Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 1H2 július l-én, szerdán. 273 Gr. Serényi Miklós: T. Képviselőház! A múlt évben törvényt hoztunk az egész ország­ban történendő mezőgazdasági napszámbér­megállapítás tárgyában. A bizottságok össze is ültek és megyénként megállapították a nap­számbéreket, amelyeknek összege országos át­lagban: az elsőosztályú munkásoknál a nyári hónapokra 3-80 pengő volt, a másodosztályú munkásoknál pedig 3-40 pengő. Ebben az évben azonban e bizottságok alig néhány megyében ültek össze, úgy, hogy a napszámbérek még mindig a múlté vi megállapítás szerint van­nak érvényben, és így azok á mai nagy drága­sághoz viszonyítva igen alacsonyak. Úgy lát­szik, ezt a kormány is belátja, mert annak da­cára, hogy a törvény előírja, hogy azt is meg­büntetik, aki többet fizet a megállapított nap­számbérnél, mégis a Vác közelében levő kato­nai telepen az oda behívott mezőgazdasági munkások nem szakmunkáért óránként 70 fil­lért kaptak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak 70 fillért?) Ez pedig egy napra 7 pengőt tett ki, pedig a mezőgazdasági munka nyáron nem 10, hanem sokkal több órából áll. Viszont az a gazda, aki nem zugforgalomban, hanem maximális áron adja el terményeit, az ilyen magas napszámbéreket nem bírja el. Arra ké­rem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy sürgősen hivassa össze a bizottságokat és nyolc napon belül állapíttassa meg a mai viszo­nyokhoz mért magasabb napszámbéreket. T. Ház! A húsellátás azért mondott cső­döt, mert a hentesek és mészárosok nagyobb része még mindig zsidó. Ezeknek a zsi'dó föld­földbirtokosok és zsidó bérlők szállítják az ő marháikat és sertéseiket. így például Vácott még mindig a zsidó Perlusz mészáros vásárol­hatja össze a város egész környékbeli marha­állományát. Váchartyánban és Vácrátóton még mindig a Pick mészárosoké a világ, akiknek az egész környék szállítja a borjút és a marhát. Különösen a vácrátóti bérgazdaság bérlője, a zsidó Fekete — azelőtt Schwarz — az, aki ter­mészetesen kizárólag hitsorsosainak a'dja el a gazdaságban ela'dásra kerülő állatokat. Kérem tehát a földmívelésügyi és közellátási miniszter urakat, hogy sürgősen vegyék el a zsidóktól az egész országban az élelmiszeráru­sítási engedélyeket. A tejellátás is teljesen csődöt mondott. Ennek egyik oka az, hogy a gazdák nagyon nehezen, alig kaptak abraktakarmányt, a tej ára pedig olyan alcsony volt, hogy a tehenésze­tek teljesen tönkrementek. Szükség volna te­hát arra, hogy az egész országban megállapít­sák a szükségletet és az egész országban beve­zessék a tejjegyeket, ahogy a fővárosban beve­zették. Arra is szükség volna, hogy a zsidók ne kapjanak tejet. Ha az újpesti polgármester­nek volt bátorsága rendeletet hozni arról, hogy a zsidók Újpesten nem kaphatnak tejet (Tauf fer Gábor: Visszavonták!), akkor legyen bátorsága a főváros polgármesterének és a közellátási mi­niszternek is arra, hogy ezt a rendeletet orszá­gosan érvényesítse. Óriási visszaélések történi­tek Budapesten a tejjegyekkel. A zsidó orvo­sok tömegesen adták ki a bizonyítványokat a különböző szív- és gyomorbajos zsidó hitsorso­soknak és körülbelül 100.000 zsidó kapott tej­jegyet ilyen módon. Nagyon szükséges volna ezeknek a bizonyítványoknak felülvizsgálása. Ügyis annyi pénzük van a zsidóknak, hogy nem szükséges tejet kapniok, hiszen áron felül úgyis mindent megkapnak, ők alapították meg a zugforgalmat, egyáltalán nincs szükségük tejre. . ! I'i ! I A gazdasági cselédek és az aratómunkások a jövőben alig tudnak sertést hizlalni és tehe­.net tartani, mert csak a gabonalapjuk után járó korpát kapják meg. Kérem tehát a köz­ellátási miniszter urat, hogy vagy részesítse a cselédeket és az aratómunkásokat abban a kedvezményben, hogy pénzért akárhonnan sze­rezhessenek korpát, vagy pedig... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy ez a kérdés nem függ össze teljesen interpellációjának tárgyával. Gróf Serényi Miklós: A tej ellátással össze­függ' a tehenek tartása. Elnök: Kérem, szíveskedjék folytatni. Gróf Serényi Miklós: Arra kérem a közel­látási miniszter urat: vagy adja meg a gazda­sági cselédeknek és az aratómunkásoknak azt a kedvezményt, hogy pénzért korpához jussa­nak, vagy pedig kaphassanak korpát az után a gabona után is. amelyet pénzben fizettek ki nekik. I Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az érdekelt miniszter uraknak. Következik: Vámos János képviselő úr in­terpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Szükséges­nek látja-e a Miniszter Ür a felszabadult Bél­vidéken a jugoszláv katonai eredetű védelmi árokrendszer betömését és erre a munkára a zsidó munkaszolgálatos osztagok igénybe­vételét?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vámos János: T. Ház! A legnagyobb öröm­mel vettük tudomásul a hatóságoknak azt az intézkedését, amellyel a délvidéki károkat a lehető legrövidebb idő alatt jóvátette, a meg­rongált hidakat, állomásépületeket kijavít­tatta, reorganizálta, a községeknek és a váro­soknak új képet adott. Örömmel vettük tudo­másul, mert láttuk, hogy a magyar kormány­nak a háború nehézségei közepette is van ideje, ereje és akarata az alkotó munkára. Van azonban a Délvidéken egy nagyon fájó seb, amelyet eddig még nem gyógyított meg a magyar kormány: még mindig nyitva áll az a hatalmas árokrendszer, amelyet annak idején a jugoszláv katonai hatóságok ásattak és amellyel teljesen megrontották Bácska ké­pét, gazdasági erejét. A jugoszláv hadvezető­ség nyilván angol pénzből és angol utasításra elrendelte, hogy Magyarországgal szemben, a demarkációs vonal mellett, 30 kilométer mély­ségben hatalmas árokvédelmi rendszert kell kiépíteni, a Tiszától félkörben a Dunáig. Ez az árokrendszer hatalmas kárt okozott már 1940­ben, amikor építését megkezdték. Ezrek és ezrek nyüzsögtek a gazdasági területeken, föl­deket tettek tönkre, búzákat ástak ki és így hihetetlen károkat okoztak azoknak, akiknek földjén e& a védelmi árokrendszer végigment. Hogy milyen jellegű ez a kár, azt mutatja a következő: A Tisza mentén Horgostól Zen­táig, 35 km szélességben több vonalrendszert építettek, teletűzdelve akadályokkal, bunke­rekkel, drótsövényekkel, tankcsapdákkal. Rend­kívül nagy területen mgrontották a határ mentén a földet és a termést. Magyarkanizsa határában 30 kilométeren keresztül húzódik a fő árokrendszer; 5 méter mely és 7 méter szé*

Next

/
Thumbnails
Contents