Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

308 Az országgyűlés képviselőházának 276 látás dolga, hogy külföldről hogyan szerezzük be a hiányzó fenyőfa szükségletet, vagy pedig használjuk fel helyette a lombműfát, esetleg cseréljünk a külfölddel úgy, ahogy azt az ön-, ellátás érdekei megkövetelik. Kétségtelen az is, hogy a visszatért területeken az ott folytatott helytelen gazdálkodás következményeként az erdőterületek igen sok helyen kizsarolva kerültek vissza, mégis ma az a helyzet, miként elkövetkezett az ideje, hogy azt az álláspontot, amelyet az erdőtörvény képvisel, már megváltoztassuk és térjünk vissza a feltétlen erdőtalajok és véderdők elvi alapjára. Nevezetesen most a nagy gazdasági erőfeszítések idején különösen fontos előttünk annak tudata, hogy minden termő talajt optimális okszerűséggel használhatunk ki. Magasabb intenzitású fokról alacsonyabb intenzitás! fokra leszállítani valamilyen területet, annyit jelent, mint a nemzeti jövedelmet restringálni és a nemzeti vagyont kisebbíteni. Tehát miután az összeírt erdők között jelentékeny számmal vannak olyan oki, amelyek a talaj fenntartásának sérelme nélkül, okszerű talajhasználat mellett átengedhetek, elsősorban a legelőgazdaságnak, ott az átalakulást keresztül is kellene vinni, mert legelőgazdaság mellett magasabb a jövedelmezőség és emellett felszabadítanák a falvak jelentékeny részét a nyomásos gazdálkodás átka alól, ami rendkívül sokat jelentene a termelési átlag emelkedése szempontjából. A másik oldalon azonban figyelembe kell venni azt is, hogy igen nagy azoknak a területeknek kiterjedése, ahol fásításra van szükség. Maga az erdőtörvény indokolása 205.000 katasztrális holdban jelöli meg azt a területet, amely fásítandó volna, Bíró Zoltán igen t. barátom pedig körülbelül 300.000 holdat tesz még hozzá. Igazat adok neki. Egész sereg falut ismerek, ahol dombláncolatokat lát részben szántás, részben legeltetés alatt, ahol a talajrombolásnak kedvezőtlen, elkedvetlenítő képét látja az ember. Sűrűn tankálló vízimosások és teljesen humuszukat vesztett szántóföldek váltakoznak, bár ennék a kultúrának a fenntartása a nemzeti vagyonnak alásüllyedését, a talaj végleges romlását hozza magával. Ezeken a területeken a fásításra okvetlenül szükség van és meg kell engedni, hogy ezek a területek megfelelő talajcserével okszerű erdőkultúra alá vétessenek. Az erdészet tegye át érdeklődése helyét ezekre a sürgős befásítást igénylő területekre. Sokkal több hasznot hajt az országnak, mintha az erdőkultúra alól okszerűen elvonható területekre foglalja le tevékenysége idejét. De általában tegye át az erdészet a maga érdeklődésének színterét folyóink felső vízgyűjtő területeire. Az úgynevezett utódállamok elnézték az erdők oktalan irtását. Ennek eredménye az, hogy a felső vízgyűjtő területekről tavasszal a víz a magyar rónákra és a lapos magyar területekíre zuhan le. Nagyon sok helyen meg lehet figyelni, hogy a megelőzően még értékes rétterületek eliszaposodnak és savanyú füvet teremnek. Ezeken a hegyvidéki területeken, amelyeket visszakaptunk, minél hamarább helyre kell állítani az okszerű erdőkultúrát már csak az alant levő vidékeknek az árvizektől való megvédése érdekében is. Már most visszatérve ia legelőre. A legfontosabb kérdés, amely előtérbe tolul s amelynek megoldását az erdészeti igazgatással kap^ csolatban helyesnek tartjuk az, hogy a mai . ülése 19 U2 július 2-án, csütörtökön. meglévő legelőket is fásítani kell. Fásítani kell, de nem az erdészeti kultúra céljaira, ihanem a legel okul túr a, è legeltetés f céljaira. Az erdészet és fanevelés itt nem főcél, hanem mellékhaszonvételként jelentkezik. Általánosan ismert jelenség, hogy a koratavasszal legelőre hajtott állat a korán beköszöntő nyári forróságban, ebben a steppe-klimában kitapossa a korán zöldelő füvet, egész nyáron csak tengődik, nem talál mást, mint napközi otthont, amíg a munkáscsalád mással van elfoglalva, de élelmet nem és éhesebb az állat este, amikor haza jön, mint reggel, amikor kiment. Ilyen helyeken ezeket a területeket ritka záródású fásítással kell művelni, (Helyeslés.) azért, hogy az enyhe árnyék megvédje a fűnövényzetet a nap hevétől, a csapadékot a fa lombozata valamennyire visszatartsa és azonkívül a fa lombjával a termőtalaj pótlásának némi eszköze is jelen legyen. Ezt föltétlenül szükségesnek tartom és általában azt kérem a mélyen t. miniszter úrtól, méltóztassék gondolkodni azon, hogy az 1913 : X. te. félretételével most már hasonlóan az 1935. évi erdőtörvényhez egy legelőtársulati vagy legelőügyi törvényjavaslatot méltóztassék a Ház elé hozni, mert ezek a jogszabályok, amelyek rendelkezésre állnak, nem biztosítják az okszerű legelőkultúrát. Az okszerű legelőkultúra kezdődik a fűnövényzet felújításánál, a visszapótlás rendszeressé tételénél s az üzemterv szerint való okszerű talajhasználat biztosítását is magában kell foglalnia. Tehát nemcsak a fásításról s fűmagvetésről van szó

; hanem a helyes legelőkultúra teljes és állandó fenntartásáról úgy, ahogyan azt. a mezőgazdasági tudomány mai állása előírja, ezt pedig akkor lehet biztosítani, ha megfelelően szervezzük a felügyeletet, biztosítjuk azt, hogy a legelőiben érdekelt gazdaközönség bizonyos Ihozzájárulással olyan összegeket áldozzon, hogy abból a szükséges inveszticiók megtörténhessenek. Mert inveszticiók nélkül magasabbrendű gazdasági kultúrát a legelőterületeken nem lehet biztosítani. De hangsúlyozom a legelőterületek fontosságát nemcsak szociálpolitikai okokból, hanem azért is, mert ez a többtermelésnek egyik lendítő kereke. A községek szántóterületeinek 17'5%-a nyomásos gazdálkodás alatt áll. Ezeket egyszer végre már fel kell szabadítani ennek az átka alól. Az 1884 : XII. te. alkotója akarta is ezt. Látszik a törvény rendelkezéseiből, látszik a végrehajtás alkalmával, valamint a később .kiadott rendelkezésekből, hlogy a tarlólegeltetés megengedését egy átmeneti időre szóló kivételnek tekintették. Nagynevű megalkotója és alárendeltjei okvetlenül azt akarták, hogy a legelő ügyet dűlőre vigyék olyan arányban, amint azt a magyar mezőgazdaság termelésének magasabb szintre való emelése megköveteli. Tehát a magyar föld klímájának, klímái sajátosságainak konzekvenciáit is le kell vonni ugyanúgy, mint az egész vonalon. Aki megtanítja a magyar gazdaközönséget arra, hogyan kell a tudomány adta eszközökkel éá rendszeresen és okosan megkerülni a magyar klíma hátrányait s megtanítja arra, hogy megkerülvén a klíma hátrányait, hogyan emelje fel a termés eredményét európai nívóra, az rendkívül nagy szolgálatot tesz a nemzetnek; de még nagyobb szolgálatot tesz az, aki megtanítja a magyar gazdaközönséget arra is, hogyan kell kihasználni a khmabeli