Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-267

Âz országgyűlés képviselőházának egy igazságos árszintet fog kihozni. Nem fog semmiféle belpolitikai változást jelenteni, ha a kormány megállapítja, hogy a megállapított ár, amint azt a múlt ősszel merevítették, nem sikerült, tehát új, igazságos árszintet csinálunk; — és akkor a kormány statáriumot fog hirdethetni az árdrágítási visszaélésekkel szemben. Itt, igenis, ez szükséges, igazságos árszint létrehozása és ennek az igazságos árszintnek mindenféle eszközökkel való megvédése. Akkor aztán meg fog szűnni mindenféle kritika ezzel a kérdéssel kapcsolatban és mindnyájan el leszünk foglalva azzal a témával, amelyet előttem szóló igen t. képviselőtársam említett, hogy odafüggesztjük szemünket az orosz harctérre és boldogok leszünk idehaza, hogy az árés a termelési politikában minden rendben van. Én szeretném csak arra kérni a pénzügyminiszter urat, ne tévessze őt meg, hogy a többség mögötte áll. A hallgatásnak, a konzekvenciák le nem vonásának is van felelőssége és éppen úgy a halogatásnak is van felelőssége. Azt kérem a pénzügyiminiszter úrtól, hogy ne tévessze őt meg az sem, hogy Bánffy földmívelésügyi miniszter úr részéről ebben az árpolitikájában támogatásra talált. Én valóban az ország érdekében valónak tartottam volna azt, hogy a mai időkben egy kemény, harcos földmívelésügyi miniszter védje a * mezőgazdaság érdekeit. Elismerem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a csúcsminiszter úr számára ebben a vonatkozásban kellemes partner, de mindenesetre az a meggyőződésem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell és engedtessék meg, hogy ezt a következőkben megtegyemMi mindnyájan tudjuk, de Jurcsek Béla igen t. képviselőtársamnak legutóbbi vezérszónoki beszédében itt megerősítve hallottuk, hogy Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter úr éppen az árkérdés kialakulása következtében előállott nehézségek miatt vált meg poziciójától; Jurcsek Béla azt mondta, hogy a felelősséget tovább vállalni nem tudta. (Meskó Zoltán: Jurcsek maga meg bent maradt.) Itt rá kell mutatnom ismételten arra, hogy végzetesnek tartom az ország mezőgazdasága szempontjából, hogy annakidején néhai Teleki Pál miniszterelnök úr éppen a földmívelésügyi tárcát bízta rá egy erdélyi férfiúra, mert az a meggyőződésem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, aki el volt zárva a magyar Alföld gazdasági életétől az egész román megszállás alatt, nem ismerte a magyar Alföld parasztságának termelési kérdéseit és nem ismerhette a munkáskérdéseket sem. Az ő odaállítása a földmívelésügyi minisztérium élére olyan pillanatban történt, amely a mezőgazdaság szempontjából válságos volt. Akkor tudniillik a földmívelésügyi tárca a magyar életnek legfontosabb pozíciója volt és nem volt idő arra, hogy egy kinevezett miniszter páre&zteridei betekintéssel beletanuljon a helyzetbe és megismerje a magyar mezőgazdaság életét. Bánffy miniszter úr kinevezésével kényszerhelyzetbe került és döntenie kellett sorsdöntő kérdések felől; ennek következtében vállalta olyan lépéseknek felelősségét, amelyekért az elődje nem mert felelősséget vállalni és inkább elhagyta pozícióját, semhogy vállalta volna. Ugyanilyen fontosnak tartom a földmívelésügyi tárca sorsa és a mezőgazdasági termelésünk sorsa tekintem tében is Bánffy miniszter úr miniszterséget, mert az feltétlenül bizonyos, hogy nem lett volna szabad kiengednie az ármegállapítást és a termelés megállapítását a saját minisztériu267. ülése 191*2 június 16-án, kedden. 23 mának hatásköréből. A t. Ház tegnapelőtt nagy helyesléssel hallgatta a belügyminiszter úrnak azt a (megjegyzését, hogy nem volt hajlandó az egészségügyet kiengedni a belügyminisztérium hatásköre alól, mert szükségesnek tartja és a mai helyzet követőleg előírja, hogy ez ott maradjon. Ezzel szemben a földmívelésügyi miniszter úr nem tartotta elengedhetetlenül szükségesnek, hogy a mezőgazdasági cikkek ármegállapítását és ezzel a termelés irányítását a maga hatáskörében megtartsa. Szerintem ez gyenge álláspont volt, amelynek árát a mezőgazdasági termelés fogja megadni (Koltai József: A szakértelem semmif — Zaj a sséhőbaloldalon.) De vállalta a földmívelésügyi miniszter úr a munkabérek, a napszámbérek úgynevezett szerves összhangjának tartását is. Evvel a kérdéssel nem akarok részletesebben foglalkozni, hiszen legutóbbi interpellációmnak témája volt, csak egy adatot hozok fel. Csanád megyének hivatalos munkabérmegállapító bizottsága felírt a miniszterelnök úrhoz már december végén és kérte a munkabérek 50 százalékkal való emelését. A bizottság elnöke kormányfőtanácsos, volt polgármester, nyugalmazott tisztviselő, akiről nem hihető hogy ellenzéki szempontok vezették, amikor olyan felterjesztést tett, hogy a bérek 50 százalékos emelését kéri. A miniszter úr négy hónap után elutasította a felemelés lehetőségét. Most újra írtak, újra kérték; megint 50 százalékot kértek, talán meg fogják kapni rá a választ, ha sietnek, két hónap múlva; tegyük fel akkor megengedi a miniszter úr, hogy újra állapítsák meg a napszámbéreket. Ez augusztusiban lesz, s ha megállapították, fel kell küldeni jóváhagyás végett, mire pedig leérkezik, ősz lesz. Ez a szimptómája a kérdések kezelésének, amiért a földmívelésügyi miniszter urat terheli a felelősség. Én egyáltalában lehetetlennek tartom, hogy olyan helyzet legyen lenn a napszámbérek terén, hogy 50 százalék emelést kérjenek, mert hiszen az 50 százalékos emelés felel meg a mai élet által produkált napszámbéreknek, a hivatalos árszint tehát ennyivel lejjebb legyen, mint a mai élet. Ennek meg kell szűnnie és én nagyon kérem a kormányt, kövessen el mindent, ebben a kérdésben tegyen igazságos intézkedéseket, mert ha nem tesz, ennek olyan eredményei lehetnek, amelyektől az Isten ment* sen meg mindnyájunkat. Őszintén megmondom, én nem irigylem a gazdasági csúcsminiszter úr helyzetét, amikor neki ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznia és itt az ország érdekében gazdasági tevékenységét kifejtenie. Tudom, hogy ő a mezőgazdasági ' cikkek árán keresztül a pengő vásárlóerejét akarja megmenteni. A cél jó, segítenünk ebben a munkájában kötelesség. Elsősorban az intelligencia számára parancs az, hogy a pengő vásárlóerejét mentsük meg és ebben segítségére legyünk a kormánynak. Az intelligenciának ez igenis kötelessége, mert az mégis olyan körülmények között van, hogy a hazafiság nemcsak kötelességük, de el is várhatjuk tőlük, de olyan köröktől várni hazafiságot, ahol a bevétel és a kereset a létminimum körül mozog, vagy annak alatta van, az vajmi kockázatos ügy; Ezért tehát ebben a tekintetben sürgős intézkedést kérek. Itt a pengő értékének állandóságával kapcsolatban osak azt a megjegyzést szeretném még tenni, hogy ha a búza árának felemelése rontja a pengő árfolyamát, akkor véleményem