Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-267

Az országgyűlés képviselőházának objektív, igazán mértéktartó és minden affek­tuet mellőző beszédével. Mélyen t. Ház! Tudom, hogy a zsidókér­désben állandóan hangzanak el panaszok és mindjárt meg is mondom, hogy én ezeket a panaszokat jóhiszeműeknek és meggyőződés­ből fakadónak tartom. Ellenértékül nem ké­rek mást, csak azt, hogy méltóztassanak rá­mondani: a mi felfogásunk téves, de szintén jóhiszemű és szintén meggyőződésből fakadó, A kérdés megoldása tekintetében abban van eltérés, hogy az igen t. urak a zsidó problé­mát, — hogy úgy . mondjam — egyetlenegy kodifikáeióval, mondjuk egy harmadik, de kiadós és az élet minden relációját magában­foglaló kodifikáeióval vélik megoldani. (Zsám­boki Pál: Osak így lehet!) Ez tiszteletreméltó felfogás. A zsidókérdésről és csak az eszközök megválogatáfeáról lévén szó, én minden véle­ményt tiszteletreméltónak tartok, de méltóz­tassanak megengedni, hogy ezzel szemben én azt mondjam: én azt a metodikát helyeslem, amely belátja, hogy ezt a szerteágazó kér­dést, ezt az élet minden relációját behálózó és összefogó kérdést egy kodifikáeióval képte­lenség megoldani s ezért szektoronként veszi sorra a zsidóság kikapcsolásának problémá­ját, mindig egy-egy olyan szektorhoz nyúl, ahol a felkészülés befejezettséget mutat, ahol a zsidó kikapcsolás, a zsidó veszélytelenítés lehetséges, mert megvan cmind az erkölcsi, mind a felkészültségbeli, mind pedig a fizikai utánpótlás. Mi ezen az állásponton vagyunk, de ha el is térünk, a túloldaltól metodikában, azt az ellenvetést ügyebár mégsem lehet mon­dani, amelyet mindenütt — sajnos, itt a Ház­ban is — gyakran hallunk, hogy »a zsidókér­désben tulajdonképpen semmi sem történt 1 ?« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ügy is van!) ÍAz elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Ez az egyik. T. képviselőtársam, várja be türelemmel a végét; én vállalkozom arra, hogy ezt megcáfoljam éspedig pusztán a tények felsorolásával. A második ellenvetés az, hogy a kis Kohnt agyonütöttük, a nagy zsidó pedig pesti nyelven szólva »lébecol«. (Derültség.) A harmadik ellen­vetés ebben a kérdésben az, hogy megakadá­lyoztuk ugyan némileg a további tollasodás és jövedelemszerzés lehetőségét, többé-kevésbbé el is torlaszoltuk, de-a zsidó tőkéhez még nem nyúltunk hozzá. Mindjárt meg is mondom, hogy az utóbbiban igaza is van a t. ellenzék­nek, érdemben azonban erre az ellenvetésre az imént jelzett sorrendben fogok válaszolni. Azt azonban talán még sem lehet mondani, hogy a zsidókérdésben semmi sem történt, amikor talán az urak is elismerik, hogy pl. az ország szellemi életét teljesen megtisztítottuk a zsidó­ságtól. (Mozgás a szélsőbalodalon.) Ezt méltóz­tassanak elhinni. Az ország kulturális életét, ahol a legnagyobb volt a veszedelem, ahol az infekció a legjobban hatott, (Szöllősi Jenő: A könyvkiadás!) zsidótalanítottuk és méltóztas­sanak elhismerni, hogy a színpad, a szórakozás, a film, a sajtó is teljesen zsidótlanítva van. (Zsámboki Pál: Ez csak látszólagos! — Egy hang a szélsőbáloldalon; És mégis túlzás! — Zaj és mozgás jobbfelől.) Ez nem annyit je­lent, hogy egy-egy zsidó újságíró még nem itt­ott valamelyik redakcióban vegetál, hanem annyit jelent, hogy az a veszély, amely a nemzet lelkét a zsidó befolyás miatt fenyegette. )67. ülése 19%2 június 16-án, kedden. 15 nagyjából elháríttatott. Ha semmi más nem történt volna, csak ez, akkor sem lehetne azt mondani, hogy a zsidókérdés terén semmi sem történt. Ne méltóztassanak természetesen ezt az én mostani defenzív .fellépésemet a teljes megelégedettség jelének minősíteni, hanem csak annak betudni, hogy az extrém állítások­kal szemben mégiscsak helyt kell állanom és rá kell mutatnom arra, hogy nemcsak a kis Kohn érezte meg ennek a nagy tisztításnak a szelét, hiszen az első lépés a szeszmágnások félretolása volt ebben a vonatkozásban. (Kun­der Antal: Imrédy csinálta!) A zsidó vagyo­nosodás legbővebb forrása, a nagykereskede­lem úgy eltorlaszoltatott, hogy ezt jajgatja ma nemcsak a kis Kohn, hanem igenit. egy csomó nagyzsidó is, akit a kormány politi­kája kiemelt ezekből a pozíciókból. És még egyetf szerénységem a miniszter­tanács bizalma folytán benn ül abban a véle­ményező bizottságban, amely — mint méltóz­tatnak tudni — a múlt év december 1. óta minden egyetä vezető állásbeíi pozíció betölté­sét megvizsgálja. A mi hozzászólásunk nélkül lehetetlen, mondjuk Sárbogárdon, egy három személyes bankfiók vezető pozíciójába bárki­nek is beülni. Én abban a helyzetben leszek, hogy majd statisztikával jöhetek a mélyen t. Ház elé, ha méltóztatnak nekünk még egy kie időt adni erre a működésre. (Bodor Már­ton: Tizenöt évet!) Méltóztassanak elhinni, hogy például egy első kúriabeli nagybank ügyvezető igazgatói pozíciója nem a kis Kohn esete, hanem az dús, nagy jövedelmeket hozó stallum és mi ezeket a stallumokat pucoljuk december 1. óta. Es méltóztassanak megnyug­vással tudomásul venni azt is, hogy mi ezek­nek az úgynevezett vezető pozícióknak a be­töltésénél a hitçléletben nemcsak a származás vonalát nézzük, — mégpedig erősen, mert el­árulom, hogy még a feleség vonalán is néz­zük a kérdést — (Helyeslés jobbfelől.) hanem azt is nézzük, hogy az a trónpretendens, aki valamely megürült helyre pályázik, illetve, akit erre az igazgatóság felterjeszt, az a szín­keresztény alkalmas-e a Szóban lévő állás be­töltésére. (Helyeslés jobbfelől.) Beszéltünk itt a múltban Aladárokról, de méltóztassanak ne­kem elhinni, hogy ez a kis hattagú intézmény, amelynek működéséről a közvélemény úgy­szólván semmit sem tud, — ami nem baj, mert hiszen nem népszerűségre utazunk — ipari és kereskedelmi vonalon is igenis megnézi és megköveteli av szakértelmet — december l-e ót a attól, aki valamely állásba be óhajt ülni. És én mindezt csak azért voltam bátor fel­hozni, hogy bizonyítsam: talán mégsem lehet egy kormányzat politikájának egy ilyen fon­tos szektorában, mint amilyen a zsidókérdés, azt mondani, hogy semmi sem történt. Nem is beszélek a tőzsdéről, amelynek rész­ben önkéntes, részben közhatalmi erővel tör­tént megreformálása -— máris láthatjuk — az utolsó fészkét is kifüstölte annak a zsidóság­nak, amely az érvényesülési területekről egyre hátrább szorítva a végén tisztán spekulációs üzletre adta magát és amely a tőzsdén azt az általunk jól ismert multévi szégyenletes hosszt és spekulációt idézte elő. Ez is csak valami, ami — méltóztassanak megengedni — érinti a gazdasági életet, különösen, ha arra a rendsza­bályra gondolunk, hogy egy 20%-ot meghaladó részvénypakett a kormányzat tudta nélkül már nem cserélhet gazdát ebben az országban, tehát nem lehet a zsidóságnak a részvényva­gyon mögé bújva továbbra is erősíteni a maga

Next

/
Thumbnails
Contents