Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

Az országgyűlés képviselőházának zásával foglalkozó közlekedési vállalat. Ilyen tényállás mellett tendenciózus elferdítésnek és hangulatkeltésnek kell minősítenem azt a beállítást, mintha az úgynevezett Malert-ügy azonos lenne az egész magyar repülés ügyével. (Nagy László: Évekig azonos volt!) Ezzel szemben tény az, hogy a Malert-ügy kizárólag a forgalmi légiközlekedés egyik szervének az ügye. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A tényállás megismertetése céljából szükségesnek tartom annak megemlítését is, hogy a Maler-et annakidején a honvédelmi tárca létesítette, a felügyeletet a honvédelmi miniszter úr gyakorolta felette és csak 1939 elején került át a vezetésem alatt álló tárca ellenőrzésébe. A közforgalmi repülési ügyek átvételekor az igazgatáshoz^ szükséges miniszteriális személyzetet a honvédelmi miniszter úr bocsátotta rendelkezésié azoknak a katonai személyeknek a sorából, akiket a magyar királyi honvédség céltudatosan a közforgalmi repülés vezetésére és igazgatására képzett ki. Ezek a tárcám létszámába átvett urak átvételüket megelőzően már 7—15 éven át működtek* a magyar királyi honvédségnél a légi közlekedés szolgálatában. Ma a Malert nagy részben azzal a személyzettel, nevezetesen tisztviselőkkel, szakemberekkel és hajózó személyzettel folytatja a működését a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca Keretében, amelyet az 1939. év elején a honvédelmi tárca adott át. (Ügy van! jobbfelől.) Ebből a személyzetből később kiváltak a tényleges állományú tisztek, egyrészt azért, mert időközben a külpolitikai helyzet a katonai repülés fejlesztését lehetővé tette és így a honvédelmi tárca keretében a honvédelmi repülés szempontjából nélkülözhetetlen szükség volt rájuk, másrészt pedig azért, mert a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium időközben megfelelő szakembereket képzett. Az elmúlt év végén a Malert, azóta állásától ífjelmentett: elnö'kigazgatója emlékiratot szerkesztett a közforgalmi repülés tárgyában. Meg kell itt említenem, hogy az elnökigazgatónak nem ez volt az első hasonló tárgyú tevékenysége. Nevezetesen már 1940 április havában is felterjesztett egy emlékiratot, amelyben egyes miniszteriális tisztviselőkkel szemben súlyos kitételek és gyanúsítások foglaltattak. Az emlékiratot akkor nyomban megvizsgáltam, s a vizsgálat során megállapítottam, hogy az emlékiratban foglaltak minden ténybeli alapot nélkülöznek. (Nagy László: Mikor volt ez?) 1940 április havában. (Tóth József: Ez a Grosschnúd!) A volt elnökigazgatónak a háborúban és a közforgalmi repülés terén szerzett érdemei alapján ezt a vádaskodásnak minősülő súlyos tévedését megbocsátottam és ' a megvádolt szakosztály számára elégtételként fogadtam el az elnökigazgató írásbeli bocsánatkérését. (Zaj. — Tóth József: Ez a Grosschmid, az arany vitézségi éremmel! — Incze Antal: Korrekt volt Grossohmid! — Elnök csenget.) A múlt év végén beadott újabb, tehát immáron második emlékirat lényegében az 1940. évi emlékirattal azonos tartalmú. A volt elnökigazgató azonban ez újabb emlékirat szerkesztésébe most már bevonta a Malert, négy másik tisztviselőjét, akikkel együttesen aláírva az emlékiratot, előterjesztették a Kormányzó Ür Öfőméltóságálhoz, a kormány egyes tagjaihoz és különböző magasrangú katonai személyekhez. Tudomásom szerint legutolsónak hozzám, anélkül, hogy ezt megelőzőleg akár a vál75. ülése 1H2 július 1-én, szerdán. 28Î lalat igazgatóságának, akár pedig a vállalat főhatóságának, a minisztérium illetékes osztályának, vagy nekem bejelentették, illetőleg az ahhoz való hozzájárulást kieszközölték volna. (Felkiáltások jobbfelől: Fegyelmetlenség! — Nagy László: A bíróság megállapította, Ihogy igazuk van! — Zaj. — Elnök csenget.) A Malert, elnökigazgatójának módjában állott sőt kötelessége lett volna nálam kihalgatásra jelentkezni (Nagy László: Megtiltották neki! — Zaj és ellenmondások jobbfelől.) és kihallgatáson előadni mindazt, amit az elnöklete alatt álló üzem zavartalan működése és fenntartása céljából szükségesnek tartott. Ezt azonban nem tette meg, még csak meg sem kísérelte soha, hogy hozzám bejusson. (Zaj.) Mindezek alapján meg kell állapítanom, hogy a vállalat elnökigazgatója már ezáltal is kötelességmulasztást, illetőleg a szolgálati út megkerülésével súlyos fegyelemsértést követett el. (Ügy van! úgy van! jobbfelöl.) Az emlékiratban foglalt tényállításokra vonatkozóan személyesen tartottam vizsgálatot az illetékes osztályon szóbeli és írásbeli jelentéseik alapján és megállapítottam, hogy !az emlékiratban foglaltak legnagyobb részben és a lényeges állítások tekintetében nem helytálló, illetőleg tendenciózus beállítások. Félreértések elkerülése végett ki kell jelentenem, hogy itt nem egyoldalú információ esete forog fenn, mert ezek a megállapításaim a személyesen átnézett ügyiratokon nyugszanak, de ezenkívül a magyar repülés több kiválóságát is véleményt kérőén meghallgattam. A vállalat elnök-igazgatóját a fentebb vázolt, súlyos beszámítás alá eső és a hivatali fegyelem szempontjából súlyosan kifogásolható magatartásáért, valamint kellő alappal nem bíró ismételt vádaskodásáért a háborús viszonyok közepette létfontosságú rend és fegyelem minden körülmények között való megóvása végett állásától felmentettem. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezt a fegyelmező intézkedést azonban olyan események követték, amelyek a legnagyobb aggodalommal töltöttek el a légiforgalom zavartalan ellátása tekintetében. Az emlékiratot aláíró másik négy vállalati alkalmazott ugyanis a volt elnökigazgató iránt vállalt szolidaritásból alkalmaztatását felmondotta, azonnali felváltását kérte és a vállalattól kilépett. (Egy hang u jobboldalon: Önként.) Amikor a volt elnökigazgató (Nagy László: A miniszter úr nem mondott fel?!) és az említett négy alkalmazott személyének távozása után is zavartalanul működött a vállalat, az emlékiratot aláírók további lépésre szánták el magukat. Gyűlésre hívták a vállalat összes repülőgép-vezetőit és szikratávirászait» (Zaj.) és eléjük tettek egy már előzőleg elkészített felmondólevelet, amelyben a repülőgépvezetők és szikratávirászok szintén azonnali hatállyal felmondták alkalmaz tatásukat. (Nagy László: A bíróság cáfolta meg! — Incze Antal: Igen, a bíróság megcáfolta. -— Zaj. — Az elnök csenget.) A felmondólevelet a vállalatnak az az ügyvezető-igazgatója készítette, aki az emlékiratot aláírók között a második helyen szerepelt. Két nappal később a vállalatnak ugyanez az ügyvezető-igazgatója újabb felmondólevelet szerkesztett a repülőgépvezetők és a szikratávirászok részére, amelyben az azonnali hatályú felmondást rendes felmondássá változtatta át. A felmondó-levelekben a felmondás indokául lénjregében az emlékirat rövid tartalmi kivo-