Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-267

Az országgyűlés képviselőházának jából. Erről az utóbbi időben keveset hallunk. Tudjuk, hogy működik a kiküldött bizottság, de a tempója nem elégít ki bennünket. Mi innen sürgettük az Összeférhetetlenségi törvény megoldását. Kérjük, hogy hozzák ide^ ezt a javaslatot. Kállay miniszterelnök úrtól erre vonatkozóan még nem hallottam biztató Ígéretet. T. Ház! Az őrségváltással kapcsolatban még egypár megjegyzésem volna. Az első az, hogy a legnagyobb érték az én szememben a teremtő erő, az az erő, amely képessé teszi a parasztot arra, hogy a futóhomokból paradicsomkertet létesítsen, vagy képessé teszi a magyar akaratot, hogy a szikesből öntözéssel virágoskertet és dús aranykalászt hozó rónát teremtsen. T. Ház! Kérek 18 perc meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úrnak a házszabályok 140. §-a értelmében a napirend tárgyalására szánt idő végéig, tehát két óráig van joga meghosszabbítást kérni. Addig 16 perc van hátra. (Felkiáltások a szélsőbalolddlon: Kicsire nem nézünk!) Méltóztatnak a 16 pere meghosszabbítást megadni? (Igen?) A Ház a hosszabbítást megadja. Szöllősi Jenő Ezzel kapcsolatban még fel kell vetnem azt a kérdést, hogy meg van-e elégedve a miniszterelnök úr az ország úgynevezett vezetőrétegével? Ezt az őrségváltással kapcsolatban mondom, mert nekem az a meggyőződésem, hogy ebben a vezetőrétegben van egy rész, amely nem érdemli meg, hogy a vezetésben szerepe legyen. Én főképp arra a rétegre gondolok, amelyet Aladár névvel tisztelnek meg. Ennek a rétegnek leginkább azt írom rovására, hogy ez a réteg veszítette és játszotta el ősei örökségét, nemzetségi földjeit és most jogokat követel magának, be akar telepedni az ipari életbe és talán egy új ezredévre akarja a maga eddigi nem termelő létét biztosítani. T. Ház! A vezetőrétegnek ezt a részét nem szívesen látjuk az életben és ennek szerepét elsősorban kifogásoljuk akkor, amikor az őrségváltás szempontjából energikus intézkedéseket követelünk. (Rassay Károly: Egymásután beülnek az igazgatóságokba!) T, Ház! Nem arra való a magyar élet, hogy bárkinek sine cura állásokat biztosítson. Az új magyar élet megköveteli" egy új magyar nemesség létesítését. Üj nemességet sürgetünk, a munka nemességét, amelyből új magyar életnek kell fakadnia, amelynek tartópillére a magyar paraszt, megépítője a munkás, szervezője az intelligencia és védője a pártok felett álló magyar honvéd. Mindegyiknek azonban csak akkor van benne szerepe, ha dolgozik. Azt hiszem, nem olyan a mi pártunk elgondolása éppen az új magyar élét szempontjából, s nem olyanok azok az alaptételek, amelyeket itt hangoztatok, hogy csak egyetlen egy magyar ember megütközését is kiválthatnák. T. Ház! Mi e jövő élet fejlődésében a magyar nemesnek, még a főnemesnek is, megadjuk a maga jogát, ha 'dolgozik. (Meskó Zoltán: Ez akadály nem lehet!) Kinek adjuk meg elsősorban a lehetőséget a munkára, ha nem az ezeréves, országvezető tapasztalattal rendelkező, kitenyésztett magyar nemesi típusnak, akkor ha bele tud és bele akar illeszkedni a magyar életbe. (Meskó Zoltán: Ez helyes!) Szükségünk van minden dolgozó magyarra, s ebiben a tekintetben nincs különbség közöttünk. Az új magyar nemesség a munkát nemcsak gazdasági követelményképpen követeli^ hanem erkölcsi követelményképpen is tárja mindnyáKÍPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. 267. ülése 19J+2 június 16-án, kedden. 25 junk elé. Véleményem szerint ennek az új magyar nemességnek kitenyésztését és kiegészítését a vezetőretegekbe eddig be nem vont magyar rétegeikből sürgősen végre kell hajtani. Ha minden dolgozó magyart beleveszünk az ország vezető rétegébe, akkor elérkezünk majd ahhoz, hogy megtegyük azt a nagy lépést, amely szükséges ahhoz, hogy itt végre helyreallhasson a bizalom légköre. (Meskó Zoltán: Mit szól hozzá a Baross Szövetség? — Ilovszky János: Helyesli!) .„ A miniszterelnök úr mostanában többször kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy nélkülözi a bizalom légkörét. A miniszterelnök ú

r nemrégiben nyilatkozatot tett, amely szerint »a nemzeti közvélemény szempontjából nem helyes, ha ilyen úttörő természetű törvényD avaslatot így kritizálnak és bizalmatlansági légkört akarnak teremteni«. »A bizalmatlanság a legnagyobb romboló tényező.« (Rassay Károly: De ez a javaslat is! Ez az igazi rombolás!) Tiltakozom már eleve az ellen, hogy bárkiről is feltételezzék ebben az országiban hogy itt bizalmatlansági légkört akar teremteni. (Zaj.) Az én kívánságom az, hogy legyen bizalmi légikör ebben az országban, de nem tehe* tek róla, ha nincs meg; viszont Örvendetes tünetnek találom, hogy a miniszterelnök úr részéről felmerült ez a kívánság, hogy érzi annak szükségét, (hogy ezt Ja bizalmi légkört meg kell teremteni. A bizalmi légkör nincs mejg, ez egy adottság, tehát segíteni kell rajta. (Zaj.) Ezt a bizalmi légkört nem lehet áldozatok nélkül létrehozni. Ezért komoly áldozatokat (bell hoznia a kormányzatnak; nem. elég az, hogy a miniszterelnök úr egy zsidó foldj avaslattal jött a Ház elé és éppen evvel kapcsolatban kifejezte azt a meggyőződését, micsoda rósz érzés neki, hogy még ebben a kérdésben sem tudott a Ház egyöntetű álláspontra jutni. (Rassay Károly: Nem is fog!) T. Ház! Milyen szép lett volna, r ha a miniszterelnök úr ezzel a javaslattal például úgy jön ide a Ház elé, hogy azt mondja: itt van a zsidó-földtörvényjavaslat, meghozzuk a törvényt; minden egyes hold földet arra szántam, hogy azt csak az a honvéd, az a közkatona, az az altiszt és az a tiszt kapja meg, aki kitüntette magát a fronton a mostani élet-halálharcban, ha nem lett volna benne semmi kivételezés, hanem benne lett volna a törvényben a szándék, hogy minden egyes talpalatnyi föld ebből a földreformból a katonának, a honvédnek fog jutni, akkor ez nagyszerű alkalom lett volna a bizalom helyreállítására. így azonban megállapíthatom, hogy azokkal a kivételekkel, amelyeket létesítettek, nem fogja tudni a miniszterelnök úr ezt megcsinálni. De a bizalom kölcsönösségen alapul. A kormányzat elvárja a bizalmat az ország népétől. Ugyanakkor azonban az ország népe nem egyszer tapasztalja a legteljesebb bizalmatlanságot hivatalos részről, már tudniillik a kormányzat, a rendszer részéről. És itt egy régen nem hallott kérdésre, a választójog kérdésére nyúlok vissza. Nagyon régen nem beszéltek itt erről a kérdésről, pedig méltóztassanak elhinni, hogy nem egy olyan kiszolgált katonának, akinek a mellén vitézségi érmek vannak, aki a családját becsülettel tartja el és aki adóját megfizeti, nincs választó30ga. Vannak gazdaköri elnökök, akiket a gazdák megtisztebaek az elnöki pozícióval, akiknek azonban nincs választójoguk (Meskó Zoltán: Büntetni kell a visszaéléseket!) és nagyon sokan vannak olyan önálló családapák ég be^ 4