Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-275
2/4 Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 1H2 július 1-én, szerdán. les az árok, a kihányt földekkel körülbelül 15 méter szélességben rontotta el a földet, de a határ képét is. Átszeli a földeket haránt vagy hosszában. Nemcsak azzal okoz tehát kárt, hogy a kiásott rész és a mellé kihányt sárga föld nem terem, hanem gátolja a termelést azzal is, hogy haránt metszi a földeket és így rendkívül megnehezíti a másik oldalon lévő föld megközelítését. Két gazdasági évben sújtotta már ez a kár az ottani gazdálkodókat. Az árkok betömetése pedig olyan sokba kerülne, hogy az illető gazda még a mai 5—6000 pengős holdankénti ár mellett is meg tudná venni azt a földterületet, amelyet be kellene tömni. Két gazdasági évben sújtotta már ez a kár őket, illetőleg a múlt évtől kezdve már a magvar nemzetgazdálkodást is. Es kik! csinálták ezeket az árkokat 1 ? A szerb hadsereg a magyar katonáknak nem adott a kezükbe fegyvert, megbízhatatlanságuk miatt, ellenben -velük ásatták az árokrendszeri Kora reggeltol késő estig izzadtak a magyar katonák, hónapokon keresztül, télben, hóiban, vízben, amíg megásták az árkot. Felügyelőik pedig szerb, de főleg zsidó tisztek és altisztek voltak, akik valósággal rabszolgasorban tartották őket. A károsult földtulajdonosok keservesen panaszkodnak és fordulnak fühöz-fához, hogy szüntesse meg kárukat az, állam. Fordulnak a községekhez azzal, hogy ez a kár nem l?h e t csak az ő káruk, a község lakossága tegye jóvá a károkat közadó alakjában, tömesse be az árkokat Fordulnak a vármegyéhez, fordulnak mindenhová, de senkisem akarja vállalni a kár megszüntetését, senkisem akarja megosztani azt az összeget, amelybe az árkok betömése kerülne. Felvetődik a kérdés, hogy vájjon nem tömhetnék-e be maguk az érdekelt földtulajdonosok, saját érdekükben? Olyan nagy földmunkáról van azonban szó, amelyet az egyes ember saját gazdasági erejéből nem tud elvégezni, annál kevés bbé, mert hiszen nagyobbrészt nem is nagy- és középbirtokosok földjén megy keresztül ez az árokrendszer. És töhbe kerülne a munka, mint amennyit ér az a föld, amelyét az árok és a mellé kihányt tölte» elfoglal. De csak annak az, egyes embernek a kára ez? Nem kellene-e az egész közösségnek hozzájárulnia ahhoz, hogy ez az idegen hatalom érdekeiért okozott kár megtérüljön? Nem volna-e indokolt, hogy a magyar állam, a magyar közösség jóvátegye ezt a kárt és visszaadja a gazdáknak azt a földterületet, hogy tovább termeljenek rajta? (Szöllősi Jenő: Nagyon helyes!) A magyar nemzetnek, a magyar nemzetgazdaságnak érdekeit is előmozdítanák ilyen módon. Mert ha ezeket a károkat tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy nem közömbös ez a kár a nemzetre és ez nem egyes emberek kizárólagos kára. A háború előtti időkben, amikor a termést szinte nem is lehetett értékesíteni talán közömbösen mehetett el a magyar társadalom, vagy a kormányzat amellett, hogy ezeknek az embereknek káruk van, ma azonban, amikor minden gramm búzára szükség van, amikor minden termeivényt szaporítanunk kell, a nemzet szempontjából sem közömbös, hogy ezek a földek most már két év óta nem teremnek. Ha őszig nem tömik be ezeket az árkokat, akkor az 1942/43. gazdasági évben is ezer és ezer hold kitűnő bácskai föld jó termését veszti el az egész nemzet, de az egyes gazdák is, akiknek földjén ezek az árkok keresztülmennek. Interpellációmat a honvédelmi miniszter úrhoz jegyeztem be azért, mert éppen most történt meg a honvédelmi novella megszavazása, amelyből hamarosan törvény lesz? Tudjuk azonban, hogy a" honvédelmi miniszter úr ezt megelőzően rendeleti úton már behozta és nagyrészt életbeléptette a zsidókra vonatkozóan mindazokat az intézkedéseket, amelyeket ez a novella törvényerőre emel. E rendelkezések értelmében a zsidóságot — tehát a felsza,badult Felvidék -zsidóságát is — a leventeoktatás és a katonai szolgálat helyett munkaszolgálatra kell ^ kényszeríteni, örvendetes, hogy éppen a mai mapon kellett a Bácskában sokszáz és ezer zsidónak munkaszolgálatra bevonulnia. Egyelőre azok az évfolyamok vonulnak be, amely évfolyamok magyar fiai most katonai szolgálatra kapnak kiképzést, hogy később résztvegyenek a harctéri szolgálatban is. Amikor a Délvidéken a zsidókat eddig alig vették igénybe, inkább csak hecc kedvéért söpörtettek velük, de komoly munkát nem végeztettek velük, feltétlenül szükségesnek látom, hogy a zsidóságot vegyék igénybe a kisemberek által elszenvedett károk jóvátételére, hogy ezáltal a délvidéki magyarság megnyugodjék s azokat az embereket, akik eddig csak a csirkét falták fel, árut halmoztak, visszaéltek előnyös helyzetükkel s akik, mert pénzük van, mindent felfalnak és mindent elvesznek úgy, hogy a gazdag Bácskában éppúgy nincs tej, tojás és más élelmicikk, mint Magyarország többi részében, vonják el ezektől a visszaélési lehetőségektől s ugyanakkor munkaerejüket hasznosítsák e nagy nemzeti kár jóvátételére, a Délvidéken keresztülvonuló árkok betömésére. Nagyon kérem a miniszter urat, szíveskedjék sürgős intézkedést tenni ebben a kérdésben, mert ha, októberig nem fejeződik be ez a munka, akkor az 1942—43 gazdasági évet újra elveszítjük és azok a magyar kisemberek, akik a Tisza vonalától félkörben le egészen Gombosig, a Duna vonaláig ezer és ezer holdakat veszítenek el a termelés szempontjából, jogosan kételkednek abban, hogy gondol rájuk a magyar kormány és azt kérdik, hogy az igazságtalanság jóvátételére miért nem kívánja a zsidókat igénybevenni, amikor arra törvénves felhatalmazása van? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bízom benne, hogy a honvédelmi miniszter úr megragadja a rendelkezésére álló törvényes eszközöket és visszaadja a délvidéki magyarság hitét, hogy ezt a kárt jóvá fogják tenni. (Helyeslés és taps a középen és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a honvédelmi miniszter úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a nehéz testi munkának a mezőgazdasági munkánál való megállapítása tárgyában. Tekintettel arra, hogy a 3.600/1942. számú rendelet a nehéz testi munkát végző földmíveseknek nagyobb kenyérgabonafejadagot állapít meg s tekintettel arra, hogy a »nehéz testi munka« fogalma a 9.230/1941. számú rendelethez fűzött mellékletben a mezőgazdaságra , nézve igen szűkkörűen van megállapítva,
