Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-267
16 Az országgyűlés képviselőházának gazdasági pozícióját és érvényesíteni a maga közgazdasági sugalmazásait. (Szöllősi Jenő: Tíz százalékonként adják el a pakettet!) Ha azt méltóztatnak mondani, hogy a tökéhez még nem nyúlt hozzá a kormánypolitika, akkor bizonyára át méltóztatnak azt is érezni, hogy ez a kérdés legnehezebb része. Ha fenn akarjuk tartani a magántulajdon elvét, — és ezt a végső nemzeti érdekek szempontjából fenn akarjuk tartani és a zsidósággal szemben is érvény esi teni akarjuk — akkor az egy évszázadon keresztül meggazdagodott zsidóság tőkéjét, fennálló gazdasági erejét átváltani s a tőke területén is megcsinálni az őrségváltást, egyik legnehezebb probléma. Ha jól emlékszem, Imrédy Béla igen t. képviselőtársam éppen a tavalyi felhatalmazási vitában mondott grandiózus beszédében maga is ezt tartotta a legnehezebb kérdésnek s valamiképpen legutoljára és pedig amint ő mondotta, a nagy exodussal kapcsolatban megoldandó kérdésnek, amire azonban termesze L 1sen elő kell készülnünk. A tőke _ kérdésének végleges megoldására nézetem szerint csak akkor kerülhet a sor, amikor a tengelyhatalmak győzelme következtében itt, azt hiszem, mint első programmszám, a zsidóságnak Európából való kitelepítése aktuálissá válik. Akkor is azt hiszem, az internacionális, vagy legalább is az egyetemes európai szabályozás lesz ránknézve is irányadó, abban az irányban, hogy ezt a transzfert hogyan oldjuk meg. Ki tudhatja ma, hogy ezt a 20 vagy 30%-os transzfert az új madagaszkári zsidóországba hogyan fogjuk megoldani. Nagyon igazuk van azonban t. képviselőtársaimnak akkor, amikor sürgetik,— és ezt a magam részéről is sürgetem — hogy a zsidó vagyon gyarapodásnak, különösen ha az a hadviseléssel kapcsolatos konjunkturális jelleggel bír, helyet adni semilyen vonatkozásban sem szabad és azt minden erővel meg kell akadályozni. Éppen ezért várjuk és sürgetjük azt a bizonyos hadmentességi adót,, amely ugyan általános érvényű koncepció, de a dolog természeténél fogva s azon oknál fogva, hogy a zsidóság hadi szolgálatot, frontszolgálatot nem teljesít, anyagi vonatkozásban természetesen feléjük fog bizonyos fokozott jelentőséggel bírni. A második kérdés-komplexus a föld kérdése. Nagyon jól tudom, hogy a földkérdésben, annak metodikájában, annak strukturális megoldásában lényegbevágó különbségek vannak köztünk, de méltóztassanak megengedni, hogy optimista legyek és azt mondjam, hogy ezen a ponton is kell hogy magyar emberek találkozzanak akkor, amikor a vezető motívum — és ezt aláhúzottan hangsúlyozom — az, hogy minél több önálló magyar paraszt egzisztenciát kell teremteni ebben az országban. (Börcs János: Ezt akarjuk mi is! -- Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Helyesen mondják t. képviselőtársaim, de engedjék meg, hogy • mi is mondjuk, (Felkiáltások a baloldalon: Akkor- találkozunk.) hogy minél több önálló paraszt, egzisztenciát akarunk. Mert sem iy urak ajkán, sem a mi ajkunkon nem frázis az, hogy a magyar élet boltozatát ezek a kis parasztgerincek hordozzák. Itt azután úgy látom, megint csak eljárásbeli ellentétek azok, amik ebben a Házban kiéleződtek, mert én legalább is azt a meggyőződést vallom, hogy éppen a földkérdés az, amelyik annyira összefügg a legfontosabb termelési ágazatokkal, 267. ülése 194-2 június 16-án, kedden. hogy ennek a megengedettnél gyorsabb tempójú megbolygatása ezekben a kritikus időkben a termelés visszaesésével járna. Méltóztasisanak (beleélni magukat t. képviselőtársaim ( R !gy. felelős kormánytényező helyzetébe, aki tudja, hogy felelős minden kilogramm búzáért, minden kilogramm takarmányért, amely Mgy helytelen, vagy elhamarkodott intézkedés következtében, ha csak egy termelési évre ÍBi w de kikapcsolódnék a termelésből lolyan időkben, amikor a meglevő készletek felosztása is a művészettel határos. Tessék mérlegelni, t. képviselőtársaim, amikor nagyon helyesen sürgetik e nagy nemzeti- probléma megoldását — azt, hogy milyen felelősséggel jár egy ilyen radikális hozzányulás a mai időkben ehhez a kérdéshez, ami, ismétlem, feltétlenül a termelés visszaesésével járna. (Böres János: Most a zsidók kezében biztosítva van?) Elnök: Börcs képviselő úrnak nincs joga kérdéseket közbeszólás tonnájában feltenni. Cselényi Pál: T. Képviselőtársamnak ezzel a közbeszólásával igaza lett volna akkor, ha ezt a kérdést négy héttel előbb intézte volna hozzám, amikor még nem tárgyaltuk le azt a javaslatot, amely a zsidó tulajdont végleg kiveszi a zsidók kezéből és ha nem most tenne fel ee-y ilyen kérdést, amikor velem •együtt ikellene ünnepelnie azt a történelmi 'jelentőségű eseményt, hogy Magyarországon egy barázda sincs zsidó tulajdonban. (Börcs János: Ebben a termelési évben van!). Az, hjgy most megbízásból még a zsidó gazdálkodik itt-ott felelősség mellett nem a saját, hanem másnak, az államnak a birtokán, ezt a kérdést szintén odaállítom a mellé a megfontolás mellé, hogy egy kiló búzát sem szabad kockáztatnunk. Mélyen t. Há^;! Meg vagyok győződve arról, hogy a nemzetiségi kérdésben sem lehetnek ebben a Házban olyan magyar emberek között, akik ennek az ezerévas hazának történelmi hivatottságát vallják és a magyar impériumnak a Dun a völgyében való érintetlen fenntartását védik, olyan felfogásbeli különbségek, hogy egymással ne találkozhatnánk. A nemzetiségi kérdésnek talán az a nagy hibája, hogy túlságosan (sok a szakértője, nagyon sokan beszélnek róla a fórumon is, a fórumon kívül is és azt gondolom, hogy ez árt ennek a kérdésnek. Olyan kérdés -ez, amelyet szerény véleményem szerint telj eisen a kormányra kellene bízni, különösen a mai időkben, még akkor is, ha elismerem, hogy vannak szimptómák és vannak megnyilatkozások, amelyek méltán bánthatják a magyar önérzetet és a magyar felfogást, De meggyőződésem az is, hogy ezek a megnyilatkozások, ezek a felvett pózok, ezek a néha elröppentett vagy leírt bonibasztok nélkülözik azt a külföldi alátámaszást, amelyet színlelnek és el akarnak hitetni. Szent meggyőződésem, hogy a 'magyar felfogással szemben kívülről semmiféle felfogás és nemzetiségi érvényesülés nem nyer támpontot és alátámasztást. Ezt kell a közvé; 'eménybe belevinni és ezzel kell visszaverni •ízt a legbűnösebb tendenciát, amely a mai időkben a harmonikus nagy együttérzést akarja befolyásolni a mi nagy barátainkkal. Mélyen t. Ház! Amikor a nemzetiségi kérdésről van szó, csak egy megállapításra, szorítkozom: állítom, hogy nincs a világon még egy állam, amely államban az idegen nyelven beszélők sorsa olyan kedvezően alakult volna, mint ebben a mi országunkban. Mindig a fülemben hangzik és visszhangzik a
