Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

Az országgyűlés képviselőházának 276 kat, felfogásunkat és eddigi rendelkezéseinket tehát revízió alá, általában pedig közgazdasági kontroll alá kell venni, (Úgy van! a jobboldalon.) mert nálunk úgylátszik elterjedt szokássá lett az, hogy minél többen beszélnek jogókról és követelményekről, ellenben mennél kevesebbet a kötelességek becsületes teljesítéséről. (Úgy van! Taps a jobboldalon és a középen.) A második út, amit miegjelöltem, a technikai haladás kihasználásának az útja. És miután Németh Andor igen t- képviselőtársam — nagyon helyesen idézvén a dolgokat — német példákra hivatkozott, szabad legyen nekem is ezt ten.nem. Wagemann »Wo kommt das viele Geld her« című igen értékes könyvében többek között elmondja, hogy a nagy nemzeti jövedelemhez, felfokozásához hogyan jutottak hozzá. A német ipar fejlődése 1932-től 1938-ig odavezetett, hogy a technikai haladás kihasználásával az egy-egy munkásra eső többletérték produkcióban 35%-ot ért el, de voll olyan iparág, az újkeletű iparágak, ahol négyszeresét, ötszörösét termelte fejenkint egy-egy munkás, mint amennyit azelőtt termiéit. À mezőgazdaságban Németország a .nyolcvanas évek terméseredményeivél szemben a világháború előtt — búzában véve — 75 métermázsáról felemelkedett 11.5 métermázsára. A világháborút ezzel az átlaggal harcolta végig. A világháborútól 1937/1938 atlagáig további haladást tett 13-75 métermázsáig emelte az átlagot. Azóta még jobban emelkedett termésátlaga és ha azok az adatok, amiket 'kaptam, helyesek, akkor ma 14 métermázsán felül van az átlag katasztrális holdankint. Ezt köszönheti Németország a Liebigkezdemáayezte mezőgazdasági és tudományos iskola példátlanul eredményes hatásának és annak, hogy a német mezőgazdaközönsp™ ennek az iskolának a tanítását teljes mértékben érvényesítette. Most nézzük a magyar termelés eredmé nyeinek a viszonyát a külföldi termeléshez viszonyítva. A mi 8-84 mázsás átlagunkkal szem ben, terméseredményben Dánia vezet, mégpedig az 1936—39-es három év átlagában búzában 18.5 métermázsában. Utána következik Németalföld és Belgium 18.25, illetve 16.25 métermázsával, a negyedik Svédország 14.50 metermazsával, az ötödik Svájc, majdnem 14 metermazsával, a hatodik és hetedik Németország és Nagybritannia 13.3 metermazsával. Ezután következnek Bulgária, Szerbia, Lengyelország, Románia, a legutóbbi 6—6.5 métermázsás terméssel. Valamennyit katasztrális holdankint értem. Igen t. Ház! Ha ezt végiggondoljuk, vájjon nem elkedvetlenítő-e ez az Összehasonlítás, amely szerint számottevően nagy az eredménydifferencia a kulturált nyugat és az ugyancsak kulturált magyar mezőgazdasági állapotaink közt? Vájjon nem indokolatlan-e ez a differencia, amikor talajviszonyaink sokkal magasabb termelési nívót engednek meg? Hogy melyek nálunk a lehetőségek, azt mutatják azoknak a jól kezelt és talajtani lag is alaposan vezetett nagyobb birtokoknak a példái» ahol az átlagos terményeredmények tíz évre visszamenőleg is 18 métermázsa körül mozognak, a környező birtokokat jelentékenyen meghalava. Ebben az a jellegzetes, hogy a helyes talajkultúra mejlett ez a magras átlag megmarad még akkor is, mikor ugyanazon talaj és éghajlat viszonyok mellett gazdálkodó szomszéd birtoülése 194-2 július 2-án, csütörtökön. 305 kosoknál az aszálykor esetleg a feMtre szállította le a terméseredményt. Ez a hatalmas, erős kiugrás mutatja, hogy melyek a lehetőségek Magyarországon. Igen t. Ház! Az okokat vizsgáló magyar mezőgazdasági tudomány régóta foglalkozott ezzel a kérdéssel. Elsősorban a visszapótlás hiányát és a vetőmagvak nem megfelelő voltát hozta fel okul. Az első, nevezetesen a visszapótlás hiánya teljesen igaz és ez a baj fokozódott az utóbbi tíz esztendő alatt, fokozódott pedig azért, mert az állatállomány létszámának alászallása a visszapótlási lehetőségeket, feltételeket még jobban megnehezítette, mint ahogy kedvezőtlen időjárás mellett erre számítani kellett. 1913—17. közt a szarvasmarhaállomány 8%-kal nőtt, a sertésállomány pedig 20% -kai, tehát a háború vége felé * nagyobb létszámmal mentünk bele az utánakövetkező kritikus esztendőkbe, mint ahogy a háborút megkezdtük. Ez kedvező helyzet volt a magyar mezőgazdaság számára, mert ezzel a négy évvel tudta önmagát rekonstruálni. Amikor tehát itt az állatállomány fokozásáról szót emelünk, akkor különösen elismeréssel kell megemlékeznem a miniszter úr tegnapi felszólalásáról, amikor ezt a kérdést annyi nyomatékkal említette. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Rendkívül nagybecsű dolog ez a következő idők programmjában, mert a magyar talaj teljesítőképességét a visszapótlás lehetőségét adván meg, a terméseredményekben okvetlenül megnyilatkozó előnyöket van hivatva biztosítani. A másik kérdés, amelyet a magyar mezőgazdasági tudomány előtérbe hozott, a vetésmagvak kevésbbé alkalmas volta. Méltóztatnak emlékezni a mi parlamenti kezdeményezésünkre és azután arra, hogy különösen Hankóczy Jenő nagyrabecsült, boldogult régi barátom nagyszerű tudós munkáján épült eredmények felhasználásával a földmívelésügyi minisztérium «kitűnő munkásságot teljesített, amikor a búzaegységesítést az 1930-as évek elején és közepéig végrehajtotta. Mint méltóztatnak visszaemlékezni, az aszálykárokkal kapcsolatos vetőmagkiosztás során lehetőség nyílt arra, hogy az ország területe — a búzavetésterületét értem — az 1936. évben már 80%-ban a továbbszaporításra kiválasztott három^Bánkuti és egy Székács-féle nemesített vetőmaggal vettessék be, mint olyannal, amely alkalmas arra, hogy mind külső, mind belső értéke és jellege szerint, állandó, kiegyenlített nemes búzaáru képeztessék M a külföldi piacra menő export szempontjából. Minthogy e búzák elég bőtermőek voltaik, nem olyan ok tehát, amely a terméseredmények alacsonyságát indokolná. Ellenben két más fontos tényező van, amely itt közre játszik. Az egyik a hazai klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodás mellőzése a talajművelésnél, a másik pedig a nyomásos gazdálkodás fenntartása a falun. Amint méltóztatnak tudni, Magyarország az atlantikus Európa perifériáján fekszik, de mégis a Kárpátok által szegélyezett Duna-medencében, amely az Atlanti óceántól Elő-Ázsiáig terjedő két klimaterületet egymástól elválasztja. Ez annyit jelent, hogy ez a klimabeli szituáció különleges földrajzi, tehát különleges gazdasági helyzetet is hoz magával. Ennek jellegzetessége az őszi esőmaximum, a forró nyarak, a lassú esők helyett a záporos esők és főként a magas és bő inszoláció. Nugat-Angliában évenként 1200 napsugaras órát mérnek. 44*