Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

312 Az országgyűlés képviselőházának 276. szállító eszközöket, azokat a hűtőtartályokat, amelyekben ezeket a terményeket a távolabbi ­piacokra is ki tudjuk juttatni, tehát nemcsak arm van szükség, hogy a mezőgazdaság-fej­lesztő törvény befolyással legyen a mezőgaz­dasági termények termelésének fokozására, minőségének javítására és minőségi kultú­ránk elterjesztésére, hanem arra is szükség vau, hogy ez a törvény befolyást gyakoroljon a kereskedelem alakulására is, befolyást gya­koroljon a hiteléletre is és befolyást gyakorol­jon a mezőgazdasági ipar közeledő átalaku­lására, sőt az export egész területére is, hogy erejének és képességének maximális latba ve­tésével a legjobbat és legkelendőbbet értéke­síthesse a mezőgazdaság. Ezek a termelési ágak konföderációját jelentik és a legköze­lebbi időkben át kell kontrollálnunk a keres­kedelem konstrukcióját, kereskedelmünk mai rendszerét azért, hogy kereskedelmünket is ki tudjuk fejleszteni egy gazdaságilag nagyot haladni akaró ország méretei szerint. Igen t. Ház! A javaslat ezekről a szempon­tokról gondoskodik és ismétlem, ez okból is helyeslem a miniszter úrnak tegnapi felszóla­lását és annak tartalmát, ahol a mai helyzet követelte feladatok teljesítéséről különös erély­lyel gondoskodni kíván és biztosítja az állam­hatalomnak teljes anyagi és szerevezeti erejé­nek rendelkezésre álltát. Igénytelen felszólalásomnak végére értem, és most, hogy áttekintem azokat a lehetősége­ket, amelyek mellett mindez a gyakorlatba át­megy, meg vagyok győződve arról, hogy ennek a törvénynek végrehajtása rendkívül eredmé­nyes lesz mezőgazdaságunk, javára nemcsak azért, mert a mai hadiállapotban rendkívüli nemzeti erőfeszítésre képesít minket, — hanem azért is, mert a következő tíz esztendőn keresz­tül megadja a lehetőséget annak az átalakító­munkának, amely éppen a magyar fajpolitika érvényesülése érdekében kívánatos. Meg vagyok győződve arról, hogy miután kiváló tisztviselői kar áll a miniszter úr ren­delkezésére, ez a magyar fajpolitika is érvé­nyesülni fog. És most, hogy ezen gondolkodom, nem tudok meghatottság nélkül gondolni a ma­gyar fajpolitika kezdeteire, amikor a világ­háború előtti évtizedekben kértük, írtunk róla, kívántuk és követeltük, hogy a magyar állam, az akkori liberális állam helyezkedjék rá a gazdasági erők kibontakozásának faji alapjára. MH, ebből a távolságból már látjuk, micsoda erők állottak akkor velünk szemben. Most lát­juk és tudjuk, hogy Szegednek kellett jönnie, amely az állam teljes erejét most már a faji politika javára tuïïja biztosítani. Szeged óta szerves részévé vált a jogrendszer folyamatos­ságában a magyar fajpolitika gondolata s most ez a törvény ig. úgy áll előttünk, mint a pozitív magyar fajpolitikának e^yik fontos állomása. Arra gondolok, hogy ezzel a törvénnyel sok mindent tehetünk jóvá, különösen olyant, amit a liberális kor és a mögötte álló dekadens kor­szak elmulasztott, mert abban az időben meg­raktuk ugyan a perifériákat iskolákkal és egyéb a gazdasági élet akkori szükségletei sze­rint politikailag is javalt eszközökkel, ellenben azok a területek, amelyek akkor is és most is a magyarság expanziójának bő reservoárja­ként jelentkeztek vagy visszamaradtak az ese­mények útján, vagy kitérni kényszerültek más népi erők elől, vagy vissza is szorítottak, pe­dig a magyar fajpolitika a gazdasági élet erői­nek kibontása nélkül nem mehet teljesedésbe. ülése 19U2 július 2 r án, csütörtökön. Éppen ezért, miután ez a törvény régi ki; vánság és a magyar állam teljes erejét, anyagi és szellemi készségét veti latba a magyar faj­politikáért, most már magunkért, az egész magyarság megerősödése érdekében, azt teljes bizalommal megszavazom. (Nagy taps a jobb­oldalon és a középen. — A szónokot sokan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Incze Antal Jegyző: Ifj. Tatár Imre. Elnök: Ifj. Tatár Imre képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőiház! Ez a törvényjavaslat, mint az előadó úr mondotta, a magyar mezőgazdaság fejlesztését és meg­erősítését akarja biztiosítani. De ismerve _egy­felől a magyar mezőgazdaság elmaradását és ierongyoltságát, másfelől ennek a javaslat­nak hiányait, mert hiszen vannak hiányai, erre különben utalt Kállay miniszterelnök úr március 19-én a parlamentben tartott be­mutatkozó beszédében *is, ezért nem vagyok vele szemben bizalommal, helyesebben mondva, nem is ezzel a javaslattal szemben nincs bizal­mam, hanem azzal a rendszerrel szemben, amely ezt végre akarja hajtani. A miniszterelnök úr bejelentése "szerint vártuk a módosítást Tegnap ugyan a föld­mívelésügyi miniszter úr sofbrt-programm­ként emlegette ezt, mint módosítást, én azon­ban ezt nem tartom módosításnak, mert hi­szen ezt el kellett volna mondania a földmí­velésügyi miniszter úrnak akkor, amikor az összes felszólalóknak reflektált. De azért simcs bizalmam, mert hiszen a közelmúlt napokban az történt, hogy a zsidók erdő- és mezőgazda­sági birtokainak kisajátításáról szóló javaslat 3. §-át a bizlottságban kemény küszködéssel a ^közérdeknek megfelelően sikerült anegváltoz­tatini, de mert ez a változtatás a felsőháznak nem volt alkalmas, azt visszaküldték, ez előtt mind a parlament, mind a földművelésügyi iminiszter úr -meghunyászkodotiU visszadobta a módosítást, jobban mondva eredeti formájá­ban fogadta el a javaslat 3. §-át. Ezért nem vagyok bizalommal, hiszen e javaslat . kereté­ben is — mint ahogy az előadó úr is mon­dotta — egészen bizonyosan lesznek közre­ható erők, amelyek a mezőgazdaság fejlesz­tését és fejlődését akarják hátráltatni, illető­leg azt elfogják, gáncsolni. Éppen ezért én nem tudok bizalmat szavazni. Ezek ( után legyein «zabád rámutatnom, milyen hibákat és hiányokat találtam a ja­vaslatban. Először is hibának tartom, bbgy a kormány tíz év múlva akar oda eljutni a tör­vény alapján, ahol ma bizonyos vonatkozá­sokban a nyugati államok vannak. De vájjon hol lesznek aziok már tíz év múlva? Hiszen letagadhatatlan, hogy azok sem fognak meg­állani az elért eredménynél, hanem tovább mennek, de nem is mennek, hanem tovább ro­hannak és akkor ismét el fogunk maradni. Minthogy ismerem a kényszerítő okok halma­zatát, kijelentem, hogy ezt a törvényt nem tíz, hanem Öt év alatt kellene végrehajtani, hogy a magyar mezőgazdaság így be tudjon illesz­kedni a,z újjárendiezett, Európa követelmé­nyeibe. Ha ezt a szükségszerű kötelezettséget öt év alatt nem tudjuk végrehajtani, akkor lemaradunk és elveszünk az európai gazda-

Next

/
Thumbnails
Contents