Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

202 Az országgyűlés képviselőházának 273 tűzkeresztesek is a tűzharcosok kategóriájába sorozandók. Ugyancsak a tűzharcosokkal kapcsolatban helyeslem Szabó Zoltán képviselőtársam megállapítását, amely egy memorandumról emlékezett meg. Tudniillik nekem is van egy ilyen memorandumom, főleg a közszolgálati és közüzemi alkalmazásban álló tűzharcosoknak sé relmeiről, éppen a rangsorolással kapcsolatban, amelyj memorandum javaslatot is tartalmaz arra, hogy ezt hogyan kell megoldani. Nagyon érdekes és megfontolandó ez a kérdés. Azt sérelmezik ugyanis, hogy a bizonyos 1938-iki törvény 6. §-ának (8) bekezdésében előírt úgynevezett közszolgálati alkalmazottak előléptetésénél egyenlő alkalmasság és minősültség esetén a tűzharcosokra különös figyelemmel kell lenni. Ezt az előírást eddig seholsem vették figyelembe, nincs meg a végrehajtás, mindenki úgy alkalmazkodik hozzá, ahogyan akar. A fővárosnál például, ha valaki egy nappal hamarabb lépett szolgálatba, akkor ott már nincs egyenlőség. Ök tehát ennek orvoslását kérik és kérték már számtalan esetben. Én így, ahogy van, ezt át aka-, rom adni a miniszter úrnak, mert nem akarom az időt húzni, hiszem, hogy ő megtalálja az orvoslást erre vonatkozóan is. T. Ház! Végezetül szeretném visszaemlékeztetni a Házat a honfoglalási időszakra, amikor egyik törzsfőnk lent járt Spanyolországban és visszafelé jövet a Brenta folyó nál Berengár király körülzárta «5000 emberét. Nem volt mentség, a vezérek békéről kezdtek tárgyalni. Valami 25.000 főből álló ellenféllel álltak szemben. Nincs más — gondolta a vezér — megegyeznek, azonban Berengárék nem akartak megegyezni és erre a magyarok nem egyezkedtek. Tisztelettel kérek Öt perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztátnak-e a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Palló Imre: Ott maradtak és az éjjel mindenre felkészülve, magyar elszántsággal átugrattak . Brentán, ötezren felriasztották az alvó Beremgár-isereget és lekaszabolták őket mind egy szálig. Nem tárgyaltak, kivívták a győzelmet, hosszú időre aídófizetővé tették Berengárt. * T. Ház! Szeretném, ha minden honvédelmi törvény és törvényjavaslat ezt a szellemet fokozná a magyarságban. Szeretném, ha ez a törvényjavaslat is ezt az ősd virtust gyújtaná meg bennünk és végül ne tárgyaljunk, hanem lássuk azt a régi magyar szellemet, ne ismerjünk magunk előtt akadályt, törjünk át hegyen, vízen, mindenen, minden akadályon és vigyük előre az örök magyar gondolatot a magyar Kárpát-medencében, az örök magyar területen az örök magyarságért, az örök magyar katonanemzetért. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon,.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Rupert Rezső ! Elnök: A képviselő úr ninos jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szabó Gyula! . Elnök: Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Ház! Tekintettel az előtt ülése 1942 június 26-án, pénteken. tünk lévő javaslat jellegére, engedtessék meg nekem, hogy eltérjek a politikai szokástól, amely szerint az előttem szólott szavaiba kellene bekapcsolódnom. Bejelentem azonban, hogy azokra beszédem során válaszolni fogok. Hazafiúi kegyelettel emlékezem meg nemzetünk önvédelmi háborújának hősi halottairól, teljes együttérzéssel a sebesültjeinkről, a rokkantjainkról. Teljes együttérzéssel a hősi halottak ^ hozzátartozóiról. A nemzeti összetartás jegyében köszöntöm az összes hadiüzemek, a bányák, gyárak, földek szorgalmas munkatársait és innen üzenem minden a honvédséget tápláló gazdasági keret minden egyes magyarjának: »magyarnak lenni ^gondviselés szerű sora és történelmi küldetés«. Ha semmi más okunk sem volna, ami valószínűsíti ezt a gondolatot, beleértve az ország területét, a saját épségünket, otthonaink nyugalmat, magának enwek a történelmi küldetésnek, ennek a hivatásnak, amelynek gyökere nem is egyezer esztendőre, hanem többezer esztendőre nyúlik vissza, elégnek kellene lennie ahhoz, hogy minden anyagi áldozatot illetően elsősorban minden erkölcsi áldozatot meghozzunk azért, hogy a honvédségen keresztül a nemzet azt az egységét, azt a közösségi erejét szerezhesse vissza, mint amilyen egyséees erőt képvisel akkor, amikor a Kárpátok koszorúján előiször megjelent. Mélyen t. Ház! Szívesen idézem a Vérszerződésnek azt a részét, amely — a véres kard körülhordozásáról szólva — a legteljesebb katonai, honvédelmi fegyelmet honosította meg. Abban az időben egészen természetes volt az a büntetés, hogy ha valaki a hadbaszólításnál nem jelent meg, kettévágták. Hozzátartozói rabszolgasorsba kerültek, vagyonát elkobozták. Ugyanakkor azonban: volt a Vérszerződésnek szociális tartalma is. amely a huszadik századot jó hosszú idővel megelőzte. A közszerzeményből közösen részesült mindenki, a nemzet apraja-nagyja, korra és rangra való tekintet nélkül. T. Ház! Ezt az ősi közösségi szellemet kívántam idézni, amikor az előttünk lévői novelláris javaslathoz hozzászólok és azt szívem minden szeretetével köszöntöm. Köszöntöm pedig különösen azért, mert ez, az 1939:11. tc.-kel — a honvédelmi törvénnyel — együtt az új magyar életnek legigazibb, legállandóbb jellegű »alaptörvénye!« A honvédelmi képzésben az a lényeges, hogy lehetőleg minden alapelv s ezáltal az azokból folyó szellem rögzített legyen. Mi 1918-cal és 1919-cel honvédelmi, katonai vonatkozásban egy körülbelül háromszázesztendős hadseregszervezetet s annak szellemét számoltuk fel. Ujat kellett teremtenünk, -'- a régi alaptapasztalatokat ügyelembe véve amikor a trianoni ellenőrzés meglehetősen ránkfeküdtt. Titokban, csendben, az adott keretek között, hála az átszervezőknek s äz átélőknek, az a honvédszellem fejlődött ki, amely az 1939:11. tc-ben testet öltött és az előlttünk lévő novellával is megerősödik. így nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ezek a törvények a polgári élet minden egyéb újabb törvénye mel lett — gyakran azokat megelőzően is — az új magyar élet »alaptörvényei«. A hadseregszervezetnek honfoglaláskori elgondolása, azután a királyi hadsereg megteremtése, majd a banderiális hadseregszervezésre való áttérés, mind-mind megkívánták a maguk szellemének megfelelő alapintézkedéseket, az úgynevezett alaptörvényeket. Később az