Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-267
22 Az országgyűlés képviselőházának 267. ülése 19 U2 június 16-án, kedden. köröknek a véleménye érvényesülhetett. Lukács Béla tárcanélküli miniszter úrral kapcsolatban pedig, amikor az ő nevének emlegetését hallottam, hogy miniszter lesz, az volt az érzésem, hogy végre gazdát fog kapni az elárvult földmívelésügyi tárca és azt hittem, a rekonstrukció során az ő megbízatása fog elkövetkezni. Igazán sajnálom, hogy a miniszterelnök úr ebben a kérdésben is a tárcanélküli megoldásra szánta el magát. Áttérve most már a tulaj donképeni kabinetre, amelyet mint örökséget teljes egészében átvett a miniszterelnök úr elődjétől, itt elsősorban a gazdasági csúcsminiszter úr, másodsorban pedig a földmívelésügyi miniszter úr szerepével kell, hogy komolyan foglalkozzam. A pénzügyminiszter úr erős egyénisége rányomta bélyegét a kormány gazdasági politikájára és organikus árszintjével valósággal olyan helyzetet teremtett, amellyel a mezőgazdaság érdekei nagyon nehezen tudnak összhangba kerülni és megbarátkozni. Kénytelen vagyok ezzel a kérdéssel is foglalkozni, hiszen most a gazdasági felhatalmazással annak meghosszabbításával foglalkozunk ebben a zárt körben, nem azért, hogy agitatív lehetőség legyen, hanem; azért, mert az ezzel való foglalkozást az ország érdekében nélkülözhetetlenül fontosnak és sürgősnek tartom. Nagyon szeretném, ha kifejtené a pénzügyminiszter úr azt, hogy mennyiben teljesítette az országnak tett kifejezett ígéretét, hogy az árszintben a mezőgazdasági és az ipari áraknak harmonizálniuk kell, tehát a mezőgazdasági cikkek árának az iparcikkek- árával és mindkettőnek a tisztviselői fizetésekkel Összhangban kell lennie. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Szeretném, ha a pénzügyminiszter úr'egyszer kifejtené organikus árszintjének tudományos vagy gyakorlati alapjait, amelyek alapján ezt felállította és szeretném azt is, ha elmagyarázná és megértetné velünk azt, hogy hol van itt a harmónia. Mert igenis lehet egy gazdasági életet rendbentartani és irányítani, de csak úgy, ha annak igazság az alapja. Tudományos megalapozottságában nem bízom, mert a csúcsminiszter úr kijelentette a pénzügyi tárcánál mondott beszédében, hogy ő a földmívelésügyi 'minisztérium szakértőkből álló üzemi költségvizsgáló intézetének számításait egyszerűién elutasíotta magát ól, mert azok nem m?gfelelőek és egyszerűen hozzáfűzte, hogy ebben a kérdésben öt- és ötvenholdas barátainak véleményét kérte ki, akik neki azt mondták, hogv ezen az árszinten a mezőgazdaság élete rentábilis. Ott áll a földmívelésügyi minisztérium hivatalos szakértőkből álló intézménye, amelynek működéséért a földmívelésügyi miniszter úr felelős és azt elhárítja magától a pénzügyminiszter úr, ezzel szemben itt a Ház nyilvánossága előtt gazdabarátaitól vett értesülésekre hivatkozik és kijelenti, hogy azokat fogadta el helyesnek. T. Házi Nem tudom, hogy ilyen megalapozottsággal lehet-e egy nemzet gazdasági életét felépíteni. Nekem az az érzésem és meggyőződésem, hogy más alapokra kellett volna ezt az organikus árépületet felépíteni. Ügy érzem, hogy ez az árszint nem igazságos, legalább is mindaddig érzem ezt, míg az ellenkezőjéről engem a pénzügyminiszter úr meg nem győz, hiszen ez neki módjában lett volna. Azt hiszem pedig, hogy itt az utolsó óra ezzel a kérdéssel foglalkozni, sürgős ez az ügy és n főleg az igazságosság helyreállítása igen sürgős. Ha ugyanis odaállok egy gazdatársam elé, tejet vásárolok tőle s ő nekem azt mondja: hát a képviselő úr elvárja tőlem, hogy én ráfizetéssel lássam el tejjel? — akkor hogyan legyen bennem erkölcsi akaraterő ezt az embert feljelenteni és megbüntettetni, ha nem vagyok meggyőződve róla, hogy valótlant állított. Amíg a gazda azt mondja, — és a költségvizsgáló intézet is azt mondja — hogy ráfizet a 28 filléres tejre, addig nem tudok vele szemben kellően fellépni, nem tudom megtorolni lépését. ílppen azért sürgetem ezt a rendezést, mert így, ezen az elvi alapon, az igazságon nyugvó megalapozottság hiánya miatt állt szerintem elő az a fekete piac, mely valósággal romboló hatását kezdi kifejteni. Nem mulaszthatom el annak a meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy a magyar belpolitikának legszomorúbb hírei azok, amikor azt halljuk, hogy Budapesten 16 pengő egy kiló vaj, 15 pengő egy pár csirke, 240 egy kiló cseresznye és más hasonló árakat hallunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy liter tej 80 fillér, ennyiért flehet Budapesten tejet vásárolni, amikor a hivatalos hatalom másképp szabta meg az árát. Ezek olyan tünetek, amelyek ellen fel kell emelnünk a szavunkat és sürgős közbelépést kell várnunk. T. Ház! Tudom, hogy a pénzügyminiszter úr a fogyasztó érdekeit védi, amikor ilyen árszintet köt meg és azt tartani kívánja. Magam is fogyasztó vagyok és köszönöm a fáradozást, amellyel engem a 28 filléres tejárral megvédett a pénzügyminiszter úr, de már ott állunk a védelem terén, hogy nem kapunk tejet. (Tauf fer Gábor: Struccpolitika!) Nagyon könnyű megvédeni a zsír árát, de méltóztassék figyelembe venni, hogy vannak falvak, ahol hetek óta nem kapnak zsírt. A kérdésnek lényege ez. (Egy hang a középen: Vizsgálja meg más o r sMgok helyzetet!) Mindenesetre az a meggyőződésem, hogy itt tényleg foglalkozni kell a kérdéssel, mert ha valahol, itt szükséges ennek feltárása. Ne méltóztassék ezt rossznéven venni, mert ez a magyar életnek elsőrendű szüksége. Félős tudniillik, hogy a helytelen árszint komoly visszahatást gyakorolhat a termelésre. (Ifj. Tatár Imre: Mar megvan!) Jurcsek Béla igen t. képviselőtársam, mint a kormánypárt vezérszónoka, a múlt heten maga is megállapította* azt, hogy helytelen ármegállapítás történt, sőt bizonyos mezőgazdasági árucikkekben ő tulajdonkeppen »irányított csökkentett árak« kialakításával vádolta, meg a kormányt és azt mondotta hogy a mezőgazdaság 25% hátránnyal startolt az arviszonyiat megállapítása körül. Ha a kormánypárt igen t. vezérszónoka ilyen megállapítást tesz, akkor csak azt mondhatom: valószínűnek tartom és meggyőződésem az hogy itt az árépület megalkotásánál hiba történt az iparcikkek és a mezőgazdasági elsőrendű cikkek áraiban, az árrelácioban, ,tehát az épület alapméreteiben és ezért ez az epulet összedűléssel fenyeget. Meggyőződesem szerint ezt nem lehet struccpolitikával elmellozni. Vagy be kell mondani a non possumust, vagy pedig le kell bontani a rossz épületet, az • árépületet, ami meggyőződésem szerint egyáltalában nem jár katasztrofális következményekkel Helyre kell állítani az igazságosságba vetett hitet úgy, hogy megmondjuk: vannak az árépületnek olyan részei, amelyek jók, amelyek bontási értéket képviselnek, amelyeket a jövő árépületben éppen úgy fel lehet használni. Ez a munka mindenkép ahhoz fog vezetni, hogy
