Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-267

26 Az országgyűlés képviselőházának esületes magyarok, akiknek nincs választójo­guk. Az illetők ezt jogosan tekintik magukkal szemben bizalmatlanságnak. Nekem az a meg­győződéseim, hogy ha ennek a magyarnak ke­zébe adjuk a puskát és nem: félünk attól, hogy az rossz irányban sül el, akkor adjuk bátran a kezébe a szavazócédulát is, mert az sem fog bajt csinálni. Bizzunk annyira magyar népünk érettségében, bogy ezt megtesszük vele és osz­lassuk el a bizalmatlanságnak ezt az okát, mert kötelességteljesítést csakis akkor lehet elvárni, ha a jogok osztogatásában is legalább olyan messzire "megyünk. De van egy további ok is, amely miatt nem tud a bizalom helyreállni és itt még egyszer visszatérek a föld kérdésére. A miniszterelnök úr most ' Erdélyben* Marosvásárhelyen azt mondotta, hogy a magyar földet vissza kell adni a magyar embernek. Ez gyönyörű mon­dat, csak ezt még ki kellene egészíteni azzal is, hegy hogyan, mikor, mennyit, milyen nagyság­ban és milyen birtokpolitikái elgondolások alapján fognak adni. (Megkó Zoltán: És mi­lyen áron!) Meg kell mondani és le kell szö­gezni, tekintéllyel alá kell támasztani az Ígére­tet, hogy ez meg is fog történni. Egy ilyen ál­talánoságban odavetett^ mondatnak nincs meg­győző ereje az én megítélésem szerint. Ugyanezzel kérném kiegészíteni vitéz Lu­kács Béla igen t. képviselőtársunknak azt a be­szédét, amelyben a kormányprogramra hoz szólt hozzá. Ö a következőket mondotta: Hálánk ki­fejezésére nincs alkalmasabb eszköz, mint ha abból a szent magyar földből, amelyért vérü­ket hullatták, visszatérésük után egy-egy da­rabot elsősorban nekik, a honvédeknek jutta­tunk. »Egy-egy« darabot! Ilyen mondatokkal nem tudjuk a bizalmat helyreállítani. Méltóz­tassék megmondani, hogy mi a szándék és ne várakozásokat méltóztassék kelteni, mert egy­egy darab földön 15 holdat is érthet az a ma­gyar ember és lehet, hogy a végén csaki egy házhely lesz belőle. Ne adjunk tápot esetleges későbbi reklamációknak és elkeseredéseknek. Én azt kívánom, hogy a, kétértelműségnek ez a megfogalmazása tűnjék el a magyar életből és akkor mindjárt helyre fog állni a bizalom. Tisztán és érthetően méltóztassék beszélni, (Meskó Zoltán: Magyarul!) mert a magyar pa­rasztnak van arra magyar királyi esze, hogy megértse, amit neki megmondták. De a bizalmatlansági légkör megváltozta­tása mellett arra is szükség van, hogy mél­tóan bánjanak az ellenzéki pártokkal. Hallot­tunk itt igen baráti megnyilatkozást Oselényi képviselőtársunk részéről, mind a mellett azt mondhatom, hogy az ellenzéki pártok kezelése egyáltalában nem felel meg annak a követel­ménynek, amit jogosan támasztunk. A háború, a mai helyzet nemcsak az ellenzéki pártokra, nemcsak ránk ró kötelezettségeket: ha a kor­mánypárt tarthat választmányi üléseket, akkor tarthat az ellenzék is. De nem engedélyezik a választmányi üléseket. Itt van egy távirat, — bemutatom — amelyben tudatják, hogy a battonyai járás főszolgabírája az összes választ­mányi üléseket minden különösebb indokolás nélkül betiltotta. Ez a rendes úzus. Párthelyisé­geinket nem engedélyezik. Vannak járások, vannak megyék, ahol nem engedélyezik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egész Zemplén me­gye!) A Nyilaskeresztespárt hivatalosan elis­mert országos párt. Ha nem engedélyezik a pártihelyiséget, akkor méltóztassanak megmon­dani, hogyan ellenőrizzem én, mint a pártszer­vezet vezetője egy bizonyos területen a párt 267. ülése 19J/-2 június 16-ún, kedden. életét*? De hogyan ellenőrizi a hatóság? Hiszen akkor a szervezkedés szükségszerűen a föld alá megy. Adják hát meg a lehetőséget egy párt­helyiségre. De ahol megvan a párthelyiség, ott a csendőr — bizonyára nem a maga feje után — azt mondja, hogy kettőnél többnek nem szabad egyszerre bent lenni, a másik helyen tízig, a harmadik helyen 40 személyig engedé­lyezik az összejöveteleket. Olyan méltatlan el­bánásban részesülünk ebben a tekintetben, hogy ez intézkedést kíván közérdekből és a békesség helyreállítása szempontjából. Ezek különben általános ellenzéki panaszok, nemcsak a nyilas­keresztes párt panaszai. Amellett a kormánypárt sajtója is olyan hangot üt meg, mint például legutóbb a Ma­gyarországban Péja Géza, aki Málnási Ödön egy olyan könyvét, amelynek előszavában Mál­nási külön kihangsúlyozta hogy a könyvnek semmi köze nincs a nyilaskeresztes párthoz és annak hivatalos állásfoglalásához, felhasználta arra, hogy a nyilaskeresztes párton üssön, — és ezt a cenzúra keresztülengedi. Semmi köze a nyilaskeresztes pártnak bármilyen egyéni meg­nyilvánulásához, nekünk csak ahhoz van kö­zünk, amit a pártvezér, Szálasi Ferenc aláír, máshoz nincs. A kormány sajtója és a cenzúra, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, miért en­ged meg ilyen támadásokat, ugyanakkor, ami­i kor számunkra nem engedi meg a válaszadást 1 ? Ebben a kérdésben csak egyenlő elbánást ké­rünk, semmi egyebet, és kérjük végre annak a megítélésnek^ a felfüggesztését, hogy itt guruló márkáknak és hasonlóknak szerepe lehet. (Ki­rály József: Senki sem mondta ezt már régen.) De beszéltek nagyon sokat róla és még senki sem adott pártunknak ezért elégtételt, pedig mi erre igenis súlyt helyezünk, annál is inkább, mert ha valaki guruló márkákról beszél, ahhoz kettő kell: az, aki adja és az, aki elfogadja. Vi­gyázzunk tehát ezzel a kérdéssel és nagyon ké­rem, méltóztassék egyszer már végre revideálni álláspontjukat ebben a kérdésben. A mi pár­tunknak somi köze sincs semmiféle külföldi ér­dekeltséghez és hatalomhoz; a mi pártunk ma­gyar volt, magyar és magyar akar maradni. Ami viszont most már a szóban levő javas^ latot illeti, erre vonatkozólag csak azt mondha^ torn, hogy a kormány rendkívüli eszközöket kér, eddig mindig megkapta tiezenegy eszten­deje, de élni vele nem tudott, mert nem állította helyre azt a rendet, amelyre ebben az országban szükség van. Én ezért pártom nevében elutasí­tom annak a gondolatát, hogy a rendkívüli ha­talom meghosszabbításához hozzájárulhassak, a javaslatot tehát elutasítom. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üd­vözlik.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom és javaslatot teszek a t. Háznak arra vonatkozóan, hogy leg­közelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 Órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájá­rulni? (Igent) A Ház az elnök napirendi javas­latát elfogadja. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az inter­pellációs könyvet felolvasni. Nyilas Ferenc jegyző (olvassa): Árvay Árpád — a külügyminiszterhez — a Magyarország elleni rágalomhadjáratról, amely román részről folyik. Bálint József — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — Ditró nagyközségben a román l

Next

/
Thumbnails
Contents