Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-274
242 Az országgyűlés képviselőházának 2\ az országban, aki nem basznál nemesített, tehát jobb minőségű vetőmagokat. A vetőmag azonban olyan, hogy több évi termelés után a nemesített vetőmag is visszaesik termelőképesség szempontjából (Ügy van! ^ Ugy van! jobbfelől.}, tehát fokozatosan javítani, illetőleg újra cserélni kell ezeket a vetŐmagvakat. Ezek a csereidők tudományos intézetek és gyakorlati gazdák tapasztalatai alapján körülbelül úgy alakulnak, hogy az, önbeporzó növényeknél körülbelül öt esztendő, idegenbeporzó növényeknél pedig három esztendő az az idő, amelyen belül a vetőmagcserét végre kell hajtani. (Krúdy Ferenc: ügy van! Nyilvánvaló! Természetes!) Jelenleg a tapasztalat az, hogy a földmívelésügyi kormányzat ebben a tekintetben különösen a búzafajtáknál már rendkívül nagy, sőt korszakalkotó eredményeket ért el. Ez nem lehet akadálya annak, sőt inkább ez a legnagyobb buzdító erő arra, hogy a többi növényfajtáknál is végezzük el és folytassuk ezt a munkát, mert ennek hasznos és üdvös hatása búzatermelésünkben már ma is minden vonalon megmutatkozik. (Krúdy Ferenc: "Úgy van! Nagyon helyes.) T. Ház! A javaslatban lefektetett terv körülbelül az, hogy a földmívelésügyi miniszter űr a nagybirtokon — elsősorban pedig az állami birtokok. Mezőhegyesen, Bábolnán, Kompolton — kitermeítetné azokat a fajtákat, amelyek az egyes vidékek körülményeinek a legjobban megfelelnek.^ Ez nagy munka, sok időt, nagy szaktudás l igényel. Ezek az elit-magvak — hogy úgy fejezzem ki magamat — kerülnének célszerű és céltudatos elosztásra. Minden járás középbirtokosai köteJezve volnának a javaslat erejével arra -- de egészen bizonyosan önként i:r. örömmel vállalkoznának erre megfelelő ízervozés esetén — hogy ezeket a vetőmagvakat ott helyben szaporítsák, ezek fellát már ott aklimatizálódnának. A helybeli középbirtokosok osztanák ki azután a kisgazdatársadalomnak az ő általuk szaporított vetőmagvakat (Helyeslés.) csere formájában, tengelyen elérhető távolságban. így sem fuvarköltség, sem más költség nem merül fel (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.), az adminisztráció egyszerű és bizalommal van iránta minden kisgazda, mert megnézheti már előre azt, hogy az ősz folyamán csere formájában milyen vetőmagot kap majd. Megnő tehát a bizalom és az eleve bizalmatlan kisgazda örömmel fogja azt a szép vetőmagot magának megszerezni a saját elhatározásából, minden kényszer nélkül, — megfelelő propaganda esetén. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Megjegyzem még, hogy a fő nemesítőnek, tehát az elit-magvakat előállító nemesítőnek, mivel a nemesítés rendkívül nehéz, kockázatos és igen drága foglalkozás, (Úgy van! jobbfelől.) a vetőmag 30°/o-a volna fizetendő a középbirtokos által felár fejében. A középbirtok pedig, amely a szaporítást elvégzi, 15%-os felárral adná a kisgazdáknak a megfelelő nemesített vetőmagot. T. Ház! Búzából évente 2400 vágón, rozsból 1100 vágón, árpából 1100 vágón, zabból 520 vagon, tengeriből 660 yagón, burgonyából 1750 vágón, lucernából, szójából, ricinusból, lenből, kenderből stb. már kisebb mennyiség kerülne évente elosztásra. Ha ezt a mennyiséget elérjük, akkor már biztosítható lesz az, hogy a nemesített vetőmagok az ország minden egyes részében, minden egyes falujában, az ország minden egyes kisgazdájához eljussanak és bih. ülése 1942 június 30 7 án, kedden. zonyos idő múlva előállhatna az a helyzet, amelynek joga már ebben a törvényjavaslatban is le van fektetve és amelyet később fogok ismertetni, hogy a földmívelésügyi miniszter úr el is rendelheti megfelelő esetekben a nemesített vetőmagok kötelező használatát. Száztizenöt millió pengó volna az az összeg, amelybe a javaslat értelmében ez a nemesítési és elosztási munka a földmívelésügyi kormányzatnak kerülne, viszont ezzel szemben az évi nemzetgazdasági jövedelem 280 millió pengős emelkedését és ezzel nagymennyiségű anyag termelését várja a magyar mezőgazdaság eredményképpen. T. Ház! Szükséges azonban az is, hogy a jó, nemesített vetőmagvakat megfelelő formában juttassuk ki a talajba. Gondolok^ itt elsősorban a vetőgépek használatára. Nem titok az, hogy a géppel vetett gabona sokkal egyenletesebb, sokkal jobban kel és a vetőmagból is kevesebb kell, mint az ősi szokás szerint kézzel szórt vetésnél. De nem titok az sem, hogy a tisztított vetőmagból kevesebb kell, annak jobb a csíraképessege, jobb az elosztása. így tehát a földmívelésügyi kormány elhatározta azt, hogy 50%-os kedvezménnyel tíz év alatt 16.000 vetőgépet fog a kisgazdatársadalom között szétosztani, és 4000 magtisztító gépet fog — szintén a gazdakörök és a községi elöljáróság révén — a községek rendelkezésére bocsátani. Ahol pedig így nem tudják megszerezni, ahol olyan szegény a kisgazdatársadalom, hogy az 50%-oí sem bírja el, a közös nemzeti cél érdekében 2000 vetőgépet és 500 'magtisztítógépet ingyen fog a földmívelésügyi kormányzat ezeknek a gazdaszerveknek a rendelkezésére bocsátani. Ezenkívül, miután a tisztított és szelektált vetőmagnak igen nagy jelentősége van, 325 központi magtisztító és csávázó telepet fog felállítani a földmívelésügyi kormányzat, hogy minden gazda esetleg a 'saját maga által termelt vetőmagot is bevihesse, megtisztíthassa, megpácolíhassa, de ahfcl azonkívül lehetőség nyílik arra is, hogy a nemesített vetőmagvak, amelyek esetleg máshonnan jönnek, ezeken a központi csávázó telepeken megosávázottan, megfelelően védve jussanak az egyes kisgazdák kezére. Ezzel, t. Ház, áttérek a törvényjavaslat harmadik fejezetére, amely talán a leglényegesebb és a legnyomósabb: az állattenyésztés fejlesztésének kérdésére. Azt, Ihogy milyen prespektíva nyílik meg a termelők és az ország közgazdasága előtt is akkor, amikor az állattenyésztés minőségi és mennyi ségi fejlesztésére törekszünk, méltóztassanak, megengedni, hogy egy csekély kis példával illusztráljam. Ez ugyan egy kicsit elméleti ízű, de mégis valami támpontból, valami konkrétumból ki kell indulnom, tehát kénytelen vagyok bizonyos számokat alkalmazni. Méltóztassanak megengedni, hogy a tejtermeléssel kapcsolatban rámutassak egy bizonyos perspektívára, amely^ a minőségi fejlesztést célozza, a mennyiségi fejlesztésre pedig majd később térek rá. (Tóth János: Es az árak?) Arról majd később fogok beszélni. Az, a rentabilitás kérdéséhez tartozik. T. Ház! 1941-ben az országban 1,670.000 te hén vtolt, amelyeknek átlagtermése tejben körülbelül 1600 liter volt- Nem akarom a t. Házat fárasztani részletadatokkal. Törekvésünk az, hogy a minőségi és mennyiségi fej' lesztés során 1951-ben, tehát Hz év múlva