Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 19U2 július 3-án, pénteken. 349 erő nélkül, csupán a belső rendszer megváltoztatásával, kiaknázásával fejleszteni és előbbre vinni Kívánatos volna, hogy ezt a nagyszerű kis gyakorlati füzetet — az egész 15 vagy 16 oldal — sokszázezer példányban terjesszék az országban, hogy minél többe*

1 olvashassák és tanulhassanak belőle. Nagymértékben szolgálná a növénytermelés előbbrevitelét az is, ha a vármegyei állattenyésztő szövetkezetek mintájára a növénytermelés terén is ilyen szövetkezetek alakulnának, amelyekbe bevonnák a kisgazdákat is és így egységesen tudnák megszervezni a vármegye növénytermelését. Merem állítani, hogy az állattenyésztés mai színvonalra történt emelését a gazdasági öntevékenységbe bevont gazdák odaadása segítette leginkább elő. Miért ne tudnók ezt megcsinálni a növénytermelés terén is? Azt hiszem, ennek is volna eredménye. . A növénytermelés terén Magyarország, sajnos, meglehetősen hátul van. Azért vagyunk az elszegényedés útján, mert területben es népességben hála Istennek, szaporodunk, átlagtermésünk azonban állandóan kevesebb, azért, mert földünk ki van élve. Nemcsak búzában, hanem például burgonyában is hátul vagyunk. Norvégiában 185 métermázsa burgonya terem egy hektáron, nálunk csak 62, Romániában 91. A burgonyatermés terén tehát, sajnos, még Románia is megelőz bennünket. Szólnom kell még néhány szót az alföldi homokos területek kiváló növényéről, a gyümölcsről és a szőlőről. (Halljuk! Halljuk!) Ha időm volna, szomorú képet festhetnék arról, hogy az elmúlt két esztendő milyen rombolást és pusztítást vitt véghez az Alföld gyümölcstermelésében. A barackra gondolok főleg. Két esztendővel ezelőtt 1600 vágón baraokott vittek ki Kecskemétről. Nem hiszem, hogy most három vágón is ki fog menni. Tessék elképzelni, mit jelent ea a nemzetgazdaság szempontjából s mit jeletnt annak a szorgalmas, homokon verejtékező sokezer magyarnak H szempontjából. Ha megnézzük, mi történt, meg kell állapítanunk, hogy Kecskeméten 1939-ben 564.000 barackfa volt, ebből 230.000 elpusztult Termés azonban a megmaradt fákon sincs. Ezek is állandóan pusztulnak. Ujkéeskén a barackfák 50 százaléka pusztult el, Ókécskén körülbelül 30 százalék, elpusztultak azonban az 50 és 100 «vés fák is. A faiskolákban végképpen nincs fa. Nem tudok sürgősebbet és fontosabbat javasolni, mint azt, hogy ezen a téren inkább ma, mint holnap történjék intézkedés arra, hogy a faiskolák tömegei nőjenek ki a földből és legyen fa arra. hogy olcsón vagy ingyen vissza tudjuk állítani azt a hatalmas kultúrát, amelyre az egész világ felfigyelt, mert a magyar alföldi kajszinbarack páratlan volt a világpiacon. (Úgy van! a jobboldalon!) T. Ház! Nem akarok beszélni arról, hogy nem tudják a barackfa-gutaütés orvosságát. A kormányzat kötelezettsége volna, hogy az az egyetlen szakember, aki ezt a dolgot érti Magyarországon, minél előbb állíttassék be erre a célra, felmentetvén a tanítás alól is. — megfelelő személyzettel és laboratóriumokkal — s szentelje életét ennek tanulmányozására. Csak megemlítem, hogy Bulgáriában 1941-ben egymillió darab gyümölcsfacsemetét osztottak ki. Az Afus Ali nevű bolgár szőlő, amely mindössze tizenhárom esztendős múltra tekinthet vissza, egész Európát meghódította a maga számára. Ezelőtt tíz-tizenkét esztendővel csak 60—80—150, az utóbbi években pedig már 6—7—8—9—10.000 vágón ment ki az európai piacokra. Nagyon félek, hogy ha idejében* nem kezdjük el a gyümölestelepítést és pótlást, akkor Bulgária éppen úgy elénk tör gyümölcsfélékben is európai piacon, mint ahogyan szőlőben is lekonkurrált bennünket. A szőlőkérdés is fontos kérdés. Fel kell szabadítani a tilalom alól a szőlőtelepítést. Az Alföld egyes homokos területeit nem lehet mással, csak szőlővel betelepíteni és ne feledjük el, hogy a venyige, mint tüzelőanyag, mit jelent ma az Alföldön a fában szegény lakosság tüzelőszükségletének ellátása szempontjából« (Hokky Károly: Akácot ültessenek!) Az akác nem megy mindenütt. A zöldségfélék termelésére is nagy súlyt kell helyezni. Egyik konzervgyár a másik után nő ki a földből és hatalmas lendülettel indult meg a zöldségtermelés, valamint a paradicsom, a paprika, a káposzta stb. termelése. Itt korlátlan felvételi lehetőségek vannak. A termelés — mondom — meg is indult mindenfelé és ennek támogatását minden tekintetben kötelességünknek tartjuk. Az állattenyésztés kérdéséről is meg kívánok néhány szóval emlékezni., Itt azt kívánom hangsúlyozni, hogy az elmúlt tíz esztendőben majdnem kizárólag a minőségi állattenyésztésre fordítottuk a fősúlyt, a mennyiségi kérdést pedig elhanyagoltuk. Csak az elsőrangú tenyészállatokat osztottuk ki. hagytuk meg a köztenyészetben és ezért százával maradtak meddők a jószágok. Szakemberek állapították meg, hogy a tehenek meddősége évenként 30—35 millió pengő elmaradt kárt jelent az országnak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állattenyésztést nemcsak minőségileg, hanem számbelileg is emelnünk kell, mert az állattenyésztés fontossága először népélelmezési szempontból, másodszor trágyatermelósi szempontból, harmadszor pedig a hadsereg élelmezése szempontjából mutatkozik. Ezt a három célt nem tudjuk elérni csupán minőségi állattenyésztéssel, hanem törekednünk kell a mennyiségi állattenyésztésre is. A lótenyésztésről szólva meg kell említenem,' hogy sokat várok a vármegyei lótenyésztő egyesületek megalapításától. Büszkén mondom, hogy az én kamarám termelte ki ennek gondolatát. Meg kívánom állapítani, hogy a Magyar Katonai Szemle legutóbbi számában egy kiváló katona a magyar lótenyésztésről roppant érdekes cikket írt. A cikkíró semmiképpen sincs megelégedve a magyar lóanyaggal. mert nagyon szépen tud táncolni, nagyon jó bátaslónak, de a sárbaragadt harctéri kocsikat, ha a traktor már elakad, nem bírja kihúzni, mivel csökönyös és gyenge. Azt írja ez a kiváló katona, hogy Magyarországon elsősorban a mezőgazdaság számára kell lovat tenyészteni, mert ha háború van, úgyis a gazda adja oda a lovát a katonaságnak, úgyis ezek a lovak teljesítenek szolgálatot a háborúban is. Mindent el kell tehát követnünk, hogy az igénytelenebb fajta tenyésztésre fektessük a súlyt, amelyik bírja a hadi fáradalmakat, a nélkülözéseket, de nem csökönyös és húzza az igát, ha kell. T. Ház! A szarvasmarhatenyésztés az elmúlt esztendőkben gyönyörűen haladt előre és szép eredményeket is ért el. Ezen a téren nem sok a teendő, csak arra kell törekednünk, hogy szarvasmarhaállományunk vissza ne essék. Nagy érték ez, mert egy esztendő alatt Csonka-Magyarf ország szarvasmarhaállomá-