Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

350 Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 194-2 július 3-án, pénteken. nya egymillió kilogramm húst adott, az élőállatok élősúlyának 15%-át. Ezenkívül itt van még a tejszolgáltatás, amely kétmillió pengőnek felel meg, a bőr, amely az itthoni marhák után körülbelül 76.000 mázsát, az exportáltak után 40-45.000 mázsát ad, a marhaállomány munkateljesítménye pedig 20 millió pengőt tesz ki, a trágyaérték 120 millió pengő, úgyhogy értékének 80%-át adja vissza évenkint a szarvasmarhaállomány Magyarországon, ezért ennek fejlesztése minden pénzt megér. A. sertésállományról szólt előttem igen t. barátom, ehhez csak azt fűzöm hozzá, hogy a helytelen takarmányozással mintegy 90 millió pengő megy veszendőbe a gazdatársadalomnál, főleg a kisgazdáknál. A juhtenyésztésről nem akarok beszélni. Mindenki tudja, milyen szomorú itt a helyzet, hogy mennyire szükség volna legal4bb a dupla szám elérésére a juhállomány terén, mert, sajnos, évről-évre csak csökken, aminek a helytelen árpolitika volt az oka. T. Ház! Állattenyésztésünket azért kell nagyon erősen kézbevennünk, mert egész Európa állattenyésztése majdnem kipusztult. Dánia, Hollandia, Franciaország híres állattenyészetei majdnem mind megsemmisültek, viszont itt van keleten az óriási ukrán terűiét. Ha Magyarorság fenn tudja tartani és át tudja vészeltetni állattenyésztését, hogy úgy mondjam \ harminc esztendőn keresztül nyersanyagforrásai lehetünk Európának az állattenyésztés terén. A kecsketenyésztés szociális szempontból fontos, amint ezt a Nép- es Családvédelmi Alap csinálja. Szükséges keesketörzsnyájak alakítása, a kecskeapaállatok számának az emelése. , , , • Az én kamarám elsőnek csinált Uj kecsken egy 150 holdas mintalegelőt amely minden előírt követelménynek megfelel és hiszem, hogy ez például fog szolgálhatni az t állattenyésztéssel foglalkozó községek számára a jövőben is. A baromfitenyésztésről csak egy-ket szóval emlékezem meg, időm nincs rá. Azt hiszem, óriási jelentőségű ez á kérdés ebben az országban. Ennek alátámasztására megemlítem, hogy 60—80 millió pengő a kivitelünk. A takarmány helytelen elvonásával azonban a tojótyúkállomány annyira visszaesett, hogy ennek folytán a vágott baromfikivitel 1937-ről 1940-re 47%-kai csökkent; sőt 1939-ről 1940-re 34%-kai. Tojáskivitelünk ugyanez idő alatt 68%-kai csökkent. Ezeket roppant nehéz behozni. Megemlítem itt azt, hogy mintegy 20 milliót tesz ki a baromfibetegségek által okozott kár eg:y esztendő alatt. Eddig hiába kértük a földmívelésügyi kormányt, hogy küldjön el két vagy három állatorvost Gödöllőre, hogy azok ott direkt a baromfibetegségekben képeztessenek ki. eddig még mindig tagadó választ kaptunk, éveken át. Azt mondják, hogy értenek hozzá. Ezt pedig nem tanítják az egyetemen és ezt külön kell megtanulni a baromfinál. Szükséges volna tehát, hogy legyen egy vagy két ilyen orvos az országban, aki ezt tudja. A méhészetről csak azt említem meg, hogy külföldön most már ismét megvan a magyar méhek becsülete, éppen úgy, mint a múltban volt. A cukoretetés következtében a méz minősége megváltozott. Németország három esztendővel ezelőtt emelt szót a magyar méz ellen, most azonban már javult a helyzet és a mézet meg is tudják javítani és ennek folytán ki tudjuk vinni. A vágóhídkérdésről nem akarok beszélni, pedig roppant fontos. (Meskó Zoltán: Beszélj csak! Halljuk! Halljuk! Hisz roppant fontos!) Csak megemlítem, hogy az állattenyésztés szempontjából ez is nagyfontosságú kérdés. Amikor Németországba vágott állatot vittünk ki a múlt eztendőben, egy csomó város elesett ettől a lehetőségtől, mert nem volt modern vágóhí'dja. Márpedig olyan vágóhidakon, mint amilyenek Magyarország legnagyobb részében vannak... (Az elnöki emelvényen kigyullad a beszédidő lejártát jelző zöld lámpa.) Tisztelettel kérnék 35 perc meghosszabbítást. (Meskó Zoltán: Inkább 40-et! — Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak megadnil — (Igen! — Meskó Zoltán: 40-et is!) A Ház a kért 35 perc meghosszabbítást megadja. Gesztelyi Nagy László: Tehát ezen a téren is igen sok a teendő, és kívánatos volna, — amit pár éve kérünk is — hogy legyen egy vágóhídi szakember, aki látogassa a vágó hidakat, hogy esetleg olcsó pénzen lehetne nagyon szépen továbbfejleszteni a vágóhidakat. Az értékesítés kér'déséről is csak egy pár szóval akarok megemlékezni. Itt köszönetet kívánok mondani a földmívelésügyi miniszter úrnak a siló, kukoricagóré, szárító- és gabona tárházak építéséért, mert e tekintetben kimondhatatlan eredményt várunk ezektől a létesítményektől. Hiszem, hogy a falu minél előbb át fogja érezni ennek jelentőségét és a termelés terén nagy eredményeket fogunk majd ezeken keresztül elkönyvelhetni. T. Ház! A kenderáztatók kérdéséről akarok egy-két szót szólni. Csodálatos az, hogy mióta a háziipari termelés kikerüjt a földmívelésügyi minisztériumból, azóta mindenféle akadállyal igyekeznek a kendertermelést az országban megakadályozni. (Meskó Zoltán: Kicsoda?) Például olyan helyen, ahol 200 év óta áztattak kendert, 3 évvel ezelőtt megtiltották ezt azon a címen, hogy a víz nem alkalmas erre. Nem hiszem, hogy lenne szakember ebben az országban, aki mutatni tudna egy olyan embert, aki már meghalt annak a víznek, a szagától, amelyben kendert áztattak. Mindig a közegészségügyre hivatkoznak. Azt is megmondhatom, hogy a kendertermeles visszaesésének oka az áztatok hiánya volt. Az én falumban ezelőtt 30 esztendővel lehetett áztatni a holt Tiszában s ed'dig minden embernek kendertermelése és szövőszéke volt, még kommenciós kenderföld is az uradalomban. Miután azonban nem szabad áztatni, mindenki abbahagyta a kendertermelést. (Meskó Zoltán: A halaknak árt!) T. Ház! Meg kívánom itt említeni a szövetkezeti munkát. A kormányzat necsak a termelés, hanem az értékesítés vonalán is igyekezzék a szövetkezetet mindenben támogatni. Nem lehet elvenni a fogyasztóktól azt a jogot, hogy a maguk érdekeinek a védelmére fogyasztó, vagy termelő szövetkezetbe tömörüljenek. Ha a legerősebb liberális korszakban megengedték ezt, akkor lehetetlennek tartjuk, hogy ezt ma bárki is korlátozhassa. (Börcs János: Kendergyárat kell létesíteni!) Amikor a Déda-Szeretfalva vasút 24.000 munkását a miniszter úr nekem mondott szavai szerint, elsőrangúan látja el a Hangya, amikor ruhaakciót vitt keresztül, amelyen krajcár nyeresége sem volt, amikor a katonaságot élelmezi, amikor a Felyidéket élelmezi a Hangya, akkor olyan hangok hallatszanak mindenfelől, hogy