Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

Az országgyűlés képviselőházának «ékbe, mert magától semmi sem megy, bele­vonta a gazdákat az öntevékenység munkájába és így lehetett ezeket az eredményeket elérni. Én is megkívánom említeni a gépesítés kérdését, mert állítom, hogy a háború után nem lehet a mezőgazdasági termelést még a mai színvonalon sem tartani gépesítés nélkül. (Gosztonyi Sándor: Akkor miért nem engedik meg a behozatalt? Meg kellett volna, engedni.) Ennek pedig a legfontosabb oka lesz a mezőgazdasági munkapiac még nehezebb ala­kulása. Be kell vezetni a kisgépeket a gazda­ságokba, azokat, amelyek kisembereknek is lehetőségeket nyújtanak a gépesítés bevezeté­sére. (Gosztonyi Sándor: Huszonötszázalékos vám van az importon.) Nagyon érdekes az, hogy bár most enge­dély van arra, hogy külföldről lehet gépeket behozatni vámmentesen, amelyek itthon nem készülnek, mégis ezer akadályt hárítanak az ilyen gépek behozatala elé. Két esztendene küszködöm azért, hogy a mezőgazdasági ka­mara száz holdas mintagyümölcsösébe egy svájci motoros permetezőgépet hozzon be, ami­lyet itthon nem gyártanak, csak egy hozzá nagyon kevéssé hasonlót és rosszabbat, — s nem tudunk előbbre menni. (Gosztonyi Sán­dor: Ez az!) Gyönyörű az eredmény, amelyet ez a gép fel tud mutatni egyes gyümölcsösök­ben és még sem tudjuk megkapni. Érdekes, hogy az elmúlt esztendőben milyen óriási mó­don emelkedett a gépek száma ebben az or­szágban. 1941-ben négyszer annyi kis gép fo­gyott el, mint 1939-ben és 1942 első hat hónap­jában annyi gép fogyott el, mint 1941-ben egész esztendőben. Ne méltóztassanak tehát azt gondolni, hogy a gépek bevezetésével a munka­erőre kevésbbé lesz szükség. A gépeket is ve­zetni kell, és rengeteg oljran munka van, ame­lyet nem .lehet géppel végezni. Az apró kis­gazdaságokban, különösen a minősített mun­kát, & gazdaság belső életében folyó munkákat géppel nem lehet végezni, tehát munkaerőre itt is szükség lesz. Az ötödik fejezet a mezőgazdasági terme­lés és értékesítés megszervezéséről szól. Fel kívánom hívni a kormány figyelmét arra, hogy a meglévő szövetkezeteket szíveskedjék bevonni a munkába, és ott, ahol jól működő szövetkezetek vannak, ne csináljon a törvény alapján új szövetkezeteket. Itt egyet vagyok bátor kérni, és ez az, hogy a földmívelésügyi kormányzat igyekezzék a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozó közjóléti szövetkezetekkel felvenni a szorosabb kapcsolatot, hogy annak a mezőgazdasági termelést fejlesztő része Job­ban kerüljön szakemberek irányítása alá, mint ahogy az jelenleg van. A hatodik fejezet a végrehajtásra hiva­tott szervezetekről intézkedik. Kívánatos volna és kidomborítani óhajtom, hogy nagyobb tér nyujtassék a végrehajtásnál a mezőgazdasági érdekképviseleteknek, amelyek 20 esztendő óta beágyazták magukat a falu életébe, ismerik a viszonyokat és segítségére tudnak lenni a kor­mányzatnak ezen a téren. Örülök a községi gazdasági elöljárók be­állításának. De egyre vagyok bátor a minisz­ter ur figyelmét felhívni. Addig, míg minden községben üyen elöljárót be tudunk állítani, valami tanfolyamon képezzük ki ia törvény­bírákat, akik jelenleg a községek ingatlanva­gyonát kezelik, hogy legalább az alapfogalma­kat ismerjék meg az ilyen közigazgatási apparátusnál, hogy mégis ismerjék ezt a kér­dést és hogy ebből a szempontból is jobban 277. ülése 1942 július 3-án, pénteken. ' 347 figyelemmel tudják kísérni a községek érde­keit. T. Ház! Nagyon érdekes, hogy egy 2000 lelket számláló, 4000 hold szántófölddel rendel­kező faluban a szellemi részt vallási téren egy-két lelkész látja el, az elsődleges kultúrát 4—6 tanító, az állami és közigazgatási ügyek intézését 2—3 jegyző, viszont azon a téren, ahol a falu anyagi élete nyugszik, ami alapja az emberi létnek és boldogulásnk, nincsen senki. Csodálatos berendezkedés ez Magyaror­szágul!. Azért örülök tehát ennek a törvényja­vaslatnak, mert ezen a lehetetlen állapoton se­gíteni igyekszik. A 36. § (3) bekezdésének utolsó mondata teljes egészében a mezőgazdasági érdekképvi­selet hatáskörébe volna utalandó, mert_ csak ők tudják ezeket a falusig elöljárókat irányí­tani, a viszonyok ismeretébe bevezetni és fe­lettük a felügyeletet gyakorolni. Röviden, egynéhány szóval kívánok még foglalkozni a törvényjavaslat által érintett néhány fontos termelési kérdéssel.' A magyar föld nagy részén végzett munka kétségkívül honfoglalás. Ott, ahol rossz földek vannak, él­nek nagyobb részben a magyarok ebben az or­szágban, a homokon, a szikeken, turjánokon, ott vannak az ősi magyar családok települési he­lyei. Éppen azért az, ki ezen a földön vállal munkát, honvédő, aki a barázdát szántja, aki szőlőt metsz, aki vetőmagot tisztít, éppenúgy honvédő, mint az, aki kinn védi a hazát, (ügy van! a balközépen.) Az egyik a másik nélkül el nem képzelhető. Megboldogult Kleibelsberg Kunó mondotta egyszer, hogy ő gyakran utazta be az orszá­got repülőgépen Budapesttől Debrecenig és Szegedig, lenézett onnan és szomorú hullafol­tokat látott az Alföld testén: vadvizeket, sivó­homokokat, homokbuckákat, szikeket, turjá­nokat. És ez valóban így is van. Tele van a föld betegséggel: hol a mész hiányzik belőle, hol túlsók a mész, hol a nitrogén hiányzik, hol a foszfor hiányzik, hol a kálium hiányzik. Ezek eredői a gyenge termések. Használjuk a földet, de a termőerőt nem adjuk neki úgy vissza, amint kellene. A trianoni Magyaror­szágot figyelembevéve 500 millió métermázsa trágyára lett volna szüksége ennek az ország­nak és csak 200 milliót tettünk a földbe, abból is 30—40 millió métermázsa elillant, mert a helytelen kezelés következtében nem tudott a földbe kerülni. Ezért kell nekünk mindent el­követnünk, hogy fenn tudjuk tartani a föld táperejét, mert a termeléssel csak így tudunk boldogulni. Vissza kell hódítani a földet azoktól az elemektől, amelyek azt a gazdától elrabolták: a széltől, amely a homokot hordta, a sziktől, amely a földeken keletkezett, a vadvizektől, a mocsaraktól. Hogy szántani tudjunk, először a földet kell megfognunk, le kell vezetnünk róla a vizet, mert csak így tudunk hozzájutni ezekhez a területekhez. Megboldogult Teleki Pál kézbevette a talajtérképezés munkáját. Ez folyt is az elmúlt esztendőkben. Azt hi­szem, a mezőgazdaság javát szolgálom akkor, amikor kérem a földmívelésügyi kormány­zatot, hogy a talajtérképezést a jövőben sem ejtse el. Folytassuk ezt tovább, amíg csak tiszta képünk nem lesz arról, hogyan .néz ki erőben az a föld, amely ennek a nemzetnek a létalapját szolgálja. Ma már a legkiválóbb tudósok foglalkoznak a talajerő fenntartásá­nak kérdésével, a sáncolással, stb. Ha a szike­seket a vadvizes, mocsaras területeket meg­50*

Next

/
Thumbnails
Contents