Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Az országgyűlés képviselőházának 27

If. T. Ház! A megrokkant vagy kiöregedett ügyvédek, az ügyvédözvegyek és ügyvédárvák ellátása siralmas. A miniszter úr nagyon jól tudja, az előadó úr is elmondotta, Váezy t, képviselőtársam is elmondotta s én is nyugodt lelkiismerettel állapítom meg, hogy ez a régi liberális rendszer bűne. Az első világháború előtti nyugdíjintézet az én szerény megítélésem szerint egyáltalában nem volt komolynak nevezhető nyugdíjintézet és ezért volt az, hogy az 1914:LII. te. megteremtette az aggkori ellátást, ez a törvény azonban a világháború és az utána következő események miatt soha életbe »nem lépett. Maga a nyugdíj kérdése, ahogyan az a liberális rendszerben szabályoztatott, tehát az 1908-as törvényben, komolytalan dolog volt. Ügy emlékszem, hogy aranykoronában 240 korona lett volna egy évben az ügyvédi nyugdíj. Ennek a liberális rendszernek a bűne az, hogy a mai generáció, a most élő generáció kénytelen fizetni az akkori rendszer mulasztásáért. (Palló Imre: Ez rendszerint így szoKott lenni. Mindig a fiúk fizetik az apák adósságait!) Tudom és a miniszter úr is tudja, hogy az, amit most állítottam, így van, hiszen az egész államsegélyt amelyet kapunk, mind ezeknek a régi jogú ügyvédeknek vagy hátramaradottjuknak segélyezésére fordítjuk. Kétségtelen tehát hogy ez a ma élő generáció' szempontjából igazságtalan és reparáeióra szorul. Lehetetlen azt kívánni, hogy a régi liberális majd .nagyrészt zsidó rendszernek azt a bűnét, hogy nem rendezte a nyugdíjat, nem teremtett megfelelő alapot, nem gondoskodott a fedezetről, amit meg kellett volna tennie, most tegyük jóvá — épp az ő javukra — olyan időben, amikor a jóvátétel a pénzügyi nehézségek miatt rendkívül nehéz. Ez lehetetlenség. Vagy viseljük el azt a lehetetlen helyzetet, amely jelenleg van? A t. Ház nem ügyvéd tagjai talán nem ismerik ezt a helyzetet. Ezért én példaként felhozom, hogy milyen nyugdíjat kapnék például én,« ha most megrokkannék. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én évi 720 pengőt kapnék és mivel tizenkilenc éve vagyok ügyvéd, a 15 éven felüli évekért kapnék évi 12 pengő pótlékot, tehát összesen kapnék 768 pengő rokkant díj at, ha ma megrokkannék. Pedig igazán nem vagyok megvédve ez ellen, hiszen a jó Isten kezében vagyunk, ez bármely pereben előfordulhat és nem éltem olyan időket, amikor vagyont lehetett volna gyűjteni. Nem volt módom rá. Ha tehát ma, — Isten ne adja — rokkant lennek, évi 768 pengő rokkantsági díjban — ahogy tetszik — részesülnék. Ez csak lehetetlen dolog, mert amit ezenfelül kapnék, azt csak segély formájában, tehát karitatív formában kapnám, de az sem olyan segítség, amely komoly összeget jelent, A feleségem után például kapnék még évi 120 pengőt, s ha gyermekem volna, azeirí is kapnék évi 120 pengőt. Ha pedig olyan gyermekem volna, aki jeles tanuló, akkor az a gyerek még évi 400 pengő ösztöndíjat kapna. Ez lehetetlen. v Méltóztassék most még egy másik tényre gondolni. Ha egy ügyvéd 35 éven át becsületesen, tisztességesen gyakorolta ügyvédi hivatását, és nehéz időkben becsületesen és tisztessé- ; gesen dolgozva, bizony alig-alig gyűjthetett magának vagyont — akkor 35 évi szolgálat \ után nyugdíjba menvén, évi 1200 pengő, tehát havi 100 pengő nyugdíjban részesül. ,. \ ülése 1942 június 30-án, kedden. 225 T. Ház! Én azt hiszem, hogy ezek mégis elrettentő számok, különösen ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy ha meghal az ügyvéd és özvegy marad hátra, akkor az özvegy évi 600 pengő özvegyi nyugdíjat kap. Egészen bizonyos, hogy mi ügyvédek ezt a helyzetet nem nézhetjük tétlenül és nem mondhatjuk, hogy ez a dolog rendben van, el van intézve. Nekünk tehát kötelességünk, ha más mód egyelőre nem nyílik, ennek a javaslatnak a megszavazása révén szolgálni a megrokkanó és kiöregedett ügyvédek nyugdíját azzal, hogy önmagunkat megadóztatjuk. Ez a helyzet, ezért történik, hogy ezt a javaslatot megszavazzuk. T. Ház! En azonban bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy az én szerény tapasztalatom és információim szerint ez a javaslat nem oldja meg sem a megrokkant ügyvéd, sem pedig a kiöregedett, a 35 évet kiszolgált ügyvéd nyugdíjigényét (vitéz Imrédy Béla: Az özvegyekét!), sem az özvegyekét, mert ez a javaslat anyagi vonatkozásban az én információim szerint csak azt fogja eredményezni, hogy a 15 éven túl szolgáló ügyvédnek évenként járó 12 peugőnyi összeg 24 pengőre, azonkívül a családi pótlék évi 120 pengőről 240 pengőre fog felemelkedni és a 35 evet kiszolgált ügyvéd 1200 pengő évi nyugdíja talán valamilyen emelésben részesülhet. Ez tehát édeskevés a végső megoldás szempontjából. Mély tisztelettel kérek 30 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja, (vitéz Imrédy Béla: Nagyon érdekes! Tovább!) Nagy László: T. Ház! Ez a javaslat tehát sem" miképpen nem oldja meg ezt a kérdést, pedig nekünk a teljes megoldás felé kellene törekednünk, mert a magyar ügyvédség elvárhatja, hogy ha ő becsületesen dolgozik a hazáért, a magyar jogrendszerért és a közösségért, akkor, ha megrokkan, kiöregszik, vagy elhal, ő, vagy özvegye legalább olyan nyugdíjat kapjon, amely mellett .nem kell karitatív segélyekért folyamodnia. T, Ház! A második kérdésben tehát, hogy érdemes-e nekünk ezt a javaslatot megszavaznunk, ebből a számszerű felállításból azt a következtetést vonhatnám le, hogy nem érdemes, mert nem oldja meg ezt a kérdést gyökeresen, pedig a gyökeres, a végérvényes megoldás felé kellene törekednünk. Én mégis megszavazom ezt a javaslatot és azt felelem erre a kérdésre, hogy érdemes, még pedig azért, mert ezzel példát mutatunk mi ügyvédek a magunk részéről abban a tekintetben, hogy nemcsak jogi tudást adunk, hanem minden anyagi erőnket megfeszítjük azért, hogy önmagunk helyzetén, a rokkant, kiöregedett kartársaink es az ügyvédözvegyek és gyermekek helyzetén segítsünk. Ebből a szempontból tehát érdemes ezt a törvényjavaslatot nekem is és tötobi ügyvéd képviselőtársaimnak is megszavaznunk. T. Ház! Harmadik kérdésem az volt, és ezt nagyon alaposan meg kell vizsgálni, hogyan bírjuk el ezt a terhet. Az országban a statisztika szerint, amint ezt velem közölték, körülbelül 7500 ügyvéd van és a 7500 ügyvédből 340Ö a keresztény, a többi zsidó. (Mozgás a szélső' baloldalon.) Egészen bizonyosra mondják tehát nekem, hogy országos viszonylatban 50%-nál nagyobb a zsidó ügyvédek száma. Nem a budapesti kamaráról beszélek, mert a budapesti