Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-267

24 Az országgyűlés képviselőházának szerint legalábbis úgy rontja a pengő vásárlóerejét az, hogy az ipari cikkek árát annyira ki

: engedtük. Akkor miért csak a mezőgazdasági cikkeknél tartjuk az árszintet? Itt a harmónia kérdése, az igazságosság kérdése tolul előtérbe. Ezt helyre kell állítani. S ha a mezőgazdaságtól elvárjuk, hogy rá kell fizetnie bizonyos cikkekre az ország érdekében, akkor elvárjuk ezt az ipartól is. Méltóztassék azokat az ipari cikkeket megmutatni, amelyeket az ipar ráfizetéssel és áldozathozással bocsátott a nemzetnek, a dolgozó társadalomnak rendelkezésére. Mutassák be nekem azt a textilanyagot, azt a szövetet, azt a csizmát, amelyet az ipar hazafias áldozathozatallal bocsátott a nemzet rendelkezésére és akkor -meg fogok nyugodni, ha. itt paritást fogunk látni. Addig, amíg azt látjuk, hogy a nagyipar keres, nem tudunk megnyugodni ebben a kérdésben és sürgetnünk kell az igazságos árszint kialakítását. Igazán nem akarom vádolni sem a gazdasági csúcsminiszter urat, sem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ők az okai annak, hogy ma kevesebb gabona terem, mint ahogy szerettük volna. De hogy ezzel a poilitikával oda fogunk jutni, hogy valóban kevesebbet fogunk termelni, az bizonyos. Ugyanúgy, t. Ház, meg kell állapítanom, hogy viszont a jószágállomány szempontjából — miként azt már az imént hallottuk Kunder Antal t. képviselőtársunk beszédéből — igíenis a jlóiszág; állomány mai óriási csökkentéséért a mostani gazdasági politikát feltétlenül

t felelőssé kell tenni. A juhállomány, a tehénállomány és a sertésállomány mai állása, amelyet, hivatalosan még nem is ismerünk, olyan, hogy én a saját magam tapasztalatából mondhatom, hogy a fejőstehén-állomány már a félét sem éri el az öt év előtti szintnek, úgyhogy, ha ez, tovább így fejlődik, ennek rendkívüli visszahatásai lesznek. De nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert Kunder képviselőtársam evvel már részletesen foglalkozott, hanem most már rátérek arra a sémára, miképpen óhajt segíteni a kormány, vagy miképpen látja talán most már, hogyan segítsen ezen a kérdésen; remélhetjük-e a kormány tói éppen a felhatalmazás megadása révén, hogy ezen a helyzeten segíteni és változtatni fog? A miniszterelnök úr nem változtatott — legalább eddig — elődeinek politikáján. Nem reformkormány jött, csak kormányreform történt. Ha győzni alkar a miniszterelnök úr, ki akarja vezetni az országot a belső Trianonból, akkoir intézkedjék energikusan, éljen avval a rendkívüli hatalommal, amely a kezében van. Evvel szemben azt látjuk, fhogy a belső ellenség, amely, sajnos, nagy számban él az országban — és itt nemcsak a zsidóságra célzok — szabaldbn jár és szabadon fejti ki az országban átkos munkáját; a zsidó rádiók bömbölik a defetista híreket és suttogva adják tovább, ellenőrzéssel vagy ellenőrzés nélkül. Éppen itt van a kezemben egy levél a kerületemből. # Az illető községnek egyik nyilas vezetője írja nekem, hogy az igen előkelő Dante könyvkiadó vállalat képviselője — a kulturális életre vonatkoztatva azért hozom ezt fel. mert Cselényi képviselőtársam azt mondotta, hogy már százszázalékosan meg van tisztítva a zsidóktól — megjelent Mezőhegyesen úriembereknél és beszélgetés közben rátért az anffol politikának, az angol háborús helyzetnek dicséretére, szóval a legtisztább defetista munka kifejtésére. Dicséretére legyen mondva az ottani intelligenciának, de a hatóságnak is, hogy éppen nyilas test167. ülése 1942 júnms 16*án, kedden. vérünk közbelépésére az ember most már Iáikat alatt van. (Kölcsey István: Akkor rendben van!) De ilyen emberek ezrével vannak és eziek itt vannak közöttünk (Rassay Károly: Hol?') '— nem a parlamentben, a magyar életben — és nem történik velük szemben semmi, nem történnek hatásos intézkedések. A rendőrségtől tuld'om, hogy a rádiókat bevonták a zsidóktól a helyi hatóságok, később! visszakapták az illetők (Rassay Károly: Dehogy adták vissza!), kitelepítések történnek és az illetők visszajönnek, elintézik az ügyüket. A gazdasági életben, a gazdasági élet intelligenciájában, a vezető körökben olyan suttogások vannak, amelyek mindig azzal kezdődnek, magam is hallottam — hogy: Német gyárostól származik az értesülésem, aki ezt és ezt az információt hozza, hogy anyagi helyzet így és amúgy áll. Itt vannak az ellenségek! Miért nem törődünk velük! Lebecsüljük a közvéleményre gyakorolt hatásukat? Hiszen tudjuk, hogyha egy gyülekezetben egyetlenegy ember van, aki egy szépen elmondott hazafias, bátorító beszéd után csak egy legyintést tesz, már megvan ennek a visszahatása, mi pedig tűrjük, hogy ilyenek legyenek ezrével és ezrével közöttünk és nem teszünk olyan energikus intézkedéseket, hogy egyszer és mindenkorra elmenjen ezeknek kedve attól, hogy a magyar állam és a magyar nemzet létéért folytatott küzdelmet megtámadják és orvul, mint a szú, pusztítsák a magyar nemzetet. (Meskó Zoltán; Kik azok? Hol vannak?) T. Ház! A kormányzat el van határozva arra, hogy ezt a háborút a győzelemig viszi; a miniszterelnök úr kijelentette, hogy ez a mi háborúnk. Hát akkor' ragadja meg az összes eszközöket és hasson oda, hogy rendet teremtsen a magyar élet egész vonalán, nîég a kaszinókban is, (Úgy van! jobbfelől.) azután teremtsen rendet a gazdasági legfelsőbb körökben és főleg a gazdasági őrségváltás terénMert ami ott történt, az nem méltó a magyar nemzethez. Az történt, hogy egyszerűen bevettek a vállalatokba olyan embereket, akik semmihez sem értenek, s akiknek fizetését bekalkulálják a termelési költségekbe és ezt a magyar közéletnek ki kell izzadnia. Szakértelem nélküli emberekkel, ahogyan már tudjuk és sokszor hallottuk, nem lehet egy nemzet gazdasági életét felvirágoztatni és nem lehet gazdasági életünket új mesgyére vinni. Az Aladárokkal kapcsolatban nem lehet történelmi múltról beszélni, mint ahogyan Cselényi igen t. képviselőtársunk mondotta. Azok, akik elfoglalták a gazdasági pozíeókat, még most is ott vannak és folytatják kártékony tevékenységüket, mert az a munkakifejtés, amelyet ők végeznek, nem áll erkölcsi alapon. (Meskó Zoltán: Beszéljünk a Jonathánokról, ne mindig az Aladárokról! Ne használjunk ilyen jó magyar neveket!) Az Aladárokat követik a föld-Aladárok, a zsidó földbirtokok megváltása terén. Ügyhogy nem vesz ki a műfaj, sőt szaporodik és ezen a téren sürgősen rendet kell teremteni. (Meskó Zoltán: Mit szól ehhez a Baross Szövetség? — Ilovszky János: Csináljuk, amennyire lehet!) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán (Ilovszky János felé): Erély nincs az elnök úrban!) Szöllősi Jenő: Ehhez hozzátartozik az összeférhetetlenség kérdésének rendezése is. A képviselői összeférhetlenségi törvény feltétlenül szükséges a magyar közélet szempont-