Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

. 226 Az országgyűlés képviselőházának 27U kamarában a velem • közölt hivatalos adatok szerLüt 64% a zsidó. (Radocsay Lalzló igazság­ügy miniszter: 50.1%! — Meskó Zoltán: Ciáno­zás után!) Az országban valamivel jobb az arány, de ott is 50%-.nál több a zsidó ügyvédek száma. Pedig a számbelileg kisebbséget jelentő, de az erkölcsiekben többséget alkotó keresz­tény ügyvédség alig-alig fogja ezt a terhet el­bírni. Ez viszont a törvényjavaslat eredményét károsan fogja befolyásolni és amitől én na­gyon félek, sok keresztény kartársam fog abba a helyzetbe kerülni, hogy a törlés veszélye fe­nyegeti és akkor megint karitatív úton r kell megpróbálni rajtuk segíteni. (Radocsay László: De mindig segítünk rajtuk!) Igen, de sajnos, az a baj, hogy karitatív segítségre van szük­ség, mert nem tudják megkeresni azt, amit kellene keresniök. Itt a baj. Én tudom, hiszen ezért az igaz ságügyminiszter úrnak hálás va­gyok, hogy a kamarák rendelkezésére bocsát egy alapot és ezzel ez a segítség megtörténhe­tik, de engedelmet kérek, a magyar ügyvédség szempontjából mégis csak az volna a fontos, hogy nekünk semmi segítségre ne legyen szük­ségünk, mindent a magunk becsületes munká­jáyal, tudásával tudjunk megszerezni önma­gunk és családunk részére. Ez egészen világos. Attól félek, hogy megint egy csomó keresztény kartárs kerül a törlés veszélyébe, mert eanek a törvényjavaslatnak az a szankciója, mint a nyugdíjintézetről szóló másik törvénynek, hogy ha valaki mem fizeti meg a járulékot másfél éven keresztül, akkor törlik az ügyvédek kö­zül, tehát elveszti a kenyerét. Ez_ a legsúlyo­sabb szankciók egyike. Más adófizetésnél ez nincs. Ha valaki nem fizeti az adót, végrehajt ják, stb. Az ügyvédségnél ez nem így lesz, ha ebből a javaslatból törvény lesz. En egyébként helyeslem, tehát nem táma­dom magát ezt a rendelkezést, de ha a javas­latból törvény lesz, ez azt jelenti, hogy azt az ügyvedet, aki ezt a járulékot nem fogja meg­fizetni, törölni fogják és az elveszíti kenye­ret, az nem ügyvédkedhetik Magyarországon. Ha ezt tudjuk és # azt is tudjoik, hogy ebben a tekintetben a miniszter úr egészen kitűnően van informálva, mert, sajnos, a panaszok nagy része hozzá özönlik, tehát ő tudja nagyon sok keresztény kartárs siralmas helyzetét, akkor mégis gondolkodni kell azon, hogyan lehetne segíteni, hogy ez a törvényjavaslat célját is elérDe, másrészt a keresztény ügyvédség, a számbelileg kisebbségben lévő keresztény ügy­védség se kerüljön veszélybe. Ez a keresztény ügyvédség megérdemli a támogatást és a sorsáról való gondoskodást, mert én nyugodt lelkiismerettel állítom — és ez't nemcsak # az én ügyvéd-képviselőtársaim fogják osztani, hanem azt hiszem, mások is osztják — (Meskó Zoltán: Az összes alperesek is! — Derültség.), hogy a leggyengébb keresz­tény ügyvéd is van olyan jó, mint a legjobb zsidó ügyvéd. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megmondom, miért. Azért, mert a keresztény ügyvédben van hit (Meskó Zoltán: Ügy van!) és a hit folytán van benne küzdőképesség, amikor nem nézi az anyagi előnyt, amely az ő munkájából részére fog jutni, hanem nézi a célt, hogy itt egy embernek igaza van, ezt az igazságot érvényesíteni kell, ez a hit tehát mindennél erősebbé teszi a keresztény ügy­védet a zsidó ügyvéddel szemben. (Meskó Zol­tán: Azt hiszi, hogy behajtja a követelését!) Ha tehát ez így van és ha a keresztény ügyvédség a hiten túl szellemileg is kiválóan ülése 194-2 június 30-án, kedden, felkészült, mégis miért maradt le a zsidókkal való versenyben? (Meskó Zoltán: Mert lelki­ismerete van!) Méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam, hogy azért maradt le a zsi­dókkal való versenyben, mert éppen a ver­senyt és a módszereket nem bírja. Méltóztas­sék megengedni, hogy errevonátkozólag az ügyvédi kamarák országos bizottságának a miniszter úrhoz intézett felterjesztéséből egy részt felolvassak. (Halljuk! Halljuk! — Ol­vassa): »A zsidó ügyvédek magatartása nem­csak a magasabb jogi tudású ügyvéddel szem­ben védtelennek jelentkező jogkereső közön­ségre volt káros, hanem méltán váltott ki ke­serűséget a kar keresztény magyar tagjaiból, akik hasonló úton a zsidó ügyvédeket nem követhették s akik etnikumuk parancsára hall­gatva, a pereket oly bőven nem bugyogtathat­ták, mert törvényellenes igény ellátására nem vállalkoztak és hivatásuk közben is mindig felük érdekében, saját érdekeik ellenére jártak el s gyakorta a költséges peres eljárás helyett az egyességi utat választották. Diszharmónia és egyenlőtlen verseny jelentkezett tehát a zsidó ügyvéd és a keresztény ügyvéd között, amelynek következménye az lett, hogy az er­kölcsileg nem elég erős ügyvéd esetleg követte a zsidó ügyvéd példáját, másfelől a töretlen erkölcsű keresztény ügyvéd inkább r kiszorult a kereső területről. Hozzájárult^ még ehhez különösen az, hogy a gazdasági élet túlnyomó részben a zsidóság kezében volt és ezek ki­zárólag a saját fajtájukbelit foglalkoztatták, hogy faji összetartozandóságuknál fogva gaz­dasági hatalmukkal, ismeretkörükkel és köz­ismert rábeszélőképességükkel azon igyekez­tek, hogy EL jogkereső közönséget egyenesen a zsidó ügyvédek irodájába vigyék; nem volt hiányos etekintetben a megfelelő reklamirozás sem. A keresztény magyar ügyvéd tartózkodá­sánál fogva sem tudta ezt a versenyt foly­tatni, mert a reklamirozás önbecsülésétől távol állott s nem tudta igénybevenni azokat a kü­lönböző fortélyokat, amelyek mind segítői vol­tak annak, hogy még a keresztény magyar társadalom tagjai közül sokan és a iföldmives­osztálynak igen jelentős része a zsidó ügyvédek irodájába került. Ennek további következmé­nyeként jelentkezett azután, hogy a kari er­kölcsöket szigorúan mértéktartó keresztény magyar ügyvéd munkaköre megcsappant. A megélhetéshez szükséges kenyerét is nehezen tudta megkeresni a nemes hivatása szerint az élen •• kellett volna állnia, hogy példaképül szolgáljon a magyar ügyvédség évszázadokon át átmentett hagyományainak, etielyett mind­inkábh háttérbe szorult és a jogkereső közön­ség, mind pedig a magyar társadalom az élen és a keresettség első vonalában zsidó ügyvé­deket látott és indokolhatatlan ösztönből sokan arrafelé igazodtak«. T. Ház! Ezt az országos bizottság álla­pítja meg, de sajnos, megállapíthatjuk nem­csak mi ügyvédek, hanem megállapíthatják a Ház többi, nem ügyvéd tagjai is, hogy ez így van. Bizony elég sajnálatos, hogy a földmíves­osztály legnagyobb része zsidó ügyvédek mar­kába került. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ügy van! Kiforgatják őket!) Magamnak is volt dolgom ilyen kiforgatott ügyfelekkel, akik akkor, amikor már minden összeomlott a fejük felett és amikor cserben hagyta őket a zsidó ügyvéd, hozzám jöttek vidékről Buda­pestre, hogy én próbáljak rajtuk segítemL Saj-

Next

/
Thumbnails
Contents