Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

Az országgyűlés képviselőházának 273, álló »kellőit« és mindig igyekszik közelebb jutni hozzá. Mivel én ebben a törvényjavaslatban is azt látom, ho^y- sze

m előtt tartja a magyar hadsereg fejlődésében és fejlesztésében is ezt a mindnyájunkra kötelező »kellőt« és igyekszik erre a tehető és lehető lépéseket megtermi, ezt a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád .jegyző: Maróthy Károly! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Egyik külföldi tudós azt mondotta, hogy az az illető, aki két kalászt tud termelni ott, ahol eddig egy kalász termett, többet használ a nemzetnek és ezen át esetleg az emberiségnek, mint a politikusok százai együttvéve. Nem győzöm eléggé idézni. ezt a bölcs megállapítást, különösen akkor, amikor honvédelmi törvényjavaslatot látok a kezemben, mert ; minden honvédelmi törvényjavaslat nem más, mint két kalásznak a termelése ott. ahol egy kalász termett, mert a honvédelem kérdése mindig az örök nemzeí kérdése. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképen nem egy zárt egész, meglehetősen nagy tanulmányt igényelt, hiszen az embernek foglalkoznia kellett az 1939-es törvénnyel is, de megérte a vele való foglalkozást, megérte- hogy foglalkozzunk és tanulmányozzuk, mert honvédelmi kérdésről van szó. És végre egy miniszter, t- Ház, aki nem hivatkozik történelmi időkre, nem hivatkozik erre vagy arra, hanem halad, fejlődik, mert ezt megköveteli a ma és megköveteli a nemzet örök léte. Éppen ezért örömmel üdvözlöm ezt a javas

: latot és kívánom, hogy minden honvédelmi javaslat előbbre vigye a nemzetet a maga céljai felé. T. Ház! Amikor ezt a javaslatot átnéztüktermészetesen becsületesen kívánunk vele fog lalkozni. ^Tanulmányóznunk kellett az 1939:11. tc.-et, sőt e törvényjavaslat tárgyalásának naplóit is. E tanulmányozás során észrevettem azt, hogy az 1939. évi II. te. javaslatának célja az volt, hogy az ország minden erőforrását egységes ^irányítás mellett a honvédelem szolgálatába állítsa. Ha ez volt a törvényjavaslat célja, akkor ez a törvénynek is a célja és akkor az a célja ennek a módosító javaslatnak is, — amely csak az idők zivatarában észrevett bizonyos hiányokat pótol és bizonyos módosulásra szorult részek módosítását most végrehajtja — hogy a

z ország minden erőforrását egységes irányítás mellett a honvédelem szolgálatába állítsa. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen maga a miniszter úr mondotta ennek a most említett javaslatnak tárgyalásánál, hogy amit a honvédségünknek adunk, azt a nemzetnek adjuk. (Igaz! Úgy van!^ a szélsőbalodalon.) Helyesen látja ezt a kérdést, mert hiszen fel kell készülnie a háborúra minden nemzetnek, amely örök életet akar élni, mert a háború egy szükséges rossz és a háború van. Ellene vagyunk minden paci f izmusnak, minden temetői csendnek, minden Világbékének és éppen ezért bátor vagyok idézni az egyik képviselőnek, mégpedig

1 Reisinger Ferenc KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV, ülése- 19U2 június 26-án, pénteken. 199 szociáldemokrata képviselőnek (Mozgás a szélsőbaloldalon.) azt a megállapítását, amelyet 1939 január 20-án ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásakor tett, amikor azt mondotta, hogy »a szociáldemokrata párt elvi meg győződlésének és felfogásának megfelelően pacifista és minden rendelkezésre álló eszközzel küzd a világbékéért«. Kérdezem, t. Ház, ma, amikor a fejlődés itt áll előttünk és amikor meg kell fognunk a fejlődéshez a lehetőséget, amikor az új Kárpát-imedencében egy új Magyarországnak újabb ezer esztendőket akarunk biztosítani, van-e létjogosultsága Magyarországon egy ilyen pártnak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ninos!) amelynek programmjában ott van a világbéke hangoztatása és az ezért való harc? (Gosztonyi Sándor: Nemzetköziek! Tessék feloszlatni!) Kérdezem: még ma is nemzetköziek és pacifisták'? Amennyiben azok, távozzanak a magyar par lamentből, a magyar törvényhozásból, különösen akkor, amikor a nemzet örökkévalósága érdekében a honvédelmet erősíteni kívánjuk. (Gosztonyi Sándor: Szabotáló pacifisták!) T. Képviselőház! Miért van szükség háborúra? Talán a legnagyobb hadvezért és egyúttal talán a legnagyobb gondolkodót, Moltkét kell idéznem, aki azt mondotta, hogy az örök béke álom, mégpedig nem is valami szép álom, mert a háború az isteni világrend egyik tagozata és benne kifejlődnék olyan nemes emberi tulajdonságok, amelyek különben elszunnyadnának vagy kialudnának: a bátorság, az önfeláldozás, a hősies., haláligmenő önmegtagadás. Ha nem is kívánjuk, a háborút, el nem kerülhetjük, mert a háború, bár legvégső, de teljesen jogosult eszköz megoltalmazni egy nemzet függetlenségét és becsületét és nines becsület, nincs szabadsági, nincs jólét, nincs biztonság, ha nincs meg az a hatalom, amely mindezt meg tudja védeni és ez a hatalom, a honvédség. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Csak egy erős hadsereg biztosíthat az országnak nemzetközi tekintélyt, súlyt a nemzetek tanácsában és biztosíthatja azt, hogy a nemzet törekvései mindenkor megvalósuljanak. Ez a szellem vezette évszázadokon át a magyarságot, amely magyarság mindig katonanemzet volt. (Ügy van! Ügy van!) Jólesik az embernek a történelem lapjai között lapozni és a fóliánsok között találni megjegyzéseket, jeles mondásokat, nagyrészben külföldiektől, akik a magyar katonát példa képpen állítják az összes hadseregek és kato nák elé. Először talán emlékezzünk vissza egy pillanatig arra az időre, amikor templomokban imádkoztak és könyörögtek a nyugati népek, hogy »A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!« Emlékezzünk arra, amikor a török anya Hunyadival és Hunyadi katonáival ijesztgette gyermekét, ha rossz volt. De tele van az egész történelem a magyar katona dicséretével és ha szabad az egyik legnagyobb magyar hadvezért idéznem, akiről éppen csak a király nem vette észre, hogy milyen nagy hadvezér: Zrinyi Miklós azt mondotta, hogy a magyar a világ legügyesebb, leggyorsabb, legvitézebb nemzetsége, ha akar ja

% Nagy igazság ez és azóta mindenesetre már benne él valamennyiünkben ez az akarás. Akkor talán az idegen uralom alatt nem tudott a magyar akarni, mert hadsereg sokszor idegen érdekeket szolgált. De lapozgassunk tovább a történelemben és nézzük • meg Mária Terézia idejét. Mária 30