Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Az országgyűlés képviselőházának 27U átlagokról fogunk beszámolni tudni, mint ma. (Krúdy Ferenc: Ügy van! Nagyon helyes!) T. Ház! Nem mindegy azonban a talajerő fenntartásánál az sem, hogy a talaj hogyan van megmunkálva. A talaj helyes megmunká­lása révén megfelelő talajstruktúrát tudunk előállítani. (Krúdy Ferenc: Ügy van!) A talaj helyes megmunkálása révén a száraz időben legdrágább kincset, a nedvességet tudjuk na­gyobb mértékben konzerválni, (K^udy Ferenc: Ügy van! Ez a legfontosabb kérdés!) a gyo­mokat tudjuk irtani és nem minden kisgazdá­nak áll az országban rendelkezésére olyan esz­köz, olyan gép, amellyel ezt a talajmunkát, hogy úgy mondjam, a közösség érdekében a legcélszerűbben és a leghelyesebben tudja el­végezni. Nem a szándék, talán nem is a tudás hiányzik, hanem az eszközök nem állnak az illetők rendelkezésére. Ezért a földmívelés­ügyi kormány elhatározta, hogy egyelőre 400 szántógép-szövetkezetet létesít az országban, 10O0 darab traktort, 15, 25 és 50%-os kedvez­ménnyel juttat, azonkívül 10.000 darab kisebb gépet, megfelelő ekét, boronát, tárcsás boro­nát, kultivátort juttat a szántógép-szövetkeze­teken, illetőleg gazdakörökön keresztül a kis­gazdatáirsadalomnak abból a célból, hogy a kö­zösség, szóval a szövetkezés révén minden egyes kisgazda, aki a saját erejéből nem is tudná azt a gépet megvenni, részesülhessen annak áldásaiban. T. Ház! Talán csak egy dologra szeretnék itt rámutatni. A gyakorlati gazdák legjobban tudják^ hogy a kultivátor ma már részben az ekének a helyébe lép. Fel sem lehet mérni, hogy egy kultivátor használata, különösen szá­raz időben, milyen rendkívüli nagy előnyöket biztosít a mezőgazdaságnak. Nem kell itt szám-, szerűen kifejeznem, hogy ezek a talaj­javítások mibe kerülnek, sem azt, hogy a várható hatásuk micsoda, mert hiszen ezek a számok meglehetősen a levegőben mozognának, annyi tényező, főleg tőlünk füg­getlen tényező határozza meg a többtermelést, hogy talán egy kicsit túlságosan bátor len­nék, ha azokat a számokat, amelyek azonban a javaslatban le vannak fektetve, ismertetném. Legjobb meggyőződésem szerint is csak 30—40 százalékos érvényesülésekről lehet szó. Ha azonban ez bekövetkezik, akkor már nagymér­tékben meg lehetünk elégedve. Csak úgy mellékesen említem meg, hogy í a mezőgazdaság gépesítésének céljaira körül­belül 35 millió pengőt akar a földmívelésügyi kormányzat e törvényjavaslat keretében for­dítani. A talajerő fenntartásának, illetőleg a ter­més fokozásának még egy másik hathatós eszköze van, mégpedig a sokat emlegetett tago­sítás. A tagosítás rendkívül nehéz jogi és mű- ; szaki kérdés, amelynek szükségessége azáltal \ állt elő, hogy a birtokok fokbzott és rohamos elaprózódása folytán sok község határa ma már úgynevezett nadrágszíj-parcellákból áll, amelyek olyan keskenyek, hogy majdnem olyan széles a termőföld, mint a terméketlen barázda. T. Ház! A tagosítás jogi alakja eddig az •. vtolt, hogy az illetők többségének sajátmagá­nak kellett kérnie a tagosítás! eljárás meg­indítását; a költségeket pedig mindenkor az érdekelteknek kellett viselniök. A javaslat megváltoztatja az ütemét ennek a tagosítás­nak, amely a mondottak következtében meg­lehetősen lassan haladt, hiszen nagyon sok műszaki munkával van összekötve, 4— olyf or­k mán, hogy felhatalmazza a földmívelésügyi ülése 19%2 június 30.án, kedden. 241 miniszter urat arra, fhogy ott, ahol szükséges­nek látja — még ha egyesek berzenkednek is emiatt — hivatalból elrendelhesse a tagosítást. Ebben az esetben a költségekhez, amelyek ka­tasztrális holdankint 40—50 pengőt tesznek ki. 50%-ban járulna hozzá. A javaslat célkitűzései alapján 50.000 ka­tasztrális hold új földet teremthetünk a sem­mittermő barázdákból, üdvös, áldásos, termő­földet. A tervezet ezerint évi 100.000 katasztrá­lis holdat tagosítanánk, ami 23%-os termés­emelkedést jelent a tagosatott területeken és az első tíz esztendőben 2300 község volna be­vonható ebbe a tagosítási eljárásba. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most, amikor az első fejezettel végeztem, nagyjából ismertessem azokat az összegeket, amelyeket a törvényjavaslat a milliárdos ke­retben ezeknek az egyes munkáknak végre­hajtására előirányoz. Meszezésre 101 millió pengőt, szikjavításra 54 millió pengőt, a ta­lajvíz állapotának megjavítására, tehát a sán­eolásra, aiagcsövezésre ós árkojásra 40 millió pengőt, a táperő fokozására, trágyázásra, mű­trágyázásra, kisgazda-trágyatelepekre 37 mil­lió pengőt, a gépesítés révén való jó megmun­kálásra 35 millió pengőt és a tagosításra 45 millió pengőt szándékozik fordítani a javas­lat. Az említett számok összesen 313 millió pengőt tesznek ki. Mint mondottam, ezek az összegek előirányzatok. Körülbelül határozzák meg azt a keretet, amelyben Pzek a fedezetek mozognának s ne méltóztassék azokat fix ke­reteknek venni, mert éppen azért vannak be­építve az állami költségvetésbe, hogy akkor, ha az értékek változnak, akkor automatice változtatni lehessen rajta és ki lehessen bőví­teni ott, ahol a kibővítésre szükség van, vi­szont esetleg csökkenteni lehessen ott, ahol a magángazdálkodás — hogy úgy mondjam —' olyan mértékben előzi meg a javaslat végre­hajtását, hogy ' annak további fokozására egyes esetekben talán már nincs is szükség. T. Ház! A második nagy kérdés az ország­nak nemesített vetőmagokkal való eliátása. Kétségtelen tény, ha a termést fokozni akar­juk, nem maradhatunk meg őseinknek — hogy úgy mondjam — a Káspi-tó vidékéről Magyar­országra behozott ősi vetőmagjai mellett, ha­nem a modern technika és a modern tudomá­nyok minden eszközének figyelembevételével és felhasználásával törekednünk kell arra, hogy helyesen ki'termesztett és nemesített vetőmagvakat használjunk. Nem kérdéses az sem, hogy a nemesített vetőmagvak — akar gabonában, akár ipari növényekben vagy nias növényekben — jobb béltartalommal, 3ont> ellenálló készséggel nagyobb termést hoz­nak, minőségileg es mennyiségileg a többter­melés szolgálatában állanak. Kérdezhetném, vaj jen mi akadályozza, hogy a gazdák az egész országban már most mind nem használnak nemesített és legjobb vetőmagvakat. Ennek akadálya az szokott len­ni, hogy a nemesített vetőmagvak rendesen olyan területen vanak, hogy a kisgazda nem fér hozzá s az áruk is sokszor olyan, hogy a kisgazda — sokszor a nagyobb gazdaság is — saját erejéből nem tudta előteremteni a pénz­ügyi eszközöket, azok megszerzésére. Szük­ség van ebben a tekintetben felvilágosító mun­kára is. Erre a felvilágosító munkára később fogok rátérni. A tervezet szerint az lenne a cél, hogy a javaslat által kontemplált tíz esztendő alatt már lehetőleg ne legyen olyan magyar gazda

Next

/
Thumbnails
Contents