Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. sági süllyesztőben. Különben is nem t tartom lehetetlennek, hogy ebből a javaslatból alkotott törvényt nem tíz, (hanem Öt év alatt nem lehetne végrehajtani, mert vannak tényezők, amelyek által a pénz rövidebb idő alatt, már a második, harmadik esztendőben közvetlenül visszaszármazik a magyar közgazdaságba, ami által előáll az a helyzet, htogy nagyobb összegű befektetésekkel tíz évnél rövidebb idő alatt lehetne ezt a törvény végrehajtani. Nagy hiány az is, hogy a részletes indokolás negyedik részének utolsó fejezete már előre kimondja, hogy ennek a javaslatnak keretén kívülesik az árpolitika, a birtok- és a hitelpolitika tárgyalása. E^t annál is inkább ki merem jelenteni, mert maga az előadó úr is. aki különben elfogadásra ajánlotta ezt a törvényjavaslatot, kijelentette, hogy nem vár eredményességet ettől a javaslattól, amennyiben ide beillesztve nem rendeződik az árkérdés és a hitelpolitika. Ezt én is hatványozottan csak meg tudom erősíteni, mert nem elegendő az, amit a javaslat indokolása mond a továbbiakban. »Hogy marad tehát a javaslat számára a gazdálkodók szaktudásának kiszélesítése, a természeti adottságok megjavítása,. a mezőgazdaság üzemi és technikai fejlesztésé« nek fokozása, valamint a termelők megszervezése az előnyösebb termelés és értékesítés végett.« Ez a kitétel olyannak látszik, mint amikor fundamentum megépítése nélkül ingoványos talajra épületet építenek. Az ilyen épület fundamentum nélkül nem tud fennmaradni, hanem összeomlik. Ettől tartok itt én is. Ha mindiazok mellett a tényezők mellett, amelyekkel a kormány a magyar mezőgazdaságot felgondolja építeni, párhuzamosan nem építik fel az organikus árrendszert és a hitelpolitikát is, akkor ez a javaslat nem teljesíti a végső célját. Értsük meg már egyszer végre: anélkül, hogy valaminek a termelése ne hozzon tisztességes hasznot a vele foglalkozónak, nem lehet azt a terményt olyan minőségben és mennyiségben termeltetni, mint amilyent és amennyit a nemzet érdeke megkövetel. Tehát az irányított gazdálkodást csak úgy tudom elképzelni, ha elsősorban megfelelő olcsó kamatozású tőkéből kaphat a gazda akkor és anynyit, amikor és amennyi szükséges neki, másodsorban pedig, ha biztosítják és rögzítik minden mezőgazdiasági cikk árát legalább egy esztendőre előre olyan szinten, amely megadja a termelőnek a tisztességes polgári hasznot. Ha ez nem lesz meg, akkor hiába jönnek a már beharangozott kényszerintézkedések, a termelés nem lesz a közérdeknek megfelelő, viszont ha normális és organikus árrendszer biztosítja a termelést, akkor nem kellenek kényszerintézkedések. Ennyit az értékesítésről és az árkérdésről. Egy további hiba az indokolásban a következő. Az indokolás 16. fejezete negyedik bekezdésében azt mondja, hogy (olvassa): »Különben is olyan, — bár a termeléssel szorosan összefüggő kérdésekben — mint^ például a növényegészségügy, az állategészségügy, vizek kártételeinek elhárítása, a törvényhozásnak külön kell állást foglalnia«. Ez igenis nagy hiba! Hogy ne említsek mást, a földmívelésügyi miniszter úr a múlt év őszén a költségvetés bizottsági tárgyalása alkalmával ' felszólalásomra azt a választ adta, hogy nincs módjában az állatorvosi kar hallgatóinak számát az illető főiskolán felemelni, mert a főiskola illetékes tényezőitől érdeklődésére azt a választ kapta, hogy nines elegendő férőhely több ülése 194-2 július 2-án, csütörtökön. ' 313 hallgató számára. De hogyan képzelhetünk "el tökéletes állategészségügyet, ha nincs elegendő állatorvosunk? Ugyanilyen kifordított helyzetet látok a vízkérdésnél is. Ez a törvényjavaslat gondolkodni akar minden tényezőről, amely feltétele az eredményes gazdálkodásnak, de nem gondoskodik a legfontosabbról, a most már harmadik éve megismétlődő vízkártételek elhárításáról. Mert hiába lesz a legjobb munkával előkészített föld, műtrágyával elvetett termés, meszezás.rel megjavított talaj, ha a legszebb reményekre jogosító vetést a víz elpusztítja, a talajt kilúgozza és struktúrájában évről-évre kedvezőtlenebbé teszi a megmunkálás számára. Szerintem, ha nem lesz beillesztve ebbe a javaslatba a vízkérdés rendezése is, az előálló helyzet

# a többi tényező esetleges eredményei munkáját is könnyen megsemmisítheti. Ejlnök: Kérem, képviselő úr, nekem sémin: kifogásom az ellen, ha a képviselő úr a le'gmesszebbmenőleg használ jegyzeteket, de hogy egyszerűen felolvasást tartson, az a házszabályokkal ellenkezik. Méltóztassék beszédét ezek figyelembevételével elmondani. If3. Tatár Imre: Az árvízkérdés rendezésének szerintem legnagyobb akadálya az, hogy még a mai napig sem történt meg az árvízmentesítő társulatok államosítása, Nagyon sok esetet tudok, és egészen bizonyos, hogy a t. túloldal tagjai is sok esetről •tudnak, amikor határozottan az ármentesítő társulatoknak a közérdeknek meg nem felelő intézkedései miatt nem történt meg időben és a kellő sorrendben a szükséges vízrendezés. T. Képviselőház! A törvényjavaslatnak — majdnem azt mondhatnám — minden mondatában a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről van szó. Legfontosabb a talajjavítás, annyival is inkább, mert körülbelül 850.000 katasztrális hold sziikes terület van Magyarországon, ugyanakkor körülbelül 4 millió holdat tesz ki a mészszegény talajok és mintegy 2 millió katasztrális holdat a futóhomok területe. Sok mindenről van szó ebben a törvényjavaslatban, mégis találtam hiányt benne, még pedig azt, hogy a körülbelül 2 millió katasztrális hold futóhomok megjavításáról nem rendelkezik és erre nem biztosít módot. (Virágh Béla: Bejelentette a miniszter űr!) Pedig ismerve egyfelől a futóhomok területeken gazdálkodó falusi parasztgazdaitáirsadalom szegénységét, . másfelől ismerve a futóhomok adottságait,, amely a megjavítás előtt alig ad valami hasznot, alig ad birkát eltartó legelőt, viszont a megjavítás után megfelelő mezőgazdasági kultúrára nyújt alapot, azt kell mondlanom, hogy sok parasztcsaládot eltartó tényezőt lehetne futóhomok területekből alkotni. T. Képviselőház! A futóhomokkal kapcsolatban annál inkább merek vélményt nyilvánítani, mert Pest megye legrosszabb minőségű futóhomok területén gazdálkodtam két évtizeden keresztül. Állítom, hogy a futóhomok megjavítása sokkal hálásabb dolog, pint a szikes, vagy a mészszegény talajé. Ezért nagyon csodálkozom a javaslatnak ezen a hiányán, hogy erről egyáltalán egy szót nem szól. A futóhomokon a megjavítás után mindazok a pillangós virágú takarmánynövények sikerrel termeszthetők, amelyeknek termesztése az eredményes magyar állattenyésztők előfeltétele. De állítom, hogy az európai újjárendezés megtörténte után igenis a nyugati államok 45*