Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

304 Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1942 július 2-án, csütörtökön. igazságügyi bizottsága folyó évi június hó 30-án tartott együttes ülésében a honvédelemről szóló 1939:11. törvénycikk, valamint az 1914— 1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938 :IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről szóló 653. számú törvényjavaslatot az alábbi módosításokkal fogadta el: Az együttes bizottság megváltoztatta a törvényjavaslat 1—6. fainak a szövegben való elhelyezését ég számozását, minek következteben ezen szakaszok a következőképpen módosulnak: 1 ' Ä a törvényjavaslat 5. §--a lesz az uj 1. $, a 6. §-a lesz az új 2. §, az 1—4. §-ai lesznek a 3—6. §-ok. : . . A 7__40. §-ok számozásukban változatlanul maradnak. . Az új csoportosítás következteben az 1. $-sza váló 5. § szövegének elején lévő »A Hvt.« szövegrész helyett a következő szöveg vétetett fel ' »Az 1939:11. te. (a továbbiakban Hvt.)«; az új 4. § szá váló 2. § (2) bekezdése a »az 1939:11. te. (a továbbiakban Hvt.)« szövegrész helyett: »a Hvt.« szöveg Ikerül; •' , az új 6. §-szá váló 4. $ (1) bekezdésnek elején lévő »A 3.« szövegrész helyett: »Az ÚA, a (2) bekezdés második sorában levő »a 3.« szövegrész helyett pedig »az 5.« szövegrész kerül. Az említett módosítások indoka az, fogyaz együttes bizottság nem tartotta helyesnej, hogy a honvédelemről szolo 19a9.il

. te. nove

^ lá?a a zsidókra, vonatkozó említett rendelkezésekkel kezdődjék. Azért sem helyes az, ekként való szövegezés, mert ily módon a javaslat szakaszainak tárgyi sorrendje nem igazodik teljesen a módosítani kiv

a

nt 1939:11. te. targyainak sorrendjéhez sem. A 7. § (2) bekezdésének első mondata Helyébe a következő mondat vétetett fel: »A honvédség tisztjei, lelkészei, tisztviselői tiszt-vagy tisztviselőjelöltjei kérhetik rendfokozatukról való lemondásuk elfogadását«. Ennek indoka az, hogy e .helyütt a teljesség kedvéért megemlíttessenek a tisztjelöltek és a tisztyuselojelöltek is, mert a rendfokozatról való lemondás elfogadását— a bekezdés harmadik mondatának értelméből kitetszőleg — a tisztjelöltek és a tisztviselő jelöltek is kérhetik. Az együttes bizottság a következő sajtóhibák kijavítását fogadta el: a 11. §-nak alulról a negyedik sorában a »§« jel után* következő »sal« szótag helyett: »szál« szótag vétetett fel; a 12. § (!) bekezdésében alulról a negyedik sorban a sor utolsó »é« betűje töröltetett; a 16. § negyedik sorában a »karpaszomanyosoknak« szó után levő pont töröltetett; a 20. § első sorának végén levő »a« névelő töröltetett; a 27. § (2) bekezdésének ötödik sorában a gondolatjel előtti vessző töröltetett és a hatodik soriban levő gondolatjel és »vagy« szó közé vessző tétetett. Ugyanennek a bekezdésnek alulról számított utolsó előtti sorában kezdődő »büntetés« szó előtti »a« betű töröltetett, s a »büntetés« szó helyett pedig »hüntetése« szó vétetett fel. E §-nál történt módosítások oka az, hogy ezek nélkül a jelenlegi szöveg félreértésre ad okot. Az együttes bizottság az előadottak alapján javasolja a t. Képviselőháznak, hogy a törvényjavaslatot az általa elfogadott módosításokkal, a jelentéshez mellékelt szövegben elfogadni méltóztassék. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a javaslat címét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—40. §-ait, amelyeket a Ház az együttes bizottság szövegezésében fogad el.) Elnök: Ezzel a t. Ház végzett a törvényjavaslat részleteivel is és azt tárgyalás és hozzájárulás végett a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Isrom. 585.) Szólásra következik a vezérszónokok közült Mocsáry Ödön jegyző: Krúdy Ferenc! Elnök:* Krúdy Ferenc képviselő urat illeti a szó. Krúdy Ferenc: T.Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnap Németh Andor t. képviselőtársam igen érdekes beszédet mondott, azonban az egész témát túl pesszimisztikusan fogta fel. Így tehát én arra gondoltam, hogy megpróbálom a javaslatot az általános közgazdasági politika szemszögéből kritizálni. De ha ezt teszem, akkor kénytelen vagyok a magyar mezőgazdaközönséget, a magyar agrárnépességet is bírálni. Remélem, gazdatársaim és t. agrárképviselőtársaim nem fogják tőlem rossznéven venni ezt, hiszen magam is apró gyermekkorom óta gazdaságban éltem. Sorsfordulóknál, nehezebb reformkorszakoknál nincs igazabb hazafiság, mint az önismeret hazafisága, vagyis saját hibáinkat, saját elmaradottságunk okainak teljesen tiszta és objektív feltárása (Ügy van! Ügy van! jobbfelűl.k mert csak ezen az úton mehetünk el a segítség felé. (Czermann Antal: Széchenyi útja!) Nagy nemzeti erőfeszítések idején, amikor egy egész nemzet száll hadba, ennek a nagy nemzeti vállalkozásnak anyagi bázisa nem lehet más, mint a javakban kifejezett nemzeti ;jövedelem nagyméretű felszaporodása. A nemzeti jövedelem ilyen nagyméretű megnövekedésének az útja a termelés felfokozása, amiben részt kell vennie a tőkének, a vállalkozói észnek, a szervező munkának, magának a munkásnak, de a földnek is. Mik az útjai? A tökéletes munka^etika, a technikai haladás kihasználása és a gazdaság tudomány útmutatásának teljes érvényesítése. Nézzük az elsőt. Meg vagyok róla gyoiződve, hogy a magyar munkásság többsége tökéletes etikával és nemzeti tudattal teljesíti hivatását. Ez annyit jelent, hogy azt, amire szerződött és kötelezte magát, százszázaiékig teljesíti. Természetesen tudatában kell lenni annak, hogy a munkabér nagysága arányban áll a teljesített szolgáltatás gazdasági értékével. Ez minden helyes bérpolitikának az alapja. Van azonban olyan munkás is, mint például az az idénymunkás, aki szerződik egy egész idényre, de csak tavasszal eszi munkaadója kenyerét, és mihelyt nehezebb munkaideje s az aratás jön, eilóg munkahelyéről, van azután olyan munkás, aki miután a részmunkából származó terményét tőle megváltják, tehát pénzben fizetik, több ünnepnapot csinál, mint amennyi van, s van olyan munkás, aki minimális munkabér megkeresésére törekszik és többet nem dolgozik, mint ez a minimum, mert gondolja, hogy ez elég az élet fenntartására. A munkásságnak így gondolkozó kategóriáira nézve az a véleményünk, hogy nem akarnak résztvenni a nemzeti erőfeszítés nagy munkájában. (Ügy van! a jobboldalon.) Szociálpolitikai gondolkodásún-