, amelyre építeni lehet. Ha a mezőgazasági kamarák szervezetét a mezőgazdasági igazgatás tengelyébe állítanánk, úgy ezen keresztül elérhető volna a magyar mezőgazdaság beillesztése az európai új gazdasági réjidbe. Egynéhány szót kívánok még szólni arról a kérdésről, hogy mezőgazdasági fejlesztési törvény a cseh-morva protektorátusban is van. 1 277. ülése 194-2 július 3-án, pénteken. Ennek főbb pontjai: a mezőgazdasági cikkek árát arányba kell hozni az ipari cikkek árával — cso'da érdekes, — a műtrágya árát le kell szállítani, a gépek, eszközök és apaállatok beszerzését meg kell könnyíteni, a gazdasági épületek, silók, trágyatelepek építését támogatni kell, a zsír- és olajhiányt ki kell küszöbölni, a takarmány- és ipari növények termelését nagyobb területen kell elterjeszteni, a zöldmező-gazdálkodást programmba iktatják. Az oláhok 1937-ben hoztak mezőgazdaságfejlesztő törvényt. Ebben is a mezőgazdaság korszerű nivóra emelése a főszempont; igyekeznek a romániai mezőgazdasági viszonyokat a külföld színvonalára emelni. T. Ház! 8—10 esztendővel ezélőtt mindig arról volt szó, hogy nem lehet az országban semmit sem csinálni, mert Trianon átka alatt nyögünk. Később, 1938-tól kezdve mindig azt mondották egyesek, hogy háború van, ne csináljunk semmit. Nekem azért imponál a mostani kormány, mert látom, hogy ebben a nehéz helyzetben is dolgozni igyekszik és olyan nagy kérdéseket old meg, amelyek már esztendők ót

a várják a megoldást. Franciaország, amely sokkal keservesebb helyzetben van, raint Magyarország, elindult új utak keresésére és az államfővel az élén elsősorban a mezőgazdaságot akarja felemelni. Fontos, hogy történjék valami a háborús idő alatt is. mert szomorúan áll előttünk az a tény, hogy az elmúlt világháború alatt milyen nagy mértékben esett vissza a termelés. Míg 1913-ban 20.4 millió hold volt a búzával bevetett terület, 1918-ban már csak 18.3 millió hold volt. Ennek megfelelően nőtt az ugar-terület. 1913ban 45.5 millió mázsa búzánk termett, 1918-ban már csak 25.8 mázsa, tehát csaknem felére csökkent a búzatermésünk. Kozs 1913-ban 13.4 millió mázsa termett, 1918-ban már csak 8.2 millió mázsa. Hasonló volt a visszaesés a kukoricában is. Arra kell törekednünk, hogy azok, akik földet kapnak, megfelelő oktatásban is részesüljenek. Arra kell törekednünk, hogy ha a háború után esetleg ismét dekonjunktúra következik a mezőgazdaság terén, egy ilyen dekonjunktúra ne találja készületlenül a magyar gazdatársadalmat, hanem a gazdatársadalom megerősödve tudjon hozzáfogni az új Európába beilleszkedéshez. Szükséges, hogy a mezőgazdasági ipar problémáit is nagyon melegen karoljuk fel. Én nem riadnék vissza attól sem, ha a földmívelésügyi kormányzat például egy mezőgazdasági ipari osztályt létesítene és ebbe vonnák be azokat az iparágakat, amelyeknek nyersanyagát a magyar mezőgazdaság termeli. Az iparfejlesztés érdekében elrendelt vámvédelem terheit a múltban úgyis nagyrészben a mezőgazdaság fizette meg. T. Ház! Azt akarom még elmondani, hogy vidéken az a mezőgazdasági férfiú, az az elöljáró, aki bekapcsolódik ebbe a munkába, ha összeköttetést talál a községi mezőgazdasági bizottsággal, a gazdakörökkel, a szövetkezetekkel, igen eredményes és értékes munkát tud majd végezni és ha ennek gyakorlati megvalósítása valóban olyan lesz, mint amilyent szeretnénk, akkor ez a törvény az élet törvénye lesz és a jobb jövőtvan hivatva szolgálni ebben az országban. T. Ház! Német közgazdák folyóiratokban azt a nézetet vallják, hogy az ipar fejlesztésével elsősorban a mezőgazdaságot kell felemelni Németországban. Mi is azt kell, hogy tartsuk,