Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

204 Az országgyűlés képviselőházának 273. illése 19U2 június 26-án, pénteken. 1925-ben, tehát 17 esztendővel ezelőtt (Taps.) a cserkészet voit az, amely ielieüte, hogy miután a magyar cserkészet voltaképpen az örök magyar gondolat alapján áll, magyar nemzeti feladatokat teljesít, kell, hogy a zsidóságot saját kereteibe, zsidó cserkészcsapatokba tömörítse. Ezért már az akkori Cserkészszövetség megengedte a zsidóknak, majld megkívánta azt, hogy vallásfelekezeti alapon tömörüljenek cserkészcsapataikba. Ez ma természetes dolog, de akkor csak a cserkészet rendezte így be az életét! A magyar cserkészet már 1925-ben az úgynevezett »zöldfüzetiben« leszögezte ezeket az örökké klasszikus nemzeti elveket, hogy »kapa kapához, suba subához való.« Lehet-e azt a cserkészetet nemzetközinek nevezni, t. náz, amely mindenkit megelőzően már tizenhét évvel ezelőtt rendezte kötelékében a zsidóság kérdéséti Mi most, 1942-ben rendezzük a zsidóságnak katonai, illetőleg munkaszolgálati viszonyát. Kikapcsoljuk őket a ^katonai szolgálatból. A cserkészet ugyanezt megcsinálta 17 évvel ezelőtt! (Bodor Márton! Angolbarát volt a főcserkész! — Nagy zaj és ellenmondások. — Egy hang à balközépen: Vonja vissza! — Meskó Zoltán: Micsoda beszéd ez, nagy magyar ember volt! Hogy mer ilyet mondani? Teleki Pál a legnagyobb magyar volt! — Zaj.) Elnök: Felhívom Bodor Márton képviselő urat, ismételje meg, mit mondott. (Zaj. — Meskó Zoltán: Halottgyalázó!) Bodor Márton: Ha netalán ezt a t. Ház olybbá venné, hogy én magát a személyt akartam volna megbántani... Elnök: Én nem azt kérdem, hanem elsősorban azt, mit mondott a képviselő úr? Bodor Márton: En azt mondottam, hogy a főcserkész úr előszeretettel viselte az angol cserkészkalapot. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom, (Felkiáltások jobbfelől és a középen: Nem azt mondotta! Azt mondotta, hogy angolbarát!) Bodor Márton: Igen, azt mondottam, hogy angolbarát. Elnök: Üljön le a képviselő úr. Meg fogom állapítani a gyorsírói jegyezetekből, hogy mit mondott a képviselő úr. (Meskó Zoltán: A mentelmi elé! Magyar embereket megrágalmaz! Szegyei je magát! —- Zaj.) Szabó Gyula: Maga a leventeintézmény az, amely a legfényesebben igazolja azt, hogy a cserkészet valóban milyen igazi magyar munkát végzett. Méltóztassék tudomásulvenni, hogy a leventeintézménybe beépített nevelésügyi —pedagógiai — fokozatosságot: hogy játékot a gyermeknek, sportot a kamasznak és 18 éven felül adni katonai kiképzést, pontosan az előbb idézett nagynevű és a nemzet legnagyobb tanítómesterének számító néhai Teleki Pál gróf volt miniszterelnök (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) iktatta be a leventeintézmény életébe! Az »angol barát« miniszterelnök, t. Ház, ezzel a leventeintézményünket . korszerűsítette és csak megerősítette! De továbbmegyek. A magyar cserkészetben kifejlődött »próbák rendszerét«, amellyel a gyermekek egyéni érdeklődését a tömegképzéssel szemben fel lehet kelteni és fel lehet ébreszteni, teljesen és hiánytalanul vette át a leventeintezmény. T. Ház!, ha azt a kézikönyvet, amely az országos levente központnak legutóbb is kitűnő munkáját igazolja, összehasonlítjuk az elmúlt húsz esztendő bármelyik cserkész szakkönyvével, azt látjuk, hogy annak különösen magyar és gyakorlatig jelentőségű tartalma van, és hogy nevelési szempontból azon kikísérletezett fokokon veszi át a legjobb elveket, amelyeket a cserkészet, mint nagy nemzeti kísérlet; »a magyar szellemi és erkölcsi kohó« annakidején önmagában felolvasztott és kitisztított. Korábban említettem már leventéink weimari szereplését. Legyen szabad megemlítenem azt is, hogy a weimari különítmény leventeparancsnoksága voltaképpen cserkésztisztekből adódott. Legyen szabad megemlítenem, hogy a vezető testnevelésügyi tanácsos, a két szakaszparancsnok, cserkésztisztek. Legyen szabad megemlítenem azt is, hogy a Weimarban kint lévő 170 levente fiúból mintegy 20—30 százaléka is cserkész. De mindez természetes is t. Ház! Hiszen a magyar cserkészet lényege nem az. hogy Szeinbenáll a leventéintézménynyel, (Úgy van! Úgy van! — Taps jobbfelől.) hanem azt jelenti, hogy cserkészetünk nia is mindenféle — bocsánatot kérek — erkölcsi elismerés és mindenféle anyagi előny nélkül, kizárólag belső erkölcsi parancs folytán, önkéntes alapon olyan többletmunkát végez, amellyel csak erősíti a leventék nagy tömegeivel való foglalkozást is. Nem lehet kifogásolni azt, hogy a cserkészek-elvégzik a maguk levente munkáját, és azonkívül, mint honvédcserkészek, az újonnan kinevezett vitéz Farkas Ferenc vezérőrnagy vezetése alatt, — aki maga is katonaember és a Ludovika Akadémia parancsnoka — próbálják megvalósítani azokat a feladatokat, amelyeket, mélyen t. Ház, a leventeintézmény nem végezhet el ma, sem az elkövetkezendő békeidőban. Mert mindig lesznek olyan titkos feladatok egy nemzet életében, mint amelyek csonkaságunk idején vol. tak, amikor fel kellett venni a nemzetköziség segítő köpenyét azért, hogy például a megszállott területeken is segítettük a magyar ifjúságot a jövő feladataira előkészíteni. Meg vágyok róla győződve t. Ház arról, hogy lesznek* ismét olyan idők, amikor majd fel kell venni olyan köpenyt, amely alatt megint a cserkészet lesz az a Szerv, amely azokat a feladatokat fogja végezni, amelyekről nem lehet most sem a Házban, sem hivatalos intézmények keretein belül tárgyalni, és amelyeket mégis annakidején kell majd elvégezni. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Ez a cserkészet igazi jelentősége. Legyen szabad azonban a cserkészet jelentőségére nézve megemlítenem még azt is, hogy jelenleg mintegy 800 cserkészcsapatja van az országnak és 675 cserkészcsapatból van tiszt, vezető, ifjúsági vezető ma már a leventéin terményben. Teljesség okából jelzem, hogy 125 főoktató, 320 oktató és 2159 ifjúleventevezető van olyan, aki előzetesen a cserkészet vezetőiskolájá;n ment keresztül és lehetőleg ma cserkészmunkát is végez. Őszintén örülök annak a tapsban kifejezett együttérzésnek, amelyet többízben meg méltóztattak itt most a Házban csillogtatni, mert úgy érzem, hogy a -cserkészetet helyes megvilágításba sikerült helyeznem. Ez természetes is, mert hiszen a leventeintézmény és a cserkészet nem mondanak ellent egymásnak, hanem kiegészítik, tökéletesítik egymást, (Úgy van! Úgy van! a középen.) Mélyen t. Ház! Engedtessék meg, hogy bizonyos személyi adatokra vonatkozólag egy apró és érdekes »személytelen személyi« példát mondjak el. Sajnálnom, hogy Palló képviselőtársam, aki ismételten a cserkészet megszüntetését kívánta, nincs itt mert velem együtt derülne az életnek azon a csodálatos rendezésén, amely