Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1942 július 3-án, pénteken. 345 ügyi miniszter védnöksége alatt álló területen. Van egy pont a törvényjavaslatban, a mezőgazdasági akadémiák, a főiskolák fejlesztéséről. Ma, sajnos, olyan kevés a hallgató az akadémiákon, hogy az átszervezés talán nem is érné meg azt az óriási összeget, amibe ez kerülne. De ezenkívül nincs meg az egyetemi magántanárságuk azoknak a tanároknak, akik egy ilyen egyetemi színvonalon álló magasabb főiskolának lehetnének a tanárai. Az akadémia a gyakorlati ismereteknek kiváló vára ma is. A tantervet kell megfelelően átváltoztatnunk, de úgy, hogy gyes tantárgyak megrövidíttessenek, azok a tantárgyak pedig, amelyeket ma a gyakorlati élet jobban megkíván, szélesebb mederben adassanak elő. Nagyon fontos volna, ha lehetővé tennénk, hogy a jogakadémiák mintájára gazdasági akadémiai magántanárok is lehetnének; így egy csomó kiváló vidéki gazda, mint magántanár, tarthatna előadásokat és be tudna kapcsolódni a főiskolák oktatási munkájába, (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban foglalkozni kívánok avs zal a téves felfogással, amely szerint az agrárigazgatásban csak okleveles gazda szerepelhet és tud boldogulni. A mezőgazdaság a legszétágazóbb tudomány. Nemcsak a növénytermeléshez, az állattenyésztéshez kell egy gazdának értenie, hanem üzemtani kérdésekhez, talajvegyészethez, hitelügyhöz, tarifapolitikához is. azonkívül pedig kereskedőnek, adószakembernek is kell lennie, mert csak úgy tudja helyét elsőrangúan megállni, ha mindezeknek az ismereteknek birtokában van. Ezt pedig kiválóan nyújtja a műegyetem megfelő fakultása, éppen ezért ezeknek az embereknek is helyük van a.« agrárigazgatásban. A másik dolog, amit szintén gyakran hallunk itt a parlamentben is, hogy nem való a fővárosba mezőgazdasági fakultás. Ezzel a téves eszmével le kell már egyszer számolni. Ha a külföldi helyzetet nézzük, láthatjuk, hogy városban vannak, mint egyetemi fakultások, a mezőgazdasági főiskolák: Berlinben, Lipcsében, Halléban, Königsbergben, Bonnban, Breslauban, Bécsben, Prágában, Münchenben, Parisban, Lyonban, Milánóban, Zágrábban, Szófiában, Belgrádban, Ankarában és Kopenhágában. Elég hosszú névsor ez, amely azt mutatja, hogy ezekben a városokban az egyetemi fakultásoknak egyikeként működnek a mezőgazdasági egyetemi fakultások. Nem áll tehát az, hogy nem lehet a fővárosban mezőgazdákat nevelni, mert ezek a példák ezt megcáfolják. Ha a mezőgazdasági szakembereket be akarjuk építeni a termelés fejlesztésébe, akkor nem lehet vitáznunk azon, hogy a kultusznevelte-e ezeket, vagy pedig a földmívelésügy. Ha a mezőgazdaságnak szüksége van ezekre az emberekre, akkor is be kell kapcsolni ezeket a szakembereket a termelés fejlesztésébe, ha a másik miniszter nevelte is őket, mert nekünk az a célunk, hogy a magyar mezőgazdasaág fejlődjék és boldognlm tudjon. A szakismeretek fejlesztése terén a szakiskolák mellett szerepelnek a tanfolyamok, a háztartási ismereteket nyújtó tanfolyamok. Itt vannak a női háztartási tanfolyamok is. Meg kell itt emlékeznem a Hangya által fenntartott rákosszentmihályi női gazdaasszonyképző iskoláról, amely olyan tökéletes munkát végez, hogy büszkén hivatkozom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. annak eredményeire. Érdemes vele foglalkozni. A másik pedig az, amit meg akarok említeni, hogy kívánatos lenne, hogy a városok belterületétől távol eső tanyavilág női számára is rendezzünk háztartási tanfolyamokat, amelyeket nehezebb megközelíteni» mint a városok belterületeit, de ahol szintén szükség van arra, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzunk. Vannak azután itt, a javaslatban kézzelfogható taneszközök, kísérleti gazdasá* gok, amelyek nagyon fontos intézmények lesznek az új földbirtokosok nevelése terén. Egyszer azt mondottam itt egy beszédemben, hôgy nekünk úgy kell bánnunk ezekkel az új földbirtokosokkal* rdint az elültetett fiatal palántákkal. Karót kell melléjük ütni, a tudás karóját, hogy védjük és támogassuk mindenbem hogy megerősödjenek és értékes tényezői -lehessenek a mezőgazdasági fejlődésnek. A versenyiterínelésre büszkén hivatkozom itt, mert Magyarországon a vezetésem alatt álló mezőgazdasági kamara vezette be először hat évvel ezelőtt ezt olasz mintára. Gyönyörű eredmények vannak már az országban, mert mások is átvették, legutóbb a kormán.v is átvette. Hiszem, hogy ennek a jövőben is lesznek nagy sikerei. Egyre hívom fel itt r a kormányzat figyelmét és ez: a kiállítási autók, a propaganda-autók kérdése. Volt egy ilyen szekér-megoldása a csongrádi téli gazdasági iskolának. Ha autóra szerelnék ezt a kiállítási szekeret, nagyszerű lenne. Megvizsgálná * a talajt, adna vetőmintát, propagandairatokat nyújtana az embereknek, száguldana végig az országon és mindenütt terjesztené a mezőgazdaság fejlesztésének tényezőit. Jól mondta Tildy Zoltán képviselőtársam: hiába mondjuk mindezt, a javaslat nem élvezi azt a hatalmas sajtópropagandát, melyre pedig szüksége volna. Hiába szavazzuk meg a törvényt, annak ismerete nem fog eljutni a legkisebb falvakba, csak akkor, ha a vidéki lapokon keresztül elvégezzük ennek propagandáját úgy, ahogy azt csak tudjuk. T. Ház! A verseny termeléssel egyidőben említem a határbejárásokat. Ezt is csinálja a mi kamaránk az udvarszemlékkel, amelyeknek nagyon áldásos eredményei vannak amikor ott helyben, a határban, az istállókban és az udvarokon magyarázzuk meg a gazdáknak, hogy melyek azok a hibák, amelyeket elkövetnek és mit kell tenniök, hogy előbbre menjenek. Ugyanide tartozik a film, a könyvtár és a sajtó, amelyeknek el kell jutniok a legkisebb faluba is. A második nagy kérdéscsoport a törvényjavaslat szerint a gazdasági felügyelők szerepe, amelyet — őszintén be kell vallanom — túlságosan nagynak, túlságosan soknak tartok. Nagyon nagy hatalom az, amelyet sokszor fiatal, kevésbbé tapasztalt gazdasági felügyelők tartanak kezükben. Nem ismerik ők még az életet úgy, hogy ilyen nagyfontosságú kérdéseket rájuk lehessen bízni. Gyakran változnak is. Ma még Körösmezőn felügyelő valaki, holnap Nógrádban, talán két hét múlva a sziket igazgatja, vagy a homokot neveli. Ilyen viszonyok közt túlzottnak tartom azt a nagy hatalmat, amelyet a javaslat kíván a felügyelők kezébe adni. Nagyon kívánatos lenne, — miután a felügyelők nem ismerhetik 50