Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 1942 július l-én

9 szerdán, 2 57 den mezőgazdasági t cikk és különösen a kenyérgabona termelése elsőrangú fontosságú. A Thünen-féle körök értalmében, vagyis földrajzi fekvésünk és közlekedésünk hálózata folytán is nagyon fontos szerep vár ránk a velünk szomszédos, sűrűn lakott nagyvárosi lakosság ellátásában. A városi lakosság táplálkozása mindjobban a vitamindús és a koncentrált tápanyagok irányában fejlődik, ezért a gyümölcs, zöldség, baromfi és állati termékek és ezek különfél© feldolgozásai mindig biztos piacra fognak találni, annál is inkább, mert hiszen éghajlatunk és intenziy napsugárzásunk folytán terményeink tápértéke, zamata, vitamintartalma és magjainak csirázóképessége egyedülálló. Ha mezőgazdaságunk fejlesztésének helyes irányát és mértékét megállapítandó, a termelés jelenlegi helyzetét vizsgáljuk, igen értékes adatokat találunk Adorján János munkájában, aki rámutat arra, hogy 1720 és 1890 között Nagy-Magyarország lakossága megnégyszereződött. Ugyanez idő alatt a termőterület megduplázódott és a terméseredmények is kétszeresre emelkedtek, vagyis a termelés a lélekszámhoz hasonlóan négyszeresére emelkedett. Ebből azonban az is következik, hogy ez alatt a 170 esztendő alatt egy lélekre nem jutott több a mezőgazdasági termelésből. Mezőgazdasági termelésünk 1890 óta nem emelkedett kielégítően, átlagterméseink egyes növényféleségeknél egyáltalában nem, más terményekbe]\ pedig csak igen csekély mértékben emelkedtek egészen máig. Ez alatt az 50 esztendő alatt őstermelő népességünk abszolút száma emelkedett, vagyis a szinte egyforma terméseredményen mindig többen és többen kénytelenek osztozni. Ugyanakkor tetemesen felemedkedtek a termelési költségek és így csökkent a tiszta jövedelem, vagyis agrárnépességünk anyagi jóléte fokról-fokra süllyedt. (Ügy v<m! Ügy van!) Ez alatt az 50 esztendő alatt az, ország lakossága is tetemesen megnövekedett — a trianoni területen 6 millióról 93 millióra, vagyis több mint 50%-kai — s így a mezőgazdasági termelés fejkvótája is erősen csökkent. Nem indokolatlan tehát az az aggály, hogy ha termelésünk továbbra is így stagnál, akkor mezőgazdaságunk néhány évtized múlva már saját szaporodó népességünket is csak a legnagyobb nehézségek közepette fogja tudni ellátni. Ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy népességünk életszintje és az évi fogyasztási fejadagok fölötte alacsonyak és ezeket minden erővel föl kell emelnünk, akkor nyilvánvaló, hogy a jelenlegi, a 90-es évieket alig meghaladó termelési eredményeinket lényegesen fel kell emelnünk. Abban, hogy a termelési eredmények 1890 óta oly gyöngén emelkedtek, talán az a legcsodálatosabb, hogy éppen erre az időre esik a mezőgazdasági tudomány legerőteljesebb fejlesztése. Megdöbbentő, hogy a tudományos kutatómunka, a helyes talajművelés felismerése, a gépek meghonosodása, a vetőmagnemesítés, a műtrágya használata és mindenféle állami akció nem eredményezte átlagterméseink emelkedését. Ismeretes az is, hogy szélsőséges éghajlatunk folytán az atlagaink mennyire nem kiegyenlítettek. Az 1890 és 1940 közötti időszakban a legalacsonyabb évi búzatermés 35%-kai, a legalacsonyabb tengeri termés 49%-kai volt alacsonyabb, a legnagyobb búzatermés 20%-kai, a legnagyobb tengeri termés 30%-kai volt magasabb az 50 évi átlagnál. Vagyis a maximális búzatermés 185%-a, a maximális tengeri termés 256%-a a minimális; nak. De köztudomású az is, hogy a jelenlegi meglehetősen hiányos termésbecslések és elvétve végzett adatgyűjtések szerint a kis- és törpebirtokosok gabonatermésátlagai 20%-kal alacsonyabbak mint a nagybirtokéi. Szomorú tény az is, hogy a számos állatok száma 1890 óta alig változott és így nem emelkedett trágyatermelésünk sem- Tudjuk azt is, hogy a műtrágya fogyasztásunk milyen alacsony és hogy a szántóterületnek kereken 40%-án termelünk csak őszi gabonát és csupán 15%-on takarmányt és hüvelyeseket. Ezeknek az elszomorító adatoknak és a jövő lehetőségeinek mérlegelése alapján világosan áll előttünk a mezőgazdaság fejlesztésének iránya és ezt a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Mindinkább szaporodó kisgazdaságaink gazdálkodásának megjavítása, átlagterméseik növelése. 2. Állatállományunk növelése és ezzel kapcsolatban a takarmánytermelés fokozása. 3. A búza vetőterület bizonyos mérvű csökkentése az önállátás határáig. 4. Az ipari növények, zöldség, gyümölcs, magvak fokozottabb^ termelése; az ezzel kapcsolatos iparok kiépítése. 5. A termelés olcsóbbá tétele és rentabilitásának biztosítása jjrdekében a mezőgazdaság gépesítése. Ezeknek az öt pontban összesített feladatoknak megoldása és általában a mezőgazdaság fejlesztése azonban nem oldható meg csupán szakkérdések megoldásával és agrárpolitikai intézkedésekkel, hanem igen sok más olyan kérdés is megoldandó, amelyek között nem egy olyan természetű, hogy anélkül a mezőgazdaság fejlesztése egyáltalában nem valósítható meg. Hitelügyi, közlekedésügyi, közegézségügyi, iskolapolitikai, vízügyi intézkedések egész sorozatára van szükség, hogy termelésünk fejlesztése tekintetében célt érhesünk. A pénzügyminiszter úr a múlt év februárjában bemutatkozott mint gazdasági csúcsminiszter. Bejelentette, hogy megbízatást nyert a termelés tervszerűségének kiépítésére, hogy az lesz a feladata, hogy az eddigi programmot újabb elgondolásokkal kiegészítve, egységes irányítás alá helyezze, szerves egységbe foglalja és a végrehajtást biztosítsa. Bár a törvényjavaslatban azt olvashatjuk, hogy a törvényjavaslat keretein kívül esik az árpolitika és a hitelviszonyoknak tárgyalása, mégis, ha már van csúcsminiszterünk, az

? ő feladata lenne, hogy összegyűjtse a gazdasági élet legkülönfélébb ágaiba tartozó, de a mezőgazdaságra igen lényegesen kiható kérdéseket, ezeket is a törvényhozás elé hozza, mert ezeknek a kérdéseknek rendezése nélkül a törvényjavaslat megfelelő sikert sohasem tud elérni. (Ügy van! balfelől.) A mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos, és szerves egységbe tartozó különféle problémák közül legfontosabb talán a mezőgazdasági hitelkérdés rendezése, amelyet tegnap az előadó úr is említett, mert hiszen a mezőgazdasági termelésnek előfeltétele a megfelelő hitelellátás. A fokozottabb műtrágyahasználat, vagy a több költséggel járó termelési ágak, korszerű gépek és