Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

Az országgyűlés képviselőházának vonalú mezőgazdaságfejlesztési törvényjavas­lat. T. Ház! Áttérve ,a mezőgazdaság fejlesz­tésének szakfeladataira, bizonyos, hogy a meg­oldásra váró problémák igen nagyszámúak és majd a vita folyamán képviselőtársaim szám­talan olyan kérdést fognak felhozni, amelyek még ebben a javaslatban sem foglaltatnak benne. Hogy milyen óriási összegek kellenek erre, arra legjellemzőbb az, hogy Német­ország, amelynek mezőgazdasága ma olyan magas fokon áll, hogy örülhetnénk, ha ezeket az eredményeket néhány év múlva csupán megközelíthetnénk. A háborúutáni mezőgazda­sági tőkebefektetésre hetven-nyolcvan mil­liárd márkát vett tervbe és a legszükségesebb negyven milliárd márka beruházására, amely­ről az indokolás is említést tesz, már készen is vannak a tervek. A németek nem osztják szét ezt a negyven milliárdot, hanem követ­kezőképpen tervezik a felhasználását: Mező­gazdasági épületek átalakítására és új építke­zésekre 22-9 milliárd, gazdasági udvarok és lakások belső berendezésére, vízvezeték, konyhafelszerelésekre, fejőgépekre, stb. 5 mil­liárd, telepesek épületeire 4-8 milliárd, trak­torokra 2*5 milliárd, gumiabroncsú kocsikra 2*1 milliárd, lóvontatású talajművelő gépekre l-l milliárd, traktorvontatású gépekre 1 mil­liárd, öntözőberendezésekre 0-3 milliárd és szövetkezetek berendezésére ugyanennyi ösz­szeg van beállítva. Méltóztatnak tehát látni, hogy a németek ezt a 40 milliárdot csupán építésre és gépesítésre fordítják és nem for­gácsolják szét annyi tengernyi tételre. Ezzel szemben, ha az ember a törvényjavaslathoz csatolt közgazdasági munkatervnek nevezett részt elolvassa, az az érzése, hogy ez olyan­féleképpen keletkezett, hogy amikor ez az egymilliárd pengő kilátásba helyeztetett, el­osztották a minisztérium egyes oszá'lyai kö­zött, hogy mindenkinek jusson valami belple. Ezért jut az egyes akciókra olyan kevés pénz, például a kedvezményes műtrágyaakció 3000 vagonra, 300.000 holdra, vagyis a kisgazdakéz­ben lévő szántóterületnek 4 százalékára van kontemplálva. Ez az egymilliárd feltétlenül igen magas összegnek hangzik, de hisz nem egyszeri beruházásról van szó, hanem tíz évre van elosztva és az évi százmillió semmiesetre sem elegendő arra, hogy minden függő agrár­problémát meg tudjunk vele oldani, a szikes földek megjavításától kezdve egészen a házi­nyúltenyésztésig. Ezt az összeget tehát nem lett volna szabad ennyire elaprózni. Ami pedig a terv pénzügyi fedezetét illeti, ha itt külön alap volna, amint hónapokon át olvastuk és amint azt hangoztatják, hogy pél­dául a telepítési alaphoz hasonlóan fognak egy alapot létesíteni, úgy oz feltétlenül sok­kal megnyugtatóbb volna, mint az, hogy a mi­niszter úr a törvényjavaslat 3. §-a szerint majd évről-évre a költségvetésbe fogja bizto­sítani az egymilliárdot, vagy a pénzügy, miniszter úr megfelelő 'hitelműveletekkel, vagy pláne kincstári kezességvállalkozások­kal fog a fedezetről gondoskodni, különösen ak­kor, amikor az indokolás 29. lapján még azt Is olvashatjuk, hogy az állani majd csak akkor vállal terheket, ha más eszközökkel már nem lehet célt elérni. (Piukovich József: A bankok karmai közé kerül az egész.) Hogy lehet azt elképzelni, hogy ma az a magántőke, amely a legbiztosabb fedezetre, a földre sem hajlandó megfelelő mértékben és megfelelő időtartamra hitelt adni, 'ennek a javaslatnak hatása alatt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV 275. ülése 194-2 július 1-én, szerdán, 259 megváltoztassa magatartását és elkezdjen hi­teleket nyújtani sokkal kockázatosabb mező­gazdiasági befektetésekre. Az állami hitel pe­dig — tudjuk — más célokra olyan mértékben van igénybevéve, hogy ez az állami garanciák fedezeti értékére is kihat. A hitelügy terén is megfelelő átszervezés­sel meg kell teremteni az irányított gazdálko­dás számára azt az új szervezeti felépítést, (vitéz Imrédy Béla: Új hitelezési formákat.) amely nélkül el sem képzelhető megfelelő meg­oldás. E nélkül a vonatkozó szakasz, amelyet voltam bátor felolvasni, csupán e#y Ígéret. amelyet majd a bankok urainak kell bevál­taniuk. Az idevonatkozó mondatok igen bi­zonytalanul hangzanak ós igen messze va­gyunk attól, hogy valóban egymilliárdos terv­ről és annak fedezetéről beszélhetnénk. Mert majd vagy a deficites költségvetésbe lesznek beállítva ezek az összegek, ahol mint többlet­deficit fognak jelentkeznL vagy pedig az fog történni, hogy amikor majd tárgyaljuk a föld mi veié s ügyi tárca jövő évi költségvetését, akkor ott a mai 156 millió helyett például 170 millió lesz felvéve és azt fogjuk majd hal­lani, hogy ebben az összegben benne van az a százmillió, vagy annak tekintélyes része is, vagyis olyan tételek lesznek majd fedezve be­lőle, amelyek eddig is fedezve voltak. Ezt a fedezetet nem is lehet a győri milliár­dos tervvel összehasonlítani. Ott gondoskodás történt a fedezetről, ott pontosan megmondot­ták, hogy az egymilliárdból 600 milliót a na­gyobb vagyonok viselnek progresszív alapon. 400 milliót pedig közvetlen állami műveletek­kel teremtenek elő. Abban a részletes munkatervben, amelyet az egyes érdekképviseletek is megkaptak és amelyet a kormánypárt bizottságai is letár­gyaltak, egy csomó olyan tétel is volt, amely most ebből a tervezetből, amelyet most tár­gyalunk, kimaradt. A régebbi munkatervben számszerű adatok is voltak, például 33 millió pengő volt előirányozva közlegelők létesíté­sére, 15 millió pengő volt előirányozva a ter­melés átállítására. Ezek mind kimaradtak ebből a munkatervből. A tojásgyüjtő-, ba­romfi hizlaló-, marhahízlalótelepek, juh- és gyapjúértékesítés és burgonyatárolók építé­sére felvett összegekkel együtt kimaradt a szaktanácsadó állomások létesítésének terve is és ezek helyett új tételként a »szőlészet és bo­rászat« című rovat került be. Én elismerem, hogy szükség van a szőlészet és borászat fej­lesztésére is, de éppen annyira szükségesek az előbb felsoroltak is és érthetetlen, hogy ezek miért maradtak ki, mert hiszen legfeljebb nem egymilliárd lett volna a szükséges ösz­szeg, hanem mondjuk egymilliárd és száz­millió. Érthetetlen ez a merev ragaszkodás az egymilliárdhoz. Ez a számvevőségi gondolko­dás nem illik egy ilyen nagyvonalú terv fel­építéséhez. Vagy ha már ragaszkodunk az egymilliárdhoz, akkor ki kellett volna venni a munkatervből azt, ami a legfontosabb (vitéz Imrédy Béla: A súlypontot!) és akkor bizo­nyára nem maradtak volna ki a szaktanács­adó-állomások. A szakfeladatok kidolgozását és egy mun­katerv felépítését úgy képzelem el, hogy ki­választjuk azt, ami a legsürgősebb és amivel a legnagyobb hatást érjük el. Mert [hiszen a mezőgazdasági termelésinek míüden ága köl­csönhatásban van egymással. Hogy csak egy 38

Next

/
Thumbnails
Contents