Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. osztrák-magyar monarchiában való együttélés az úgynevezett népi hadsereg megteremtését hozza magával; eunek is kifejlődött szükségszerűen a maga szelleme. Mélyen t. Ház! A történelmi példák azt mutatják tehát, hogy a fejlődés különösen katonai, honvédelmi vonalon akkor van biztosítva az eljövendő néhány évszázadra, ha a fejlődés elején, — mint ahol mi vagyunk, húszhuszonkét évvel az 1918-as idők után — az alaptörvények az »örök nemzet életének és biztonságának« jegyében rendezik azokat az elveket és ezzel azt a szellemet, amelynek nyomán azután minden nemzedék katonai, honvédelmi kiképzése a nemzet élet-erejébe szövődik. Éppen abban látom az előttünk fekvő javaslat jelentőségét, hogy a honvédelmi törvénnyel együtt, alapszelleme szerint állandó jellegű képzést ad az egymásután sor alá kerülő és honvédelmi szolgalatot teljesítő fiatalságnak, altiszti és tiszti karának, valamint a felső vezetésnek. Ezzel növeli a nemzet eleven erejét. T. Ház! Legyen szabad a törvényjavaslatot a bírálat szempontjából három főágra osztanom és azt mondani, hogy előképzés szempontjából, általános szempontokból és társadalompolitikai szempontokból fogom azt taglalni. Ha az előképzésről szólok, természetszerűleg a leventeintézményről kell szólnom. Ezt annál szívesebben teszem, mert az előttem szólók közül többen idézték ezt az intézményt és annak működését. Hogy a leventeintézmény mit jelent, azt a t. Ház színe előtt fejtegetni és bizonyítgatni — úgy érzem — nem szükséges. Azonban magyarázni kell egyeseknek mégis és ha szabad azt mondanom, meg kell nyugtatni az aggodalmaskodókat az intézmény jelentőségéről és feladatairól. Mélyen t. Ház! Mindazok, akik a mezőgazdaságban, az iparban, vagy bárhoL ahol termelő élet folyik, ha fegyelmezett ifjúságét kapnak, csodálatos módon elfelejtik, hogy ezek az ifjak nem egészen maguktól fegyelmezettek. Az ifjúságnak különösen a legnehezebb években, az első kamaszkorban és a második kamaszkorban, az úgynevezett legénykoriban való fegyelmezése — nagyon jól tudjuk — milyen nehéz. Ugyanez a fegyelmezés és nevelés azután tömeggel még nehezebb. Meggyőződéssel állítom, hogy az 1,600.000 magyar ifjú nem lehetne részese a nemzeti termelésnek a mai magas erkölcsi fokon, ha nem lenne levente-kiképzett és nem volna ma is levente-kötelezettség. (Nagy taps a Ház minden oldalán) Magától értetődő, hogy ez a fegyelmezettség miniden oldalról áldozattal jár: semmi haszon, erkölcsi eredmény, áldozat és lemondás nélkül nincs! Az, hogy a végrehajtásban bizonyos helyeken túlzások adódnak, nem hozhatja maga után azt a követelményt vagy azt az elgondolást, hogy zsugorítsuk a leventefoglalkozáfet, hogy a »vízzel együtt' öntsük ki a gyermeket is« a teknőből. Meg kell keresni a végrehajtásban a további tökéletesítés módját, de egy szó sem férhet ahhoz, hogy^ ha mi a jövőnket ko^. molyan akarjuk biztosítani, nemcsak honvédelmi, katonai vonalon, hanem honvédelmigazdasági vonalon, azután az új magyar szellem, az új magyar közösségi szellem megteremtése vonalán, az új kultúrának, a régi magyar kultúrán alapuló korszerű kultúrának megteremtése terén, akkor szükségünk van a leventeintézmény fokozott munkájára. Mindenesetre -arra is kell gondolnunk: kár, hogy költségvetéseink jelentékeny részét a háborús erőfeszítések veszik igénybe éa nem jut ma ülése. 1942 június 26-án, pénteken. 203 sem több a leventeintézmény fejlesztésére. Szeretnék azonban a t. Ház színe előtt máris utalni arra, hogy ha elkövetkeznek az átmenet esztendei, vagy eljönnek a békeidők, ugyanolyan mértékben támogassuk ezt az ifjúsági intézményt, mint amilyen mértékben ezt eddig nem tehettünk. Pótoljuk mindazt, amit a háború miatt vagyunk kénytelenek most még elmulasztani az intézménnyel szemben, mert a nemzet jövője, t. Ház, elsősorban ebben a nevelő munkában van megalapozva. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a pillér!) Nem könnyű ezt az állítást igazolni. Hiszen leventéink általában mindenütt megállják helyüket. A napokban például, a mintegy tízezer leventéből kiválogatott 170 ifjúnk résztvett a weimari »szellemi ifjúsági olimpiászon«. Azt láthattuk, hogy a magyar ifjú ime nem csak a szerszámmal és fegyverrel, hanem szellemi síkon, a művészetek, az ének, a képzőművészet terén éppen úgy, mint & zeneművészet terén, a népi játékok terén éppen úgy, mint a tánc vagy a levente-bemutató terén ott van a nagy Európában az elsők között. A ma még mindig csonka és egykor hosszú időkön keresztül szegényen és nehezebb körülmények között élt magyar nemzet leventéje szorosan az európai viszonyokat kézben tartó és szabályozó tengelyhatalmak mögött, a német és olasz mögött azonnal a harmadik helyen áll! Rendkívül felemelő érzés tudni és beigazoltnak látni ismét azt, amit Széchenyi is .mondott, hogy, ime »egy nemzetnél — azok fiainál sem vagyunk alább valók!« Legyen szabad azonban e gondolat jegyében megemlíteni a cserkészettel kapcsolatos kérdést is. Itt látszólag a cserkészet védelmére térek ki, de nem mintha az védelemre szorulna! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Na! Na!) Cserkészetünk »jó magyar munkát« végzett. Kizárólag csak magyarázó adatokat kívánok előterjeszteni arról, hogy az angol-amerikai cserkészet magyarrá lett. Sajnálom, hogy Palló képviselőtársam most nincs itt, amikor mindezt nem számadatokkal igazolom, hanem erkölcsi erejű tényekkel! Különösen a megszállott területiekre hivatkozhatom azzal, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) hogy amikor semilyen cím alatt semmiféle magyar nevelő tényező nyiltan nem kerülhetett a megszállott területi magyarokhoz, a cserkészetnek az a sokat kifogásolt úgynevezett nemzetközi szövetségbe való tömörülése tette lehetővé azt, hogy még Cseh-Szlovákiábah is lehetett magyar nyelvű cserkészcsapatokat együtt tartani! Ugyanígy — egy ideig — a megszállott Erdély, területén is kizárólag csak a cserkészet lehetett magyar ifjúsági tömörülés. (Egy hang a balközépen: A magyar ügyet szolgálta!) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Nem szabad tehát ezt az úgynevezett nemzetköziséget a cserkészet rovására írni, mert nagyon helyes régi taktikai elv az, hogy ha kellett és akkor kellett, fölvettük! a nemzetközi kapcsolatok köntösét és ebben, a megszállott területeken is magyar érdekeket szolgáltunk. De van egy másik tény is, amely a magyar cserkészetet igazolja. T. Ház! Hol állt a magyar társadalom belső rendezettsége, a magyar törvényhozás üteme akkor, amikor a cserkészet különválasztotta magából — az akkori viszonyoknak megfelelően a legbölcsebben — a zsidókatli Méltóztassék tudomásul venni, hogy