Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

346 Az országgyűlés képviselőházának '277. ülése 1H2 július 3-án, pénteken. azt a területet, amelyet igazgatniuk kell, hiszen jó, ha két évig vannak egy helyen — hogy ebbe a munkába sokkal nagyobb mértékben vonják be a 20 éve ott működő mezőgazdasági kamarákat, amelyek minden fiát, füvet és bokrot ismernek már a kerületükben és el tudják végezni ezt a munkát. Különben is meg kell már szüntetni egyszer a gazdasági felügyelők kettősségét. Nem lehet ugyanannak az embernek csinálni az agrárigazgatást is és a termelés fejlesztését is. Ez két különálló dolog. Meg kell szüntetni ezt a kettősséget, hogy osak az egyik vonalon maradjanak meg, a másik feladatot pedig olyanok kezébe kell letenni^ akik csak ennek élnek, statisztikát nem csinálnak, hanem csak a termelést nézik, ezért élnek és halnak. A harmadik rész a törvényjavaslatban a kedvezmények kérdése. Ilyen kedvezme nyékre vár a mezőgazdaság már évtizedek óta. Sajnos, eddig: nem kapta meg, sőt igen sokszor az ellenkező történik. Az általános kedvezményt kell előtérbe helyezni, nem pedig azt, hogy valaki kap ilyen és ilyen kedvezményt, segítséget, vagy támogatást, hanem azt kell kimondanunk a végrehajtás során, hogy aki ilyen és ilyen feltételeknek megfelel, az minden további nélkül megkapja ezeket a kedvezményeket. Viszont ki lehet kötni az ilyen kedvezményeknél azt, hogy csávázni kell a vetőmagot, irtani kell a gyomot, hernyózni kel] a fát, csak bizonyos kukoricafajtát lehet termelni, stb., stb. Az a kedvezmény, amelyet a javaslat nyújt, terjesztessék ki a jövedelem- é? vagyonadóra, a kereset adóra és pótlékaira is, mert ez felel meg tulajdonképpen az iparfejlesztő törvény által nj^ujtott adókedvezményeknek, amelyek a társulati adó elengedésében nyernek kifejezést. • ++

T

;. Ház! ,

A Javaslatban a kedvezmények juttatása valóban nem segítési alapon tör\

en

ír *

me

,Ö £ J

av

aslat célja nem a segélyezés }r

m í A

2

X bekezdése kimondja, hogy a támogatás teltetelet együtt és lehetőleg egységesen kell megállapítani. Amelyik gazda öntevékenységgel igyekszik magát előre vinni, annak melléje ail a javaslat. Ezt kívánjuk mindnyájan, akik ezzel a kérdéssel foglalkozunk A kedvezmények közül ki kívánom még emelni a 11. § (3) pontját is, amely a bérlők érdekeit tartja szem előtt. Ök itt igazságos és méltányos megoldást kapnak. A 14. § sok áldásos intézkedést tartalmaz, úgyszintén a többi paragrafusok is a cselédlakások építésére, a visszatelepítettek támogatására. Általában azok számára nyújtanak kedvezményt, akik többgyermekesek vagy iskolákat végeznek. A 4. fejezet a termelés rendjének biztosíta sáról szól. Ebben a fejezetben szintén külÖnlp ges hatalom adatik a gazdasági felügyelő k« zébe. A 22. § 2. pontja például nyolc napot ír elő a gazdasági felügyelőségek határozata el len beadott panaszokra. Ez olyan kevés, hogy a nehezen mozgó, tanyán lakó vagy a ható ságtói távoleső helyeken legalább a duplájára volna felemelendő^ A gazdasági albizottsághoz utalás és fellebbezés nem mindenkor megnyugtató. Sokszor ülésezik a bizottság, amikor nincs ott gazdasági szakember, vagy csak egy van. Ez veszedelmes a 22. § 5. pontja szerint, amely az elmozdítás lehetőségét foglalja magába. Nagyon érdekes a törvény 7. §-ának 2. pontja, amely szerint a mintagazdaságokat a járási mezőgazdasági bizottság meghallgatásánál a gazdasági felügyelőség jelöli ki. Ezzel szemben a mintagazdasági jelleg megszűntetését a gazdasági felügyelő már egyedül mondja ki. Itt is be kellene kérni a bizottság véleményét, hogy ha már máskép nem, legalább a forma legyen meg. A 28. §, amely a termelés rend jét írja elő, nehezen lesz érvényesíthető. Hivatkozom itt a pomológiai bizottságra, amely kimondotta, hogy az Alföldön nem szabad téli almát termelni és tessék megnézni például a jánoshalmiak, a kecskeméti kamara mintagyümölcsöseit vagy a ceglédi takarékpénztár telepét, milyen gyönyörű téli almát termelnek a földmívelésügyi minisztérium intenciója ellenére is ezeken a homokos területeken. Felette fontos a közületek gazdálkodásának ellenőrzése, mert his» valóban igen sok a teendő. Évekkel ezelőtt egy tanulmányt írtam erről a a kérdésről »Birtokos városaink és községeink gazdasági politikája« címen és abban feldolgoztam az egész ország ezirányú problémáit. Rámutattam arra, hogy mennyi érték megy itt vészen dőbe azért, raurt nincs gazdája annak, hogv mondjuk, egv legeltetési társulat hogyan tartozik a maga legelőjét karban tartani, hogyan tartozik elszámolni, stb., stb. Ugyancsak fölötte fontos az 5. pont is. amely a fásítás védelmét rendeli el. De miképpen történhetik ez, amikor erre nincs szankció a javaslatban

1

? Kecskemét városa például, ha parcelláz földet, előírja, hogy a földet körül kell fásítani. De hiába fásítjuk nyolcszortízszer-tizenötször, ha a suhancok kiirtják, a faüldözők letördelik, libapásztorok elviszik libát legeltetni vesszőnek és ha nincs szankció, amely ezeket megfelelően megtorolja. Mert a büntetések mai rendszere elrettentő például nem szolgálhat. Komoly fásítás nálunk az Alföldön addig nem lesz, amíg a büntető szankciókat valami módon érvényesíteni nem fogjuk. A 29. § intézkedik arról, hogy bizonyos belenyúlás engedhető meg a termelésbe és bizonyos növények termelését is csak engedély alapján lehet folytatni. Feltétlenül kell irányítani a mezőgazdaságot. Sokszor elmondtam például, nem riadnék vissza attól sem, ha kimondatnék, hogy akinek a földje arra alkalmas, annak bizonyos százalékán lucernát tartozik termelni. Állattenyésztésünket komoly színvonalra a lucerna.termelés nagyobb elterjedése nélkül nem igen tudjuk emelni. Itt kell megemlítenem azt, hogy a paprikatermelés 6 esztendő óta kötelező ellenőrzés alatt áll és soha a paprikatermelőknek olyan óriási bevételük, hasznuk és olyan nyugodt életük nem volt, mint amióta irányítás alatt áll a paprikatermelés. Nincsenek kitéve a hullámzásnak és mindig van vevő árujukra, nem uzsorázzák ki szorult helyzetüket. Úgyhogy fölösleges hangsúlyoznom e példa nyomán, hogy nagyobb katasztrófa nem származnék abból, ha más termelési ágaknál hasonló irányítás történnék. Nem is új dolog az irányítás. A Nonius-lófajtát csak irányítással, a szarvasmarha, kitenyésztését csak irányítással, a búza egységes nemesítését csak irányítással, a kukorica egységesítését csak irányítással tudjuk keresztülvinni. A parlagi baromfi tökéletes kitenyésztését csak megfelelő irányítással tudtuk keresztülvinni. Általában nagyon jó hatással volt a termelésre az elmúlt esztendőkben az, hogy a kormányzat igenis belenyúlt bizonyos kérdé-